Képzavarral élve kamerahegyek védik a Kása-erdőt, ahol a fák ölelésében Ölelő Olga és figyelemfelhívó táblák tucatjai jelzik, hogy új turisztikai csodája van Vásárhelynek, ahová az eddig kilátogatók egy része ökotudatosságát nem vitte magával, a szemetét viszont igen.
Megosztja a vásárhelyieket a napokban felavatott, a remények szerint turisták tízezreit a városba csalogató, a Kása-erdő mélyén elrejtett, a dán Thomas Dambo által megálmodott Ölelő Olga névre hallgató faszobor.
A látványosságra a város egyik része csodálattal tekint és sokan fel is keresték már. Az azonban már nehezebben érhető, hogy sokan miért dobálták el útközben szemetüket, cigarettacsikkjeiket, üdítős dobozaikat, az meg pláne érthetetlen, miért hever szemét még a trollszobor szomszédságában is sok helyen az avarban, amikor oda két vadonatúj kukát is kihelyeztek.
A területet kis túlzással jobban őrzik, mint Fort Knoxot, kamerák figyelnek, és tucatnyi tábla is figyelmeztet a kamerafelvételre is – de ezeket legalább nem csavarral, hanem pánttal rögzítették a fákra.
A szemetelésen túl többek szerint hirtelen jött tömeget is megsínyli az erdő, turista pedig csak nagyon kevés volt, inkább megrögzött erdőjárók, madarászok, gombászok sétáltak erre. Él(t) itt több őz, ritka madarak, sőt, még fekete gólya is fészkelt a magas fákon – kérdés, meddig tolerálja idegrendszerük a gyakori zsivajt. Az erdő bejáratát már nem gazos, nehezen járható csapás, hanem autóktól kitaposott, kiégett, füves parkoló jelzi.
Amikor pedig a vásárhelyi hivatal lakájmédiája is ezeket a kérdéseket pedzegeti, felmerül, mennyire lett ez is átgondolva.
