Sikeres várost, fejlődést és gyarapodást ígért 2018-ban Márki-Zay Péter. Hódmezővásárhely azonban egy a lehetőségeit elszalasztó, stagnáló, lemaradó, jövőkép nélküli településsé vált a polgármestersége alatt.
Nyolc évvel ezelőtt, 2018. február 25-én választották polgármesterré Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Pétert. A politikus annak idején nem fukarkodott az ígéretekkel, ám ezek azóta úgy pukkantak ki egymás után, mint a leggagyibb selejtes lufik. A kész átverés show-nak Vásárhely és lakossága itta meg a levét, a kontár városvezetésre ugyanis nemcsak a település jelene, de jövője is ráment. Mögígérte – de nem csinálta mög. Nézzük meg, mivel kampányolt Márki-Zay, s mi történt a valóságban!
Sikeres város, gyarapodás, hagyomány és fejlődés. Remekül hangzó és csábító szlogenek. Ezeket pufogtatta az ellenzék jelölt, akinek sikerült elnyernie a vásárhelyi választók bizalmát. Ám a 2018 óta eltelt időszakban az itt élők korántsem azt kapták, mint amit Márki-Zay maratoni Facebook-élőiben hallhattak vagy negédeskedő reklámkiadványaiban olvashattak.
A korábbi „bezzegváros” az elmúlt nyolc évben egyértelműen lejtmenetbe került. A polgármester ígéretei ellenére nem történt Vásárhelyen érdemi munkahelyteremtő beruházás, nem érkezett ide új cég, nem épültek gyárak, üzemek, csarnokok, nem jöttek létre munkahelyek. Hódmezővásárhely lemaradó várossá vált, melyet nemcsak a megyei jogú városok előztek meg (például Győr az Audival, Debrecen a BMW-vel, Kecskemét a Mercedessel, Székesfehérvár az ipari park befektetéseivel, Szeged a BYD-val és a Rheinmetallal), de még a környék kisebb települései is a Hagymatikum Gyógyfürdővel és a Benepackkal erősítő Makótól vagy a Scrubb Daddy által felpezsdített Mártélytól kezdve Algyőn át Szentesig. Csongrád-Csanád vármegyében tucatnyi munkahelyteremtő nagyberuházás indult vagy indul meg – Vásárhelyen egy sem. A Modern Városok Program elszerencsétlenkedésével még az ipari park bővítését, korszerűsítését is sikerült elbuknia a városvezetésnek. Nem véletlen, hogy az iparűzési adóbevételek is csak stagnáltak (miközben máshol százmilliós, milliárdos nagyságrendben emelkedtek!), ami által komoly városüzemeltetési és -fejlesztési lehetőségektől esnek el a helyi lakosok.
Szeged szárnyalása a bizonyíték rá, hogy az ellenzéki vezetésű települések is meg tudták találni a közös hangot a fideszes kormányzattal. Márki-Zay azonban soha nem az együttműködést kereste, hanem a gyűlölködés és az uszítás politikáját választotta. A 2018 óta eltelt évek ezért egyértelműen az elszalasztott esélyek időszakaként vonulnak majd be Hódmezővásárhely történelemkönyvébe.
A valódi fejlesztések helyett a Márki-Zay-éra a mesterségesen felnagyított jelentőségű látványberuházásokról (vízrezgető hangtál, bódékönyvtár, budibüfé, Kőfal-kivilágítás stb.) és a tatarozásokról szól. Nyolc esztendő alatt semmilyen korszakos jelentőségű városépítő projektet nem tudott felmutatni az önkormányzat, amitől jelentősen javult vagy javulhatott volna a vásárhelyiek életminősége, vagy bővültek volna a lehetőségeik. Csak a városháza csinosítgatására, egy-egy városi épület festegetésére, a kiüresedő belváros szépítgetésére vagy néhány utca toldozgatás-foldozgatására futotta. Ráadásul az elvégzett munkák is sok esetben rengeteg kívánnivalót hagytak maguk után, nem is beszélve a gyakran zűrös, akár sokmilliós előleggel meglépő vállalkozók okozta káoszról. A közterületek rendezetlensége ráadásul egyaránt szemet szúr az itt lakóknak és a Vásárhelyre látogatónak, vagyis még gondos gazdaként sem sikerült helytállnia a polgármesternek.
Nem elég, hogy 2018 óta nem sikerült új cégeket Vásárhelyre csábítani, s új munkahelyeket teremteni, a (még) meglévő vállalkozások is egyre növekvő terheket kénytelenek nyögni. Miután közgyűlési többséget is szerzett, Márki-Zay megkezdte a sarcolásukat, évről évre több adót vet ki rájuk: Hódmezővásárhelyt az adóemelések városává változtatta. Ezek után korántsem meglepő, hogy egymás után húzzák le a rolót a különböző üzletek és boltok, a belvárosra lényegében már ki lehet tenni a „bezárt” táblát”. Lassan eljutunk odáig, hogy nemcsak szórakozni, de vásárolni is Szegedre járnak át a vásárhelyiek.
A jövőkép nélküli település lakossága is drámaian fogy, és a szomorú tendencia gyorsulni is látszik. Csak az utóbbi három évben több mint ezer fővel csökkent az itt élők száma. Márki-Zay azt is ígérte, ő majd hazahozza külföldről a fiatalokat, ám ebből sem lett semmi. Úgy tűnik, az ifjak inkább elhagyják a várost, mintsem ideköltöznének. A polgármester semmiféle kézzelfogható elképzelést nem tudott felmutatni azzal kapcsolatban, miért maradjon és mivel tervezzen itt egy fiatal. Vásárhely elszegényedő, vízió nélküli város lett.
