A Nyugat, különösen Európa, tehetetlenségre van ítélve, ha nem változtat ideológiai és gazdasági hozzáállásán. A Mandiner cikke.
2025 kora őszének legfontosabb eseménye Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök, továbbá számos nemzetközi vezető találkozója lett, amely nemcsak kétoldalú egyezmények aláírásáról szólt, hanem egyértelmű üzenetet küldött a Nyugatnak. A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján és az azt követő pekingi tárgyalásokon Oroszország és Kína stratégiai partnersége megerősítésével jelezte: változóban van a globális hatalmi dinamika. Az esemény kapcsán Salát Gergely Kína-szakértő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető docense lapunknak részletesen elemzi a találkozó eredményeit, üzeneteit és nemzetközi következményeit.
Fotó: AFP/Pool/Suo Takekuma
A pekingi csúcsra Putyin nagy delegációval érkezett: három miniszterelnök-helyettes és tíz miniszter kísérte, ami már önmagában jelezte a tárgyalások súlyát. A két ország huszonkét egyezményt írt alá az űrtechnológiai együttműködéstől a mesterséges intelligencia szabályozásán át egészen a Szibéria ereje 2 gázvezeték megépítéséről szóló memorandumig. Ez a projekt, amely több mint egy évtizede szerepel a tervek között, a világ legnagyobb gázipari beruházása lehet. A 2800 kilométer hosszú vezeték Kelet-Szibériából Észak-Kínába szállítana gázt Mongólián keresztül, jelentősen növelve Oroszország keleti exportkapacitását. Salát Gergely szerint a memorandum jogi érvénye nagy előrelépés, bár a beruházás megkezdése még várat magára. „Ez a vezeték Oroszországnak létfontosságú, hiszen az európai gázexport visszaesését részben a kínai piac pótolhatja. Kína pedig diverzifikálja energiaforrásait, ráadásul az európai áraknál olcsóbban jut gázhoz” – magyarázza a szakértő.
A találkozó és az azt kísérő események – köztük a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcsrendezvénye és a katonai parádé – egyértelmű üzenetet közvetítettek a Nyugatnak,
különösen az Egyesült Államoknak és Európának. Salát Gergely szerint a kínai–orosz partnerség, amelyet más országok, például India és Észak-Korea részvétele is erősített, „egy nagy felmutatott középső ujj a Nyugatnak”. A szakértő kiemeli, hogy a találkozó szimbolikája különösen erős volt: Putyin és Kim Dzsongun észak-koreai vezető jelenléte Hszi Csin-ping oldalán egyértelműen azt üzente, hogy ezek az országok figyelmen kívül hagyják a nyugati szankciókat és a Nyugat morális kritikáit.
„A Nyugat szankciói és elítélő retorikája nem érdekli sem Kínát, sem Oroszországot, sem a többi szövetségest; azt üzenik: a mi gazdasági és politikai kapcsolataink erősebbek, mint a ti elszigetelési kísérleteitek” – fogalmaz Salát. Kína és India az orosz szénhidrogének legnagyobb vásárlója lett 2022 óta, és ez a gazdasági szövetség nemcsak Oroszországnak jelent mentőövet, hanem Kínának is lehetőséget kínál arra, hogy olcsó energiaforrásokhoz jusson, miközben függetleníti magát a Nyugattól.
A találkozó nemcsak a kétoldalú megállapodásokról szólt, hanem a globális hatalmi egyensúly átrendeződésének szimbóluma is volt. Salát Gergely szerint a kínai–orosz tengely megerősödése egyértelműen az amerikai és európai befolyás csökkenését jelzi. „Az Egyesült Államok és a Nyugat nem tud érdemben reagálni erre a szövetségre. Az amerikai sajtó felháborodik, Donald Trump az X-en szidja a Putyin–Hszi–Kim triót, de ennél többet nem tehetnek. Kína és Oroszország gazdasági rendszere elég erős ahhoz, hogy a nyugati szankciók nélkül is működjön” – véli a szakértő.
Fotó: AFP/Pedro Parado
A kínai–orosz kapcsolatok szorosabbra fűzése stratégiai döntés eredménye, amely a 2010-es évek elejére nyúlik vissza. Mindkét ország egzisztenciális fenyegetésként érzékeli a Nyugat nyomásgyakorlását, az amerikai nemzetbiztonsági stratégia Kínát az első számú, Oroszországot pedig a második számú „mumusként” jelöli meg. „Amíg ez a külső nyomás fennáll, Kína és Oroszország nem fog piszlicsáré ügyek miatt összeveszni. A történelmi konfliktusokat és érdekellentéteket félretették, mert a Nyugat visszaszorító politikája nagyobb fenyegetést jelent nekik” – hangsúlyozza Salát.
A Nyugat, különösen Európa, nehéz helyzetben van a kínai–orosz szövetséggel szemben. A Kína-szakértő szerint az Európai Unió gazdasági és ideológiai ellentétek miatt nem tud hatékonyan reagálni. „Kína gazdasági versenytárs, amely olyan területeken, mint az elektromos autók vagy a mesterséges intelligencia, lekörözi Európát. Emellett az európai elit morális felsőbbrendűségi érzete is akadályozza a kapcsolatok javítását. A kínaiak évtizedekig tűrték, hogy az európaiak kioktassák őket, de most már nem kérnek belőle” – magyarázza Salát Gergely. Az európai politikusok generációja, amely az emberi jogok és a liberális értékek mentén szocializálódott, nehezen tudja elfogadni, hogy Kína mára erősebb gazdasági hatalom.
Vannak azonban józanabb hangok, de egyelőre nem elég erősek. „A német autógyárak például rimánkodnak a kormánynak, hogy ne rontsák el a kínai kapcsolatokat, de a politikusok ideológiai alapon gondolkodnak, és nem tudják elengedni a »csúnya kínaiak, csúnya oroszok« narratívát” – teszi hozzá Salát.
A Pázmány docense szerint a kínai–orosz kapcsolatot nem szabad lebecsülni, mert
az „érdekházasság” a történelem egyik legstabilabb intézménye.
„A szerelem jön-megy, de egy jó érdekházasság tartós. Kína és Oroszország stratégiai döntést hozott: félreteszik a történelmi sérelmeket és érdekellentéteket, mert a Nyugat egzisztenciális fenyegetést jelent nekik” – mondta. Ez a szövetség évtizedeken át stabil maradhat, különösen amíg a nyugati nyomás fennáll. A szakértő nem lát esélyt arra, hogy a közeljövőben Kína és Oroszország összeveszne. „Nem valószínű, hogy olyan ügyek, mint a Szibériában élő kínaiak száma vagy az üzleti viták szétzilálnák ezt a kapcsolatot.
„A külső fenyegetés erősebb, mint a belső ellentétek”
– fogalmazott.
A Putyin–Hszi-találkozó nemcsak kétoldalú eredményeket hozott, hanem a globális hatalmi egyensúly változását is jelezte. Kína és Oroszország szorosabb szövetsége, valamint India és más országok részvétele egy új, a Nyugattól független pólus kialakulását vetíti előre. A Nyugat, különösen Európa, tehetetlenségre van ítélve, ha nem változtat ideológiai és gazdasági hozzáállásán. Salát Gergely szerint a kínai–orosz tengely tartós marad, és a Nyugatnak újra kell gondolnia stratégiáját, ha nem akarja teljesen elveszíteni befolyását a globális színtéren.
India, a nevető harmadik
India részvétele a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján különösen figyelemreméltó volt. Narendra Modi indiai miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető látványos kézfogása szimbolikus üzenet volt a Nyugatnak. Salát Gergely Kína-szakértő szerint India stratégiai helyzete kulcsfontosságú: az ország 2022 óta az orosz szénhidrogének egyik legnagyobb vásárlója, és Kínával is egyre szorosabb gazdasági kapcsolatokat ápol. „India és Kína kapcsolata nem rivális, hanem partneri viszony” – hangsúlyozza Salát. Ez a fejlemény az amerikai külpolitika kudarcát jelzi. Bár az Egyesült Államoknak stratégiai célja India Kínától való eltávolítása, és nagy erőfeszítéseket tett érte, Donald Trump protekcionista politikája és sértő nyilatkozatai éppen az ellenkező hatást érik el. „Ez amerikai stratégiai rémálom” – summázza a szakértő. India és Kína együttműködése a gazdasági és geopolitikai érdekekre épül, és bár történelmi konfliktusok terhelik a kapcsolatot, a Nyugat nyomása a két országot közelebb hozta egymáshoz. Salát szerint ez a szövetség tartós lehet, különösen, ha az Egyesült Államok folytatja India elidegenítését.
