Az építési és közlekedési miniszter nem a pénznek köszönheti, hogy a közösségi médiában bekerült a TOP 5-be. Új fejezetet nyitott, s példát mutat valamennyi vezető politikusnak is. Lázár kíváncsi az emberekre, az emberek kíváncsiak Lázárra.
Nincs új a nap alatt. Ahogy a magyar politikában az lenni szokott, megérkeztek a huhogók, jobbról, balról, középről. Ami a közös bennük: a tehetségtelenség és a tehetetlenség. No és elsősorban: az irigység. A károgóknak nem tetszik, hogy Lázár János szisztematikus munkával, tudatos építkezéssel beverekedte magát a TOP 10-be, majd májusban a TOP 5-be is berobbant.
A hamisan vádaskodók szerint Lázár mindezt elsősorban a pénznek köszönheti, ám a fanyalgókat a tények cáfolják. Egyértelműen és határozottan. Az építési és közlekedési miniszter bejegyzései úgy váltották ki a magyar politikusok közül az egyik legtöbb reakciót a közösségi médiában, hogy a lista élén szereplőkhöz képest jóval kevesebbet költött hirdetésre: 161 poszt mellett, egy hónap alatt összesen 1 millió forintot. A Lázár iránti tapintható érdeklődés teljességgel spontán, nem pedig megrendelt, pláne nem külföldről irányított és szervezett. A tárcavezetőt nem az algoritmusok népszerűsítik, hanem a saját munkája és teljesítménye.
889 ezer reakció egyetlen hónap alatt. Lázár János mindezt azzal érte el, hogy tisztában van a politika alapvető kihívásaival és a nagyközönség változó elvárásaival. Így azzal, hogy a „social media” használata alapvető abban a korban, amikor a vécén sem engedjük el az okostelefont, s mikor lényegében bárkiből lehet, sőt, lesz is influenszer. Ennél azonban többre van szükség, amit a miniszter már régen felismert, de ennél is lényegesebb: meg is tudja valósítani. Volt polgármesterként s gyakorló országgyűlési képviselőként mindig is tudta és vallotta: az emberekhez kell fordulni, az emberek közé kell menni. A választókat ugyanis nem lehet sem füstös, sem parfümillatú szobákból képviselni, csak úgy, ha egy politikus együtt lélegzik velük, rezonál a gondolataikra, az érzéseikre. Ha ért, s beszél is a nyelvükön.
Így és ezért születtek meg a Lázárinfók. Lázár János a nyakába vette az országot, most pénteken már tizenkettedik alkalommal randevúzik az érdeklődőkkel. Nem elsősorban magát, hanem politikai közösségét és a kormányt képviselve, annak rövid és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva. Mottóját a lehető legkomolyabban veszi: bárhol, bárkivel, bármiről beszélget. Megkötések és tabuk nélkül, legyen szó luxizásról, Pride-ról, átláthatósági törvényről vagy az Ukrajna EU-csatlakozása jelentette veszélyekről. Jöhetnek fideszesek, tiszások, újságírók, propagandista-provokátorok, trombitások, balhézók és a csendes többséghez tartozók, a politikus addig válaszol, míg el nem fogynak a kérdések. Semmi sem marad tisztázatlanul.
A magyar polgárok láthatóan értékelik a nyitottságot. Az újfajta szemléletet, mely utat és példát mutathat valamennyi vezető politikusnak. Kormánytagnak és kormányra ácsingózónak egyaránt. Lázár fórumaira ugyanis – szemben a jelenleg is zajló Fidesz-KDNP-s népszavazási roadshow-val – nem kell meghívó. Ezek a rendezvények nem zártkörűek, nem csak a kiválasztottaknak szólnak. Ide nem kell szervezni vagy utaztatni a közönséget, magától gyűlik össze a sokaság, nemtől, életkortól, politikai szimpátiától függetlenül.
Lázár ugyanis rátapintott a lényegre. Az embereknek elegük van a testőrgyűrűtől védett vagy méteres magasságokból szónokló megmondó nagyokosokból. Kíváncsiak, mert tudni akarják, mi és miért történik velük, az országgal, a világgal. Ő pedig közéjük megy, s „face to face” megválaszolja a bennük felmerülő kérdéseket. Nincs ebben semmi ördöngösség, más politikus, más kormánytag is utána csinálhatná. Ha merné, és ha tudná. Hiszen mindez bátorság és erő, kompetencia és tudás kérdése. Az építési és közlekedési miniszterben megvan a szükséges képesség ahhoz, hogy találkozzon és beszélgessen a lakosokkal az ország bármely pontján. Pontosan ennek köszönhető a közösségi médiában való elsöprő erejű előretörése, a rekordszámú interakció is. A kollégák, a többi politikacsináló előtt is nyitva lenne a pálya, amennyiben alkalmasnak éreznék magukat a feladat megoldására.
A jelek szerint ahol hiányzik a kompetencia és a bátorság, ott a huhogás és az irigység marad. Ez azonban mind a közösségi médiában, mind a politikában kurva kevés. Tessék Lázár után csinálni, ki lehet menni az emberek közé!
Borítókép: Archív (Lázár János szentendrei fóruma)