Az egyre súlyosabb méreteket öltő német közbiztonsági helyzetről közölt terjedelmes riportot a Die Welt. A lap beszámolója szerint a helyzet odáig fajult, hogy a német hatóságoknak mondvacsinált fogalmakkal kell elfednie a tömeges migráció jelentette köz- és nemzetbiztonsági kockázatokat. A cikkből kiderül, hogy a bűnelkövetések számának növekedése, valamint a német hatóságok statisztikai kozmetikázásai miatt a saját súlya alatt omlik össze a teljes bevándorláspárti narratíva.
Egyre gyakoribbá válnak az erőszakos bűncselekmények a német nagyvárosokban, a jelenség főleg a parkokat, pályaudvarokat és egyéb nyilvános tereket érinti, ráadásul az erőszakos bűncselekmények mostmár egyre többször csoportosan történnek. A Die Welt arról is beszámolt, hogy – hasonlóan Svédországhoz – már Németországban is egyre többször használnak fel gyerekeket a bűnelkövetésekhez a migránsokból álló csoportok és bűnbandák. A portál idézi a bajor tartományi adatokat, miszerint
csak 2024-ben 14 ezer nyilvános helyen elkövetett erőszakos cselekményt jegyeztek fel.
Éppen tíz év telt el a híres-hírhedt mondat (Wir können das schaffen, und wir schaffen das!) 2015-ös elhangzása óta.
Hasonló képet mutat a hesseni helyzet is, itt 3400 esettel rekordokat döntött a 21 év alattiak által elkövetett erőszakos bűncselekményeknek a száma. Ezenfelül a német hatóságok a támadások brutalitásának fokozódását is tapasztalják, valamint akár új tényezőnek is tekinthetnénk azt a tényt is, hogy nem egyszer migrációs hátterű csoportok egymással való leszámolására is akad példa. A Die Welt példaként említi annak a három szíriai férfinek az esetét, akik a Humboldt-Forum közelében, a berlini Múzeumszigeten sétáltak, amikor mintegy 15 fős csoport támadt rájuk. A támadók azonnal szúrtak, egy 20 éves szíriai férfi később belehalt a súlyos hátsérüléseibe az intenzív osztályon.
A rendőrség szóvivője később úgy nyilatkozott: „afgán férfiakból álló csoport” követte el a támadást.
A cikkből kiderül, hogy a gyanúsítottak közül kettőből egy nem rendelkezett német útlevéllel, a portál megjegyzi: ez jóval magasabb arány, mint a népességen belüli arányuk. A német fővárosban, az Alexanderplatzon 2019 óta megduplázódott az utcán, tereken vagy közlekedési útvonalakon elkövetett veszélyes vagy súlyos testi sértések száma. De Berlinen kívül sem sokkal jobb a helyzet, a kölni és a müncheni helyzet is ezt igazolja. A bajor tartományi főváros belső területein 2019-ben még 299 bűncselekményt regisztráltak, 2023-ban viszont már 936-ot. Ezek közül a Die Welt kiemeli azt a 2024-es esetet, amikor
egy férfiakból álló csoport olyan súlyos fejsérüléseket okozott egy 57 éves férfinak, hogy az később meghalt a kórházban.
Rostockban 60, Schwerinben pedig 37 százalékos volt a növekedés.
A hatóságok újfajta eszközökkel akarnak fellépni a közrend helyreállítása érdekében, nyílt forrású módszereket (OSINT) használva akarják azonosítani az új, vagy kialakulóban lévő konfliktusgócokat, valamint új regionális – Drezdában a „Iuventus”, míg Zwickauban az „Aura” fedőnevű – bevetési egységeket alapítanak, hogy fellépjenek az egyre erőszakosabb bűnözői csoportokkal szemben. Az országos politika ennek ellenére lassan reagál a kialakult helyzetre, erre utalnak Armin Schuster, Szászország CDU.s belügyminiszterének szavai, aki arról beszélt:
„egyre inkább eldurvul a társadalom, ami folyamatosan nagyobb terhet ró a rendőrségre – de a rendfenntartó szervek önmagukban nem tudják kezelni a probléma gyökereit”.
Hozzáfűzte, hogy a közös felelősség miatt az agressziót és a brutalitást csökkenteni kell. Az előzőekben kifejtett esetek abból a problémából származnak, amelyet az olyan határozottan bevándorlásellenes országokban, mint Magyarország már ideje korán megértettek. Isten malmai lassan őrölnek, tartja a mondás, azonban tíz évvel a röszkei csata után – amikor 2015. szeptember 16-án az arab-iszlám országokból származó illegális bevándorlók nagy tömegei ostromolták meg a röszkei határátkelőt és a déli határra felépített technikai határzárat – úgy tűnik, hogy Németországnak és lassan Európának is meg kell értenie egy sarkos, de lényegre törő állítást.
„Klarungsdelikt”, vagyis „tisztázó bűncselekmény”
A németországi közbiztonsági állapot mellett a fentiekben felsoroltak egy nagyobb összefüggésre is rávilágítanak, amely a svédországi migráns bandaháborúk hátterében is jelen van, csak a politikai fősodor és a hatóságok efelett még szemet hunynak. A német helyzet súlyosságát tetőzi, hogy a hatóságoknak már bevallottan mondacsinált jogi és statisztikai kategóriákat kell felállítani ahhoz, hogy elfedjék az arab-iszlám világból érkező, tömeges migráció jelentette közbiztonsági és nemzetbiztonsági kockázatokat.
A Die Welt szerint német bíróságokon egy ideje elterjedt egy új kifejezés: a „klarungsdelikt”, vagyis „tisztázó bűncselekmény”. A portál megjegyzi, a kifejezést azokra a nagyon súlyos esetek kategorizálására használják a hatóságok – különböző becsületgyilkosságok, csoportos erőszak – amikor még valamit még tisztázni kell. Tehát kijelenthető, hogy
a jog és a statisztika szempontjából értelmezhetetlen, tehát tisztán politikai-ideológiai alapokon nyugvó fogalomról van szó.
Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel ezzel kártyavárként dől össze az a gondosan felépített az a szókészlet, amellyel a német és a tágabb értelemben vett európai hatóságok tagadták a bűnelkövetési számok növekedése és a tömeges migráció közötti összefüggéseket. Korábban ugyanis azzal próbálták hitelteleníteni azokat, akik erről beszéltek, hogy összemossák a gyanúsított és a vádlott fogalmát – ezzel kapcsolatban érdemes felidézni azt, amit a Breitbart már tavaly augusztusban megírt, miszerint az összes németországi gyanúsított 60 százalékát migránsok alkotják –, vagy azt állították, hogy a migránsok olyan nagyvárosokba mennek, ahol egyébként is magas a bűnözés, vagy egyszerűen úgy határoztak:
a diszkrimináció vádjának elkerülésére hivatkozva nem vezettek az elkövetők és a gyanúsítottak etnikai és migrációs hátteréről szóló statisztikákat.
Ez most a helyzet például az előbb említett Svédországban, de hasonló a helyzet egy másik európai országban, Franciaországban is, ahol az 1978-as információs szabadságról szóló törvény korlátozza a bűnelkövetésnél az etnikai és a migrációs háttér figyelembevételét. Kapcsolódva a svédországi migránsbűnbandákhoz – amellyel a hirado.hu felületén korábban már foglalkoztunk – , a Local Sweden arról ír: a svéd hatóságok a generációs különbségekre hivatkozva nem publikálnak a regisztrált bevándorlók gyermekei által elkövetett bűncselekményekről külön statisztikákat. Az MCC Brussels tavaly októberi elemzésében ezzel szemben világosan látszik, hogyan nőtt az össze svédországi bűnelkövetések között a migráns fiatalkorúaknak az aránya.
Azonban a „klarungsdelikthez” fogható eufemizmusok bevezetése, valamint a három szír férfi példája is azt mutatja, hogy a bűnelkövetések számontartásának eddig használt módszertana hosszú távon nem fenntartható.
Az ő esetüket a német hatóságok a „polikriminális” kategóriába sorolják, vagyis mostmár kénytelenek elismerni az etnikai háttér szerepét a bűnelkövetés során.
„Egy olyan új jelenséggel van dolgunk, ami semmilyen megszokott kategóriába nem illik (…) Ami összeköti őket, az a közös lakókörnyezet: a lakótelep, a sarki bolt, vagy az a toronyház, ahol felnőttek” – mondta Andreas Stenger, a baden-württembergi Tartományi Bűnügyi Hivatal (LKA) elnöke.
Kiemelt kép: Illegális bevándorlók várakoznak az osztrák-német határnál Passau közelében 2015-ben (Fotó: MTI/EPA/Armin Weigel)
forrás: hirado.hu
