Tíz éve zajlott a röszkei csata, amely fordulóponttá vált a migrációs válságban. A magyar rendőrség erővel állította meg a határt áttörni próbáló tömeget, és ezzel szimbolikus üzenetet küldött: Magyarország képes megvédeni határait. Röszke a szuverenista politika jelképévé vált. Kovács András véleménycikke a Mandineren.
10 évvel ezelőtt zajlott le a röszkei csata. Most gyorsan idézzük is fel, hogy pontosan mi történt a magyar-szerb határon a migrációs válság csúcsán. „A Magyarországra engedély nélkül belépni akaró, kezdetben békés tömeg idővel agresszívvá vált, a kerítést próbálta kidönteni, majd többen kővel dobálták meg a magyar oldalon felsorakozott rendőröket. A tömegzavargás résztvevői ledöntötték a határt védő kaput, és jogellenesen magyar területre léptek. Az illegális migránsokat láthatóan-hallhatóan többen is hergelték a szerb oldalon, és a több száz határsértőt csak rohamrendőrök, köztük a Terrorelhárítási Központ Röszkére vezényelt műveleti egységei segítségével sikerült megfékezni. A kaput betörő migránsok többségét kézitusában visszaszorították vagy önként visszamenekültek a szerb oldalra. Az összecsapás közben több tucatnyi magyar rendőr sérült meg, néhányat kórházba is kellett szállítani!”
Röszke szimbólum lett
Egy évtizeddel ezelőtt a magyar társadalom óriási többsége szembesült azzal, hogy az illegális migránsok távol állnak attól a baloldali-liberális média által közvetített idealista képtől, ami többek között a 444 szerzőjének írásából is sugárzott. Nem agysebészek, nem dolgozni és nem beilleszkedni akaró tömegek érkeztek Magyarországra és Európába akkor, hanem szervezett honfoglaló tömegek!
Életerős, katonakorban lévő férfiak pedig a valóságban úgy is viselkedtek, ahogyan egy honfoglaló tömeg viselkedik, amikor egy ellenerővel találkozik, akkor ő is erővel lép fel. Ennek lett a jelképe a röszkei csata!
Röszke a nemzeti ébredés máig tartó példaképe lett! Most játszunk el azzal a történelmietlen gondolattal, mi történt volna akkor, ha a 10 évvel ezelőtt nem történik meg a „csata”. Ha abban a kiélezett helyzetben a magyar rendvédelmi szervek engednek a nyomásnak, és kinyitják a határt, akkor azzal a magyar állam bebizonyította volna, hogy képtelen megvédeni az ország határait, és képtelen ellenállni az illegális migránsok honfoglalásának.
Onnantól kezdve a szigorú bevándorláspolitika alapjai omlottak volna össze, és ezzel párhuzamosan a kormány is súlyos szimbolikus vereséget szenvedett volna.
A nyílt fegyverletételt követően bizony Magyarország pontosan abba a helyzetbe került volna, mint Németország, Ausztria, Svédország, vagy éppen Hollandia. Hiába érvelt volna a kormány azzal, hogy a migránsok Nyugatra akarnak menni, és mi csak továbbengedjük őket, de a nyugati kormányok könnyedén lesöpörhették volna az érveinket, mivel joggal mutathattak volna rá arra, hogy mi mégsem állítottuk meg ezt a tömeget. Szinte biztos, hogy idővel tízezrével küldték volna Magyarországra a nyugaton elfogott illegális migránsokat.
A kormány azzal, hogy feladta volna a határ megvédését súlyos bizalmi válságba süllyedt volna, és szinte biztos, hogy a 2018-as parlamenti választást is elvesztette volna.
Magyarország belesimult volna a brüsszeli, illegális migrációt támogató politikába, és megkezdődött volna az ország alapvető átalakulása. Mára pedig odáig jutottunk volna, ahol éppen a legtöbb nyugat-európai ország tart: egyre nagyobb méretű bűnözés és terrorizmus, párhuzamos társadalmak kialakulása, a migráció miatt elszabaduló költségvetési kiadások, valamint növekvő belső feszültségek.
De térjünk is gyorsan a valóságba ebből a riasztó jelenből.
Röszke a migrációs válság egyik jelképe lett, mind Magyarországon, mind Nyugaton.
Itthon a migráció elleni hatékony védekezés jelképe lett a határzárral együtt. Ezzel szemben a nyugati országok baloldali és liberális köreiben az egyik leggyűlöltebb magyar lépés lett. Pontosan ez a nap mutatta meg a „jóemberkedők” köreiben, hogy Magyarország „végleg kiíratkozott” a demokráciák köréből, és az Orbán-kormány ellen minden fellépés 100 százalékig indokolt. A mai napig ez egy eleven narratíva a nyugati országok többségében.
Ezzel párhuzamosan pedig Röszke kellett ahhoz is, hogy elinduljon egy közeledés a nyugat- és közép-európai Brüsszel- és migrációkritikus pártok között.
Ezek a politikai szereplők korábban tisztes távolságot tartottak egymástól, jelentős közeledésről nem lehetett beszélni. A 2015-ös válság teremtette meg azt az alapot, amivel az EU-s szintű szuverenista pártok horizontális együttműködése elindult, majd pedig 2024-ben létrejött a Patrióták Európáért szövetsége. Az utóbbi fejlemény pedig minden bizonnyal csak az első lépés volt egy még nagyobb szuverenista egység felé.
Mit is nyertek tőlünk Nyugatra azzal, hogy ott nem mentek tovább, hanem bizony maradtak?
-
10 év alatt jól láthatóan a beáramló milliók problémáit nem sikerült megoldani.
-
Az érintetteknek csak egy kis része illeszkedett be a munkaerőpiacra.
-
A migráció bizony nem hozott semmilyen érdemi gazdasági fellendülést, sőt hátráltató tényezővé váltak.
-
Se agysebészek, se kiemelkedő mérnökök, de még társadalomtudósok sem érkeztek tömegével.
Sokan a társadalom peremére szorultak, segélyekből és bűnözésből tengődnek valamelyik nagyváros no-go zónájában. Svédországban, Németországban vagy éppen Franciaországban is párhuzamos társadalmak jöttek létre, a többségitől eltérő jogrendszerrel. Megszaporodtak a terrortámadások, és sok városrészben az erőszak vette át az uralmat.
Felgyorsult az érintett országok iszlamizálódása, és éppen emiatt jelentősen nőtt az érintett országokban az antiszemita támadások száma. Itt tartunk 2025 őszén!
Mára a hangulat változása jól lemérhető, sőt parlamenti mandátumokban számszerűsíthető. Mindez azonban egyelőre csak a folyamat lassítására elég, de még nem történt meg a döntő áttörés.
Vajon hány terrortámadás, és erőszakos bűncselekmény kell ahhoz, hogy a közhangulat átbillenjen, és a nyugati társadalmak is felismerjék a valós érdekeiket?
Mikor fogja látni a többség, hogy a tömeges migráció éppen a saját életviszonyaikat fogja elpusztítani? Mikor fog ez aktív tevékenységbe átcsapni? Erre bizony nem tudok választ adni, de úgy tűnik, egyre közelebb van ez a pillanat!
Egy évtizeddel ezelőtt mi jól döntöttünk, és a magyar rendőrség megállította az erőszakos tömeget a déli határon. Nyugat-Európa rosszul döntött – elárasztotta a bűnözés és az erőszak.
Ám ezt a helyes döntést újra és újra meg kell hoznunk.
Aki egyszer beengedi őket, nem szabadul tőlük. Erre tanít a röszkei csata is!
Forrás: Mandiner
