„Wir schaffen das!”, azaz „Megcsináljuk!” – hangzott el pontosan tíz évvel ezelőtt Angela Merkel akkori német kancellár híres mondata. Kijelentését soha nem látott migrációs és menekültügyi válság követte, amely napjainkban is érezteti hatását Európában. Mára viszont a német politikusok is felszámolnák a Willkommenskultur következményeit, de lehetséges még kijavítani egy évtized elhibázott politikáját?
Míg Magyarország déli határát folyamatosan ostromolták a migránsok 2015-ben, Németország tárt kapukkal várta a főként Szíriából, Afganisztánból és Irakból, jellemzően személyi okmányok nélkül érkező bevándorlókat. Abban az évben majdnem 1,1 millió migránst regisztráltak a nyugat-európai országban.
Azonban a határok megerősítése és az illegálisan érkező bevándorlók visszafordítása helyett Angela Merkel akkori német szövetségi kancellár azt mondta:
„Wir schaffen das!”, azaz „Megcsináljuk!”.
Kijelentése nemcsak a migránsok, köztük az indulni készülők számára volt üzenet, hanem a német lakosság számára is, amellyel új időszak kezdődött az országban. Az első napokban sorra futottak be a zömében Magyarországról induló vonatok a német nagyvárosokba.
Merkel abban bízott, hogy hazája képes felvenni a harcot az emberek millióinak tömeges beáramlásával, amelyet tovább tetézett, hogy néhány nappal kijelentése előtt, 2015. augusztus 25-én felfüggesztette a dublini eljárást a szírek esetében. A döntés értelmében többé nem kellett visszaküldeni őket abba az uniós országba, amelyikbe először beléptek. Berlinnek azonban nem volt kész stratégiája sem az újonnan érkezők integrációjára, sem az ellenőrizetlen beáramlásukkal járó biztonsági kockázatokra – noha a kormány nem titkolt célja volt, hogy a bevándorlással kezelje az évek óta tartó munkaerőhiányt.
A Willkommenskultur azonban súlyos biztonsági fenyegetéseket hordoz magában: Kölnben már a 2015-ös szilveszteri utcai mulatságok során nők százait érte szexuális zaklatás, sokan nemi erőszak áldozatai lettek. Az intő jelek ellenére a Merkel-kormány továbbra sem fújt riadót, amelynek egyik következménye a 2016 decemberében történt tunéziai elutasított menedékkérő támadása lett.
A 24 éves Anis Amri egy elrabolt kamionnal hajtott a tömegbe a berlini karácsonyi vásáron. A támadásban 12-en életüket vesztették, a fiatal férfinak pedig sikerül elmenekülnie az országból. A merényletet az Iszlám Állam (ISIS) vállalta magára.
A nyitott kapuk politikájának kezdete óta 2017-ben került elő először a kitoloncolások kérdése a német politikában. A kiutasított menekültek elszállítása ugyan megkezdődött, a kitoloncolások tömeges végrehajtása falakba ütközött: egyrészt az adminisztratív túlterheltség miatti bürokratikus akadályok nehezítették mintegy 80 ezer ember elszállítását, másrészt pedig voltak olyan származási országok, amelyek elutasították állampolgáraik visszafogadását, köztük Pakisztán, Algéria és Tunézia.
A menekültügyi helyzet csak bonyolódott; kialakultak a párhuzamos társadalmak, és megjelentek a no-go zónák is, magas bűnözési és munkanélküliségi rátával.
Mindeközben a lakossági elutasítottság egyre nagyobb méreteket öltött: 2018. május 22-én hatalmas tiltakozások robbantak ki, miután egy kurd menedékkérő megerőszakolt, majd megfojtott egy 14 éves lányt.
A következő években egyre nőtt a migránsok által elkövetett bűncselekmények száma, 2019 első felében már a 600-at is meghaladta. Különösen magas volt a menekültszállásokon elkövetett cselekmények száma, amelyre válaszul a hatóságok nagy razziákat indítottak a központokban. A kormány politikáját azonban továbbra is az integráció és a munkaerőhiány kezelése uralta: június 7-én a parlament elfogadta, majd a következő évben életbe lépett az új szakképzett bevándorlási törvény, amelynek célja, hogy növeljék a külföldi munkavállalók számát.
Egyúttal igyekeztek fokozni az integrációs törekvéseket is.
2021 decemberében azonban véget ért a merkeli korszak, amely során Németország ékes példájává vált annak, hogy az illegális bevándorlás és a nemzetbiztonsági fenyegetések szorosan összekapcsolódnak.
A 2021. szeptember 26-i választások eredménye értelmében Olaf Scholz lett Németország új kancellárja, aki hivatalát december elején vette át. Néhány hónappal később azonban új menekülthullámmal kellett szembenéznie a kormánynak, ezúttal Ukrajna felől. Az ENSZ 2025. július eleji adatai szerint több mint 1,2 millió menekültet regisztráltak a német hatóságok, akik a lakhatási, jóléti és szociális rendszer számára jelentettek újabb kihívást.
Noha a Covid-időszak némileg mérsékelte a Németországra nehezedő migrációs nyomást, 2023-ban ismét emelkedett a beadott menedékkérelmek száma. Abban az évben közel 330 ezer kérelmet regisztráltak, amelyeket főként szírek, törökök és afgánok nyújtottak be. A növekvő társadalmi elégedetlenség ellenére a Scholz-kormány nem az elmúlt évek hibáit igyekezett kijavítani – noha voltak erre irányuló próbálkozások, köztük a határvédelem szigorítása.
A munkaerőhiány kezelését továbbra is sürgetőbb kérdésnek látta a német vezetés, azonban a legnagyobb számú külföldi közösségek integrációja évek múltán is kudarcot vallott.
2024-ben a szakképzett külföldi munkavállalók bevonzása és a migrációügyi együttműködés fokozása érdekében Scholz egy sor megállapodást kötött (pl. Indiával, Georgiával, Marokkóval és Kenyával), azonban úgy tűnt, hogy igyekszik szakítani Merkel nyitott ajtók politikájával. A kormány a tálibokkal való diplomáciai kapcsolatok hiánya ellenére toloncjáratokat indított még Afganisztánba is.
A német lakosság számára viszont ekkorra már betelt a pohár: 2025. január 22-én egy kiutasított afgán menedékkérő támadt egy óvodai csoportra Aschaffenburgaban, február 13-án pedig egy 24 éves afgán menedékkérő hajtott a tömegbe Münchenben. A tíz nappal későbbi előre hozott szövetségi választásokon a CDU/CSU jelöltje, Friedrich Merz végzett az első helyen, második pedig a bevándorlásellenes AfD társelnöke, Alice Weidel lett.
Utóbbi helyét azonban az SPD vette át a kormánykoalícióban, miután az uniópártok leszögezték, hogy nem hajlandók társulni az AfD-vel.
Friedrich Merz, a CDU elnöke 2025. május 6-án vette át a kancellári hivatalt, és a CDU/CSU, valamint a szociáldemokraták alkotta kormánykoalíció már aznap megkezdte a bevándorláspolitika megreformálását. Az első intézkedések között szerepelt a külső határok védelmének megerősítése: május 7-én a CSU-párti Alexander Dobrindt szövetségi belügyminiszter bejelentette, hogy egy 2015-ös rendeletet visszavonva, lezárják a szárazföldi határt a dokumentumok nélkül érkező migránsok, köztük a menedékkérők előtt.
Kivételt jelentenek a kiszolgáltatott csoportok, beleértve a várandós nőket és a gyermekeket. A tárcavezető bejelentette a határvédelem fokozását is, amely magába foglalta több ezer rendőr határra vezénylését. Szintén a bevándorlás mérséklését célozza a nemzetközi befogadási programok megszüntetése. A Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) elrendelte az ENSZ menekültáttelepítési programjának leállítását, amelynek keretében Németország évente átlagosan ötezer menekültet fogadott be. A menekültek többsége Szíriából érkezett, de nagy arányban voltak köztük irakiak, jemeniek és szudániak is.
A kormány 2025. május végén kezdeményezte a családegyesítés felfüggesztését két évre a kiegészítő védelemben részesülő migránsok számára. A Bundestag egy hónappal később fogadta el a törvénytervezetet, amelynek értelmében az érintettek nem hozhatják maguk után Németországba házastársukat, gyermekeiket vagy szüleiket. A családegyesítés keretében befogadhatók számát 2018. augusztus 1-jén havi ezer főben maximalizálták, ami évente 12 ezer családtag befogadását tette lehetővé. A Merz-kormány szigorítása elsősorban a szíreket érinti, de a június 23-ig kiadott mintegy 5800 családegyesítési vízum keretében többen érkeztek Szomáliából, Jemenből, Afganisztánból és Eritreából is.
Szintén május végén kezdeményezte a kormány az előző koalíció által 2024-ben bevezetett gyorsított honosítás eltörlését, amely lehetővé tette a kérelmezők számára, hogy akár már három év németországi tartózkodás után állampolgárságot szerezzenek. A törvénytervezet azonban még a parlament előtt van, először a Bundestag nyári szünete előtt, június 27-én egyeztettek róla a képviselők. Az Olaf Scholz vezette kabinet emellett az általános nyolcéves követelményt öt évre csökkentette.
Az állampolgársági kedvezmények segítségével 2024-ben 292 ezren szereztek német állampolgárságot, amely 46 százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest, és 25 éves rekordnak számít.
A munkaerőhiány továbbra is súlyos gondokat okoz Németországban, és a számok is azt jelzik, hogy a migránsok beáramlásával nem sikerül orvosolni azokat. A nemzetközi védelemben részesülőknek csupán 54 százaléka dolgozik hat évnyi németországi tartózkodás után. Beszédesebb azonban az, hogy a nem uniós tagállamokból érkezett bevándorlók foglalkoztatottsági mutatói 20 százalékponttal maradnak el a befogadó ország polgáraihoz képest. És az újonnan érkezettek körében még nagyobb az elmaradás: 27 százalékponttal kevesebb németországi bevándorló helyezkedett el a munkaerőpiacon.
A Merz-kormány intézkedései azonban még jelentősen elmaradnak ahhoz képest, ami tíz év elhibázott politikájának kijavításához szükséges. Az AfD népszerűsége egyre növekszik, támogatottsága már 26 százalékon áll, szemben a februári választásokon szerzett 21 százalékkal. A CDU/CSU támogatottsága viszont 29-ről 25 százalékra csökkent, az SPD népszerűsége pedig 16-ról 13 százalékra esett vissza.
A számok világosan jelzik: a német bevándorláspolitika tíz év után sem tart a megfelelő irányba.
fotó: MTI
forrás: vadhajtások.hu