Saját bevallásuk szerint is gyűlölködés, intrikák, személyes ellentétek, káosz, zsarolások és megosztottság feszítik a makó-vásárhelyi térségi TISZA-szervezetet. Még a hatalom közelébe sem kerültek, de máris mindenki megfojtaná a másikat egy kanál vízben. A politikai szemétdombjukon legalább három mérges kiskakas akarja felrúgni a „riválisait”. Összefogás helyett mindenki Budapestre telefonálgat árulkodni, s azt várják, hogy a központ nyírja ki az ellenfeleiket.
Súlyos feszültségek terhelik a TISZA Párt makói-vásárhelyi szerveződését, a személyi ellentétek olyannyira elhatalmasodtak, hogy az egyes „szigetek” és „szigetcsoportok” vezetői hónapok óta szóba sem állnak egymással – tudtuk meg a legerősebb ellenzéki párt ügyeire rálátó, belsős forrásunktól. Beszéltünk informátorunkkal, aki azt mondta: valami elképesztő gyűlölködés megy a TISZA-n belül a Csongrád-Csanád vármegyei 4-es választókerületben, a pozíciókért teperő ellenzéki „politikusjelöltek” gyakorlatilag sokkal jobban utálják egymást, mint a Fideszt. „Miközben még a hatalom közelébe se kerültek, máris egymást akarják kinyírni. Ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol csak tudnak” – árulta el arról az intrikákkal tarkított izmozásról, melynek főszereplői a makói kórház műtőssegédje: Leitner Szilárd, az ukránpárti lobbista jogász-ingatlanértékesítő: Ferenczi Gábor, valamint Márki-Zay Péter egykori kampányfuvarosa, jelenlegi önkormányzati képviselője: ifj. Jovány Gyula.
Belsős informátorunk szerint a választókerületi TISZA-n belüli háborúskodás már hónapok óta dúl, de egyre jobban elmérgesedik. Az együttműködés és az összefogás helyett arra megy ki a játék, hogy ki tudja hamarabb letaposni és kiszorítani a többieket. Érdemi politikai eredményeket még senki sem tudott felmutatni, de máris mindenki vezetői pozíciókról, befolyásról, hatalmas lóvékról, országgyűlési képviselőségről, polgármesterségről álmodozik, ez pedig egyre kevésbé szimpatikus azoknak az aktivistáknak, önkéntesteknek, akik merő jó szándékból, tiszta szívvel csatlakoztak a TISZA-hoz – hallottuk az ellenzéki pártból már kiábrándult kapcsolatunktól.
Úgy tudjuk, Leitner Szilárd és Ferenczi Gábor körei között már hónapok óta megy a hajtépés, ami nemcsak az közösségi médiát mérgezi meg, de az utcákon is tapintható. A makói kórház műtőssegédje nemcsak a Maros-parti városban, de vidéken, a kistelepüléseken is több TISZA-sziget alapítását végezte el csapatával, s azt hirdette, hogy egyedül ő a pártközpont által felkent (szerződtetett) választókerületi koordinátor. Leitner levesébe azonban Ferenczi igyekszik beleköpni, a saját brigádjával, melyben olyan zűrös arcok bukkannak fel, mint az egy éve még Hadházy Ákost istenítő Gyömbér Dávid, valamint Asztalosné Gazsy Veronika vállalkozó, akinek a cégei nem egyszer találták szemben magukat a NAV-val… Nekik is van külön TISZA-szigetük Makón, s igyekeznek terjeszkedni a térségben is. A két társaság között annyira nincs kooperáció, hogy ha az egyik megjelenik valahol kampányolni, a másik brancs a környékre sem teszi be a lábát. „Távol tartják magukat a másiktól, mint a leprásoktól, még véletlenül sem mutatkoznak egy helyen. Nemhogy segítenék egymást, de ott szívatják a másikat, ahol csak tudják” – összegzett TISZA-s forrásunk.
A cirkuszolás már tavaly télen beindult, amikor Leitnerék és Ferencziék kölcsönösen kizárták egymást a különböző belsős csoportokból. Felpörgött az ellenségkép-alkotás is: a Ferenczi-klikk szimpla karrieristának minősítette Leitnert, mire a másik tábor azzal vágott vissza, hogy a jogász, ingatlanértékesítő egy öncélú törtető, aki semmi máshoz nem ért, csak ahhoz, hogy megfúrja a központ által kijelölt szervezőt. A puskaporos odamondogatásban persze mindkét fél megkapta a másiktól, hogy valójában a Fidesz embere, akinek nem is érdeke a „rendszerváltás”… „Mit műveltek, emberek? Még hatalomközeli pozícióban sincs a TISZA, és máris ez megy? Egymás torkának esik mindenki olyan hatalomért, ami még nem is létezik?” – írta ekkoriban egy tiszás kommentelő. „Itt is csak a politika legrosszabb oldala jött velem szembe: hatalmi harc, pozíciókért való csatározás, a nyílt és egyenes kommunikációval szembeni ‘titkos’ és eltitkolt célok, vélemények, őszinte magyarázatok helyett mellébeszélés” – jegyezte meg egy másik. „Srácok, azzal, hogy itt toljuk ezt a nagy szappanoperát a nyilvánosság előtt, ezzel maximum azt érjük el, hogy ezen fog csámcsogni mindenki” – összegzett a közösségi médiában egy harmadik, csalódott Tisza-szimpatizáns.
A két aspiráns egyre jobban rágörcsölt arra, hogy valami olyan témát találjon, amivel Magyar Péternek kedveskedhet, hátha sikerül begyűjteni a szívecskéket és a piros pontokat Budapesttől. A jelek szerint azonban mindketten brutális öngólt lőttek. Leitner a gyermekvédelemmel igyekezett összekapcsolódni, de olyannyira beleártotta magát egy családi történetbe, egy makói gyermekelhelyezési ügybe, hogy azzal durván megégette magát. Maroknyi elkötelezett hívén kívül senkinek sem tetszett, hogy politikai tőkét akar kovácsolni egy família problémáiból, személyes ügyükből, a gyerekeik bajából, ráadásul szakmai melléfogásokat elkövetve. Ferenczi eközben nagyobb ukrán lobbista akart lenni, mint pesti főnöke vagy annak brüsszeli tartótisztje, Manfred Weber. Az GMO-tömegterményeket ontó, nálunk évtizedek óta betiltott vegyszerekkel dolgozó ukrán mezőgazdaság és az ukrán EU-csatlakozás melletti propagandadumái a térségben is rengeteg embernél verték ki a biztosítékot, nemcsak az agráriumban dolgozóknál, a kistelepüléseken élőknél, de még a városiaknál is. Annyira belesült az ukrán-kampányba, hogy már magyarázkodnia is kellett, hogy ő nem is úgy gondolta, meg nem is a párt álláspontját mondja, csak saját személyes véleményét…
A Tisza ügyeire rálátó belsős informátorunk azt is közölte, Magyar Péternél áprilisban telt be a pohár Leitner és Ferenczi balhézása kapcsán. A térségbe látogató pártelnök akkori kampányához nagyon kellett volna mindkét csapat segítsége a szervezésben, a kitelepüléshez, pultozáshoz, aláírásgyűjtéshez, ám még ekkor sem voltak hajlandóak összedolgozni és együtt mutatkozni. Ferenczi és egysége csak Csongrádon, Leitner és emberei csak Kiszomboron vették fel a munkát, ami miatt az ellenzék legújabb messiása állítólag magából kikelve ordítozott.
Ebbe az amúgy is elég paprikás hangulatba kavart még bele ifj. Jovány Gyula, aki szintén kinézte magának a TISZA országgyűlési képviselő-jelöltségét. A Márki-Zay Péter frakciójában ülő hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselő megjelenése csak tovább mélyítette a törésvonalakat. A belső információk szerint ő és a vásárhelyi TISZA-sok inkább Ferencziékkel tartanának össze. Több olyan gyűlést is tartottak már, ahová Leitneréket konkrétan meg sem hívták. Az így „kimazsolázott” választókerületi TISZA-sok előtt Joványt már leendő választókerületi vezetőként, 2026-os képviselőjelöltként is bemutatták. A Leitner mögött állók viszont erősen támadják a vásárhelyi politikust, akit Márki-Zay Péter trójai falovának tartanak, s Ferencziéket pedig tudatos bomlasztással, akadályozással vádolják.
Leitner az utóbbi hetekben azzal igyekezett védeni pozícióját, hogy – természetesen Ferencziék, Joványék kihagyásával – valamiféle választókerületi TISZA-sziget-összefogást gründolt, s a közösségi oldalán kiírta, csak azért nem esett áldozatul a belső káosznak, fals információknak, megosztásnak és zsarolásoknak, mert „rendíthetetlen a jelleme”…
„A helyzet mostanra annyira elfajult, hogy Leitner és Ferenczi vonulata is állandóan Budapestre telefonálgat, és árulkodik a másikra. Azt várják, hogy jöjjön le valaki a központból, s tegyen már végre igazságot, rendezze el erőből a belharcot” – árulta el belsős informátorunk.
A térségi TISZA-n belül tehát egyre mérgesebbek a konfliktusok, s nem tudni, meddig tart majd egymás nyírása, hiszen egyelőre nincs arról biztos információ, hogy a párt mikor fogja bejelenteni és bemutatni 2026-os indulóit. Vajon Leitner, Ferenczi, Jovány lesz az úr a szemétdombon, netán valaki más, akire jelenleg egyikük sem gondol? Az előzmények tükrében aligha várható, hogy a többiek teljes szívvel odaállnának majd a fentről választott ember mellé, hogy mindenben segítsék őt, ami a választási kampányban alaposan odaverhet a belső morálnak.
A megtépázott közösségnek persze a napokban kirobbant adatbázisbotrány sem tett jót. A kiszivárgott, belső használatra készült dokumentum szerint Magyar Péterék nemcsak listázzák aktivista-jelöltjeiket, hanem különböző, sokszor erősen lenéző, sértő jelzőkkel „osztályozzák” őket. „Alkesz, rokinyugis, piás, pszichés gondjai vannak” – ilyen megjegyzésekkel illetik szimpatizánsaikat a TISZA Pártban, s ez minden bizonnyal a makói-vásárhelyi térségre is igaz. Joggal merül fel a kérdés a TISZA közösségében: vajon a makói és vásárhelyi csapatokból kit tartanak alkoholistának, fogyatékosnak, agyhalottnak, biszexuálisnak vagy éppen pszichésen sérültnek a budapesti pártközpontban?
Mindezek a belső cirkuszok egyébként egyértelműen azt húzzák alá, hogy az ország irányításáról álmodozó TISZA totálisan megosztott, még helyi szinten sem egységes, széthúzás és ellenségeskedés bénítja. A párt a belső konfliktusok miatt képtelen egységet mutatni a választók felé. A támogatói táboron belüli komoly nézeteltérések tovább gyengítik az összetartozást. És valóban: hogyan várhatják el az állampolgárok, hogy a TISZA nemzeti sorskérdésekben határozott és a magyarok érdekeit érvényesítő döntéseket hozzon, amikor belül minden apró-cseprő ügyben vitatkozik, s a tagok azt tartják a legfontosabb feladatuknak, hogy egymást fúrják, faragják és nyírják?