A nyolc évtizeddel ezelőtt mártírhalált halt, a múlt század harmincas éveiben a távol-keleti Celebesz-szigeteken kórházat alapító Dr. Cseszkó Gyulára és feleségére Hadady Emma Rózára emlékezett hálaadó istentisztelettel és emléktábla avatással a Hódmezővásárhely – Ótemplomi Református Egyházközség és a református közösség Szentháromság vasárnapján. A jeles eseményen részt vett Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Désierée Bonis asszony Hollandia magyar nagykövete, Lázár János, miniszter, a térség országgyűlési képviselője, valamint Molnár János a Magyar Református Egyház világi elnöke is.
A fél 10-kor kezdődő istentisztelet lekciójában Kincses Kálmán lelkipásztor felidézte azokat a mózesi sorokat, mellyel Indonéziában fogadták a Cseszkó házaspárt.
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
Fekete Károly igehirdetésében kiemelte, a hűség és az igaz hit hiánycikk a mai életben. Ezért nagyon fontos a mártírhalált halt házaspár példáját is szem előtt tartva, rájuk emlékezve krisztusi és Krisztus tartozó legyen az életünk, ne csak a templomban, de még inkább azon kívül a mindennapokban, az ember mindennapi tetteiben.
Désierée Bonis nagykövet beszédében elismerően szólt a házaspár életútjáról, akiket országuk befogadott a két világháború között. Kiemelte, a mai jeles alkalom is példa arra, hogy a két ország egy ünnepség alkalmával is szorosabbra fűzze kapcsolatát.
Lázár János építési és közlekedési miniszter, a térség országgyűlési képviselője beszédében kiemelte, nagy történelmi válságok, háborúk, kataszrófák idején lesz világos, hogy háromféle ember létezik. A leghitványabb a maga javára igyekszik felhasználni a bajt és mások szenvedését. A második, legnépesebb típus a csöndes, többség igyekszik túlélni a kataszrófát, úgy hogy isteni és emberi parancs ellen ne vétsen. – A harmadik a legkisebb csoport, mely a bajban ismerszik meg, mert a bajban akar segíteni. Képes arra, hogy önmagát mások mögé helyezze és önzetlenül cselekedjen – hangsúlyozta.
Kiemelte, a Cseszkó házaspár egy időre történő elfeledésének oka a történetírás hiányossága, az elmúlt rendszer elnyomó ideológiája, valamint az, hogy ma a XXI. században nem becsüljük a helyi, nemzeti, nagy közös értékeinket.
A Cseszkó házaspár élete a hit, a hűség, a bátorság és az emberi méltóság példája. Vértanúságuk emlékeztet arra, hogy az önfeláldozásés a felebaráti szeretet nem ismer és ma sem ismerhet határokat.
– zárta gondolatait.
Molnár János a Magyar Református Egyház világi elnöke kiemelte, van még gyülekezet – utalt a vásárhelyiekre – akik nem feledik el és emlékeznek egykori hőseikre, jelesül a Cseszkó házaspárra.
Az eseményen igét hirdetett még Bán Csaba az Ótemplomi Református Egyházkerület lelkipásztora, mint házigazda, valamint Kun Ildikó, Szabó Ákos intézményi lelkipásztorok és Beszédes Mária esperes.
A liturgikus események után a jelenlévők részvételével leleplezték az ótemplom cintériumának falán elhelyezett domborművet. A Kotormán László szobrászművész által készített mű két Celebeszen őshonos, összekapcsolódó fát ábrázol 12 fügével, valamint megjelennek a szigetvilág jellegzetes állatai is. A fák gyökérzetében olvasható a Jelenések könyvének verse:
„Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”
A Cseszkó házaspár emlékezete:
Kubassek János a Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja, több mint 150 országot járt be eddig a magyarok életét kutatva, így bukkant a távoli Indonézia Celebesz szigetcsoportjának egyikén, Tahunán élt és mártírhalált halt vásárhelyi házaspárra. Kutatása végén kereste meg a vásárhelyi reformátusokat, ahol előzetesen egy régi újságcikk révén már találkoztak a házaspár nevével. Vásárhelyen keresztelték őket, itt kötöttek házasságot, és innen indultak el a Celebesz szigetekig, hogy kórházat építsenek, betegeket gyógyítsanak, háborús sebesülteket ápoljanak.
1929 körül Hollandiába mentek, a Holland-Kelet Indiai Társaság munkatársai lettek, onnan mentek ki misszió tagjaként az Indonéz-szigetvilág legtávolabbi pontjára, ahol református kórházat alapított, mely a mai napig működik. A 1930-ban Cseszkó Gyula hazatért, Vásárhelyen házat is vett, de a II. világháború idején visszatért a szigetekre, melyet a japánok megtámadtak. Hiába hívták őket, ők maradtak a helyiekkel. Hadifogságba került, ahol megsérült, majd a sérülés fertőzésének következtében 1945-ben elhunyt. Feleségét a szigeten bebörtönözték, majd kegyetlenül kivégezték a japánok. A bűne, bűnük az volt, hogy helyi, amerikai, ausztrál katonákat is ápolt a japán katonák mellett. Négy gyermekük született, 1991-ben leányuk Vásárhelyen járt a család leszármazottait, gyökereiket keresve. Az Indonéz szigeten pár éve óriási mellszobrot emeltek Dr. Cseszkó Gyula emlékére 2022-ben, helyi közadakozásból. Az általuk alapított kórház a mai napig működik.
A házaspár Hódmezővásárhelyen született, a helyi református közösség tagjai voltak, itt is tervezték életüket, itt keresztelték őket, házasságot is itt kötöttek 1930-ban.
