A magyar és székely himnusz minden szívet összekapcsolt – ezzel a gondolattal tette közzé a lenti videót a Maszol a csíksomlyói nyeregből, ahol kettő óra előtt ért véget a kegyhelyhez tartó történelmi zarándoklat csúcspontja, a nagymise a Kis- és Nagy-Somlyó-hegyek völgyében. “Tanítsátok meg gyermekeiteket imádkozni, ugyanakkor ne szennyezzétek gyermekeitek lelkét káromkodással és csúnya beszéddel!” – fogalmazott ünnepi üzenetében György Alfréd kamilliánus szerzetes, a búcsú szónoka. Az erdélyi és a hazai politikusok, egyházi vezetők mellett ellátogatott a búcsúba Sulyok Tamás államfő is, aki előzőleg a történelmi Magyarország a fővárostól legtávolabbi pontján, Gyimesbükkön Salamon József atyával találkozott a Krisztus Szent Teste és Vére Plébániában.
Így szólt a magyar és a székely himnusz a szentmise végén:
A szombati csíksomlyói búcsús szentmise kezdetén Timár Asztrik ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom és kolostor igazgatója köszöntötte házigazdaként a zarándokokat, őt követően pedig Urbán Erik tartományfőnök, érseki helynök szólt a csíksomlyói nyeregben egybegyűltekhez – tudósított a Székelyhon.ro. Így idézte a tartományfőnököt:
Idén remény zarándokaiként érkeztetek meg Csíksomlyóra. Ez a zarándoklat nem csupán egy szokás, nem pusztán lelki feltöltődés, ez ma közösségi tanúságtétel. Egy közös kiállás, amely azt üzeni, a világ fájdalmai és kérdései közepette sem engedünk a csüggedésnek, hiszen nem a közöny, nem a félelem, nem a reménytelenség oldalán állunk. Mi a hitből fakadó remény pártján vagyunk, és ezt ma együtt ki is akarjuk mondani.
Urbán Erik elmondta: ne csak várjuk a változást, hanem mi magunk is részesei legyünk annak. Kívánom, hogy ez a szent ünnep, a közös imádság és a találkozás megerősítsen mindannyiunkat abban, hogy a remény hordozói, a béke munkatársai, a teremtett világ megőrzői legyünk ma és minden nap” – mondta a zarándokoknak.
Kovács Gergely érsek ünnepi köszöntőjében azt emelte ki, hogy zarándokokként jöttünk ide úgy, ahogy őseink tették. Hálát adni Istennek sok ajándékáért, a kapott kegyelmekért, gondviselő szeretetéért. Segítséget kérni a nehéz történelmi időkben, akkor, amikor fáj az élet – ahogy tiszteletre méltó Márton Áron püspökünk fogalmazott. „Szétzilált, megtébolyodott világunkban ma is fáj az élet, de teremtő Istenünk ma is gondot visel ránk.”
“Fogjuk meg egymás kezét, zarándokoljunk közösen együtt úgy, ahogy Szentatyánk biztatott, járuljunk az Úr Jézus elé és a Szűzanyán keresztül forduljunk hozzá. Ne csak ma és ne csak most itt. (…) Legyünk a hit és a remény zarándokai. Maradjon Csíksomlyó, Erdély, a Kárpát-medence hitben gazdag, kedves hely” – mondta el az érsek.
György Alfréd ünnepi szónok, kamilliánus szerzetes a zarándokokat Mária gyermekeiként, a remény zarándokaiként, a remény hordozóiként köszöntötte, külön kiemelve azokat, akik nem tudtak eljönni, de lélekben itt vannak Csíksomlyón.
A szerzetes prédikációja kezdetén rögtön egy személyes tapasztalatot osztott meg a zarándokokkal, miszerint mindig is szeretett volna a Szűzanyához közel kerülni, hiszen már gyerekként ígéretet tett arra, hogy pap lesz, ha meggyógyítja őt. Lourdes-ba is eljutott a gyógyulás reményében, ám alámerülve a gyógyító forrás vizében csalódnia kellett, úgy érezte, hogy nem gyógyította őt meg a Szűzanya.
Mit kezdünk a csalódással, hiszen lelkemben gyermekként én is lázadtam égi édesanyám ellen. Mi értelme van annak, hogy itt vagyok a te lábaidnál gyermeki bizalommal?
tette fel a kérdést a szónok. Mint részletezte, ebben a feldúlt lelkiállapotban kezdte el imádkozni az Üdvözlégy Máriát. Egy fiatal fiú szólította meg eközben, és arra kérte, hogy magyarázza el neki, hogy miként kell imádkozni a rózsafüzért. “Azt válaszoltam neki, nem tudom elmagyarázni. Képzeljétek el testvérek, mit gondolhatott ez a fiatalember, milyen pap az, aki nem tudja elmagyarázni” – osztotta meg a még rendi habitusban történt tapasztalását György Alfréd. Mint fogalmazott, az imát, a hitet nem lehet elmagyarázni. Hozzátette: a rózsafüzér elimádkozása után, a fiatalember, aki addig még az Üdvözlégy Mária imádságot sem ismerte, megköszönte neki ezt az élményt, és azt ígérte, hogy nem múlik el nap úgy az életéből, hogy ne imádkozná el a rózsafüzért.
„Ne csak Mária könnyét, hanem mások örömét is vegyük észre! Mutassuk be Máriának, hozzuk el örömünket, hálánkat! Ne csak kérjünk, könyörögjünk, hanem hálát is adjunk. Mária örömünknek oka, de szerezzünk mi is örömet neki. Szerezzünk örömet azáltal, hogy észrevesszük mások örömét, hálát adunk érte és bemutatjuk azt neki”
– ecsetelte a szónok, hozzátéve, hogy legyünk életünk tevékeny szeretetével mások boldogságának okai, szerzői.
Sulyok Tamás jelzésértékű magánlátogatása a Székelyföldre
Marosvásárhelyre, Gyimesfelsőlokra és Gyimesbükkre látogatott Sulyok Tamás köztársasági elnök pénteken, erdélyi magánlátogatása első napján. Az államfő Marosvásárhelyen megtekintette az Erdélyi Hagyományok Házát, Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceumban fogadták, Gyimesbükkön Salamon József atyával találkozott a Krisztus Szent Teste és Vére Plébániában. A Hagyományok Háza megtekintését követően informális megbeszélt folytatott Kelemen László elnökkel, Péter Ferenccel, Maros Megye Tanácsának elnökével, Kovács Mihály Levente megbízott polgármesterrel és Csibi Attilával, az RMDSZ helyi szervezetének ügyvezetőjével. A köztársasági elnök szombaton a csíksomlyói pünkösdi búcsún és szentmisén is részt vett.
Előzőleg a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceumban Berszán Lajos atya, az iskola alapítója köszöntötte, majd az iskola kápolnájában a diákok által előadott színdarab segítségével ismerhette meg az 1993-ban létrehozott Líceum történetét. A köztársasági elnök az ünnepségen elmondta:
„már gyermekkora óta érzi, hogy jó dolog magyarnak lenni, jó dolog az Isten szeretni, de Gyimesfelsőlokon, az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban érezte talán a legerősebben a közösség és a Mindenható erejét”.
A diákok által feltett kérdésekre válaszolva az államfő kifejtette: a hivatás választásánál a legfontosabb kérdés, hogy mi a szándéka az Úristennek az emberrel. Amennyiben erre megkapja a választ, és szorgalma hittel párosul, onnan már minden sokkal egyszerűbb. Elmondta azt is, hogy kedvenc könyve Ottlik Gézától az Iskola a határon, mivel az ő életében is meghatározóak voltak a katonaévek. Kiemelte: jó érzés és inspiráló diákok, fiatalok között lenni, mivel könnyen, őszintén lehet velük szót érteni. Arra a kérdésre, hogy mi motiválja a munkájában, kiemelte: új napra ébredni mindig motiváló, hiszen minden napban van egy titok, amelyet ki kell bontani, a nap végén pedig végiggondolni, sikerült-e. Hozzátette: a család, a barátok, a lelki társak jelentik a legjelentősebb motiváló erőt. Erdélyi kötődéséről elmondta: 2000-ben járt először Erdélyben, s azóta rendszeresen visszatér, mivel mindig azt érezte, hogy idetartozik. A beszélgetést követően a diákok által készített csángó tarisznyát kapott ajándékba, megtekintette a ballagási tablókat, majd találkozott az iskola pedagógusaival.
Forrás: pestisracok.hu
Fotók: MTI