A gazdák azért küzdenek, hogy a magyar földön egyenlő feltételek között gazdálkodhassanak – jelentette ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vármegyei elnöke a székkutasi Nemzeti Gazdabálon. Szél István felhívta a figyelmet: a gazdák ügye ma az egész országé, ezért április 12-én jó döntést kell hozni.
Nemzeti Gazdabált tartottak március 15-e alkalmából Székkutason. A mulatságon Szél István mondott köszöntőt.
A vármegyei elnök felidézte: március 15-én mindig azt kérdezzük magunktól, hogy mit jelent a szabadság. – 1848-ban a magyar nemzet világosan válaszolt erre. Azt mondta, hogy a magyar ember a saját sorsáról maga akar dönteni. Ha belegondolunk, akkor ezt a szabadságot talán senki sem érti olyan mélyen, mint éppen mi, gazdák. Mi vagyunk azok, akik tudják, mit jelent a föld és a rajta, benne végzett munka. Tudjuk, mit jelent az, amikor valaki távolról akar beleszólni abba, hogyan kellene élni és dolgozni – hangsúlyozta Szél István.
Emlékeztetett: ez a vidék is része volt annak a történetnek, amikor a magyarok kimondták, hogy elég abból, hogy mások döntsenek helyettünk. – Legyünk őszinték és lássuk be, hogy ma is ugyanez a kérdés áll előttünk. A magyar gazdák ma is a szabadságért dolgoznak. Azért küzdünk, hogy a magyar földön egyenlő feltételek között gazdálkodhassunk. Ez ugyanis veszélybe került. Egyre több olyan döntés születik Európában, amelyek következményeit nem Brüsszelben fogják viselni, hanem itt. A magyar falvakban és mi, a saját földjeinken – hívta fel a figyelmet.
Kitért arra, hogy a MERCOSUR papíron egy kereskedelmi megállapodás, a valóságban azonban azt jelenti, hogy az európai piacot megnyitják olyan mezőgazdasági termények előtt, amelyek egészen más szabályok szerint készülnek. Ott nem ugyanazok a környezetvédelmi előírások, az állatjóléti szabályok, de még a termelési költségek sem. Amikor ezek megérkeznek Európába, már ugyanazon a piacon kell versenyeznie a magyar gazdának is.
Mi nem kérünk kivételezést, de tisztességet igen. Mert, ha a magyar gazdától elvárják a világ legszigorúbb szabályait, akkor nem lehet mellette beengedni olyan terményeket, amelyek ezeknek nem felelnek meg. Ez ugyanis nem környezetvédelem, s főleg nem igazságosság. Ez a gazdák feláldozása
– jelentette ki Szél István.
Rámutatott: őseink 1848-ban nem azért hullatták a vérüket, hogy bármikor is mások mondják meg nekünk, miként kell gazdálkodnunk. – Nem fogjuk hagyni. Ha eltűnik a gazda, vele együtt a magyar vidék is el fog tűnni. Nem lesz, aki gondját viselje a földnek, megtermelje az élelmiszert, sőt továbbadja azt a tudást, amely generációk óta építi ezt az országot. Ezért ma a gazdák ügye nem csak a miénk, hanem az egész országé is. Ha március 15-én valamit tanulhatunk a történelemből, akkor ez az, hogy a szabadságot nem adják ingyen. Ám ha egy közösség kiáll magáért, akkor képes megvédeni azt, ami fontos. Nekünk még nem kell kardot rántani, elég április 12-én néhány lépést tennünk, majd a kard helyett tollat ragadnunk, s hoznunk egy jó döntést – mondta még el Szél István.
