Brüsszelben a migrációról szóló vitákban rendszerint ugyanaz a recept kerül elő: több közös európai szabály, több koordináció, még több brüsszeli beavatkozás. Az MCC Brüsszel és a Patrióták Európáért Alapítvány rendezvényén a meghívott szakértők az EU migrációs elképzeléseit vitatták meg, amelyek továbbra is nagy teret engednek a bevándorlásnak – számolt be a hirado.hu.
A konferencia középpontjában az a magyar és lengyel kutatóintézetek által készített jelentés állt, amely szerint a további befogadásra építő uniós migrációs és menekültügyi politika alapvetően hibás. A zsúfolásig telt előadóterem jelezte, hogy Brüsszelben rengetegen kíváncsiak az európai migrációs szabályok kritikájára.
A színpadon lefolytatott vita valamennyi résztvevője úgy látta: Brüsszel mára nem a tagállamok határvédelmi képességeit erősíti, hanem egyre inkább kiszorítja a nemzeti döntéshozatalt erről a területről.
Az Európai Bizottság, az uniós bíróságok és a migrációpárti civil szervezetek együtt olyan jogi és politikai környezetet alakítottak ki, amelyben a tagállamok mozgástere szűkül, miközben a migrációs nyomás nem csökken.
Az EU nem megállítani, hanem szétteríteni akarja a migrációt
A felszólalások egyik visszatérő eleme az volt, hogy a jelenlegi uniós megközelítés a migrációt nem megállítandó kihívásnak, hanem menedzselendő folyamatnak tekinti.
Vagyis a cél nem az, hogy minél kevesebben érkezzenek illegálisan Európába, hanem az, hogy az érkezőket jogi és adminisztratív keretek között kezeljék, majd a terheket szétosszák a tagállamok között, hogy ne egyetlen ponton sűrűsödjön a feszültség.
A konferencia résztvevői szerint ezt a logikát erősíti meg az új migrációs paktum is, amely nem valódi szigorítást hoz, hanem a korábbi nyitott, befogadó politikát akarja hosszú távon rögzíteni.
Ha nincs szigor, egyre többen fognak útra kelni
Többen hangsúlyozták, hogy a rendszer egyik legsúlyosabb következménye a visszatartó erő hiánya.
Ha az illegális belépés után hosszú menekültügyi vagy bírósági eljárások következnek, ha a kitoloncolások aránya alacsony, és ha a határvédelmet ellátó szervek jogi bizonytalanságban kénytelenek dolgozni, akkor a külső határ többé nem lesz akadály az illegális bevándorlás előtt.
A konferencián többször is elhangzott: a migráció nem természeti csapás, hanem olyan folyamat, amelyet politikai döntések, jogi értelmezések és világos vagy éppen zavaros kormányzati üzenetek alapvetően befolyásolnak.
Újabb migrációs hullám fenyeget
Világosan kirajzolódott az is, hogy Európa előtt újabb migrációs nyomás épül fel, miközben a kontinens továbbra is ugyanazzal a gyenge, jogilag túlbonyolított rendszerrel várja az újabb kihívást.
A Közel-Kelet instabilitása, a dél-ázsiai feszültségek és az embercsempész-hálózatok alkalmazkodóképessége azt mutatja, hogy egy újabb hullám esetén ismét ugyanazok a problémák kerülhetnek felszínre, amelyek 2015 óta sem oldódtak meg megnyugtatóan.
A konferenciát követően Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója adott interjút a hirado.hu-nak.
– Köszöntjük a hirado.hu nevében, gratulálunk a sikeres konferenciához! Hogyan összegezné olvasóinknak, hogy milyen migrációs szabályok születnek az Európai Unióban? Szigorítás vagy lazítás a trend?
– A jövő szabályrendszerét egyértelműen az EU hamarosan életbe lépú migrációs paktuma fogja meghatározni, amit Magyarország és Lengyelország határozottan ellenzett. A paktum nem szigorít, hanem azt a nyitott határpolitikát rögzíti, amit az elmúlt 15 évben láttunk. Ahol valódi változásokat láthatunk, az a tagállamok a megközelítése: egyre több kormány gondolja úgy, hogy azok a károk, amik az elmúlt 10 évben keletkeztek, azok fenntarthatatlanok, és ezt már a középosztály is elkezdte érzékelni. Ha megnézzük a német AfD, a francia Nemzeti Tömörülés előretörését, vagy a Svéd Demokraták az erősödését, akkor ezek mindazt mutatják, hogy a választók már nem tolerálják az eddigi irányt.
– Azokban az országokban, ahol nagyon nyitott migrációs politikát követtek, mint Németországban vagy Svédországban, most szembe kell nézni azzal, hogy mindez fenntarthatatlan.
Azt, hogy mindebből lesznek-e alapvető változások vagy sem, még nem látjuk. Friedrich Merz német kancellár kabinetje nagyon erős migrációkorlátozó intézkedéseket ígért, de kormányra kerülve ezek csak jóval enyhébb formában valósultak meg. Az unióban pedig továbbra is látunk olyan kormányokat, mint a Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök kormánya, ami tovább legalizálja az illegális migrációt.
– A felsorolt felemelkedő erők még többnyire ellenzékben vannak. A jelenleg kormányzó erőktől viszont egyre több megszólalás érkezik, hogy elismerik a problémát.
– Ez politikai kommunikáció, amit el kell választani a szakpolitikától. Paradox módon egyébként a brit munkáspárti kormánytól láthatunk épp nagyon erős migrációkorlátozó intézkedéseket, mert nagy bajban vannak. Shabana Mahmood belügyminiszter cáfolta, hogy azért szigorítanának, mert a Reform UK felemelkedőben van, de valójában ez lehet az ok. Összességében azonban nem látható áttörés.
– Az elmúlt konferencián kiemelte, hogy hatalmas szerepe van a szociális környezetnek a migrációban. Úgy látja, hogy ez lett a migráció fő hajtóereje, vagy inkább a gazdasági helyzet és a humanitárius katasztrófák adják a fő löketet az embereket?
– Az elmúlt öt-tíz évben bejött ez olyan tényező, amivel korábban nem számoltak. A közösségi média ereje a társadalom legalsó rétegeihez is elér. Amiről nem tudunk, az nem fáj. Egy Közel-Keleten vagy Afrikában, a fővárostól messze levő településen élő emberek hasonlóan élnek, mint az őseik éltek száz évvel ezelőtt. Ha ők nem ismerik a világot, nem látnak híreket, akkor nem is zavarja őket a különbség.
Viszont ma a mobiltelefon keresztül az egész világot a kezükben tartjuk, így egy kenyai, szomáliai, vagy egy afgán is ugyanúgy láthatja hogyan élnek Németországban vagy Ausztriában. Ezután felteszik a kérdést, hogy miért van az, hogy ők nem élhetnek úgy, és miért ne indulhatnának el Európába, ahol sokkal jobb esélyük van ingyenes oktatásra, egészségügyre, vagy csak egyszerűen nem kell attól félni, hogy egy terrorcsoport robbantana az utcán. Ez egy olyan radikális változást idézett elő, ami nagyban kiszámíthatatlanná tette a migrációs folyamatokat.
– A múlt konfliktusaiban, amikor az instabilitás megnőtt a Közel-Keleten, milliók indultak útnak. Reális kockázatnak tartja, hogy ez most megismétlődjön Irán esetében?
– Abszolút. Törökország már készül: zárja és erősíti határait. Egyértelműen látszik, hogy a problémát nem az irániak jelentik elsősorban.
Különféle becslések szerint másfél-három millió afgán van most Iránban, ha az ő helyzetük romlik, akkor útnak fognak indulni.
A média ingerküszöbét nem érte el, de néhány héttel ezelőtt Afganisztán és Pakisztán között gyakorlatilag fegyveres konfliktus tört ki. Ha Iránból a háború miatt elindulnak az afgánok, akkor nem Afganisztánba fognak hazatérni, hanem Törökország felé indulnak el.
– Ebben az esetben Erdogan török elnök feltartóztathatja az Európába tartó migránsokat?
– Egyrészt ez attól függ, mennyien jönnek, másrészt attól, hogy Erdogan elnök éppen milyen politikát folytat. 2016-ban közös megállapodás született Törökország és az EU között, de ez alku már a Covid érkezése előtt elkezdett meginogni. A jelenlegi helyzet egyértelműen növeli Európa sebezhetőségét. Valós a kockázat egy nagy menekülthullám elindulására, ebben az esetben pedig a terrorfenyegetettség megugrása is várható.
Forrás: hirado.hu
Borítókép: Archív, szövegközi képek: hirado/Horváth Ákos
