Szomorú látleletet ad Hódmezővásárhely gazdasági teljesítményéről a helyi iparűzési adóalap és az egy főre jutó adóerő-képesség is. A település az utolsók közé csúszott a megyei jogú városok rangsorában.
Márki-Zay Péter nyolcéves polgármestersége alatt Hódmezővásárhely gazdasága lényegében padlót fogott. A városban nem történt jelentősebb munkahelyteremtő beruházás, nem érkezett ide komoly ipari befektetés, fejlődés helyett stagnálásról vagy még inkább visszaesésről tanúskodnak a mutatók. Miközben a legtöbb konkurens településen gigantikus projektek valósultak meg (Győr: Audi, Debrecen: BMW, Kecskemét: Mercedes, Szeged: BYD, Székesfehérvár: ipari park nagybefektetései stb.), Vásárhely több fontos mérőszám, statisztikai adat szerint is a sereghajtók közé zuhant vissza a megyei jogú városok rangsorában.
A helyi iparűzési adóalapok legfrissebb, 2025-re vonatkozó összevetésében – melyet a Megyei Jogú Városok Szövetsége adókollégium-vezetője hozott nyilvánosságra – Hódmezővásárhely a huszonöt megyei jogú város közül mindössze a huszonnegyedik, azaz az utolsó előtti. Még Dunaújváros, Érd, Nagykanizsa, Szekszárd és Baja is lekörözte, csak Salgótarjánt sikerült megelőznie. A listát Győr vezeti Debrecen, Székesfehérvár, Kecskemét, Miskolc és Szeged előtt. Győr és Debrecen hipa-adóalapja a 2000 milliárd forintot közelíti, de Székesfehérváré és Kecskemété is jóval meghaladja az 1000 milliárdot. Hódmezővásárhelyé ugyanakkor még a 160 milliárd forintot sem éri el. 200 milliárd alatt egyébként településünkön kívül csak Szekszárd, Baja és az utolsó Salgótarján (112 milliárd) marad.
Vásárhely gazdasági problémáit jól érzékelteti, hogy a megyei jogú városok összesített értékeit tekintve a gazdasági erő 1,04 százalékát birtokolja csak, ami önmagában is szomorú, ám ahhoz mérten még elkeserítőbb, hogy a lakosságaránya ennek több mint a duplája, körülbelül 2,2 százalék. Vagyis ha csak a lakosságarányos átlagot hoznánk, ahhoz képest ütemesen fejlődne a gazdaság, akkor 338 milliárd körüli hipa-adóalappal kellene rendelkezni a jelenlegi szűk 160 milliárd helyett.
Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a helyi iparűzési adó az önkormányzatok adóbevételeinek több mint 80 százalékát teszi ki. Minél nagyobb az iparűzési adóbevétel, annál erősebb egy település gazdasága, annál többet tud fejlesztésekre, a közszolgáltatások fenntartására és a helyi közösség életminőségének javítására költeni. A települési önkormányzatoknak ezért alapvető érdekük, hogy minél több vállalkozás telepedjen le a területükön, hiszen – egyéb hatások mellett – ezek jelentős adóbevételt generálnak. Hosszú távon ugyanakkor a túl alacsony adóbevétel nemcsak rontja a versenyképességet, de akár veszélyeztetheti a település pénzügyi stabilitását is. Vásárhely e tekintetben tehát alulteljesített az elmúlt esztendőkben, mivel nem sikerült vállalkozásokat idecsábítania.
Az önkormányzatok pénzügyi erejét meghatározó, egy főre jutó adóerő-képesség tekintetében is rosszul szerepel Hódmezővásárhely. A huszonöt megyei jogú város közül Vásárhely mindössze a huszonharmadik 52 610 forinttal. Ebben az összevetésben Salgótarján mellett még Érd az, ami gyengébb mutatókkal rendelkezik településünknél. Az egy főre jutó adóerő-képesség tekintetében is Győr a gazdaságilag legizmosabb a mezőnyben (224 670 forint), majd Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Kecskemét és Debrecen következik a sorban. Hódmezővásárhely az 52 610 forinttal még a megyei jogú városok egy főre jutó átlagos adóerő-képességének a felét sem éri el…
A szép szavak üres ígéretekké váltak. A fenti számok egyértelműen azt mutatják, hogy a Márki-Zay Péter által 2018-ban ígért gazdasági fejlődés, nagy áttörés nemhogy nem következett be, de Vásárhely még a többi megyei jogú várossal is egyre kevésbé képes felvenni a versenyt az elmúlt nyolc évben.
