Szabadságot, megfélemlítésmentes, összetartó szeretetközösséget ígért 2018-ban Márki-Zay Péter. Hódmezővásárhelyen azonban az elmúlt nyolc évben a másként gondolkodók megbélyegzése, kiközösítése, a gyűlöletkeltés és a soha nem látott széthúzás lett az úr.
Szabad emberek, összetartó közösség, lehajló szeretet, a szeretet hatalma, a szabadság városa. Ezekkel a mézesmázos jelszavakkal lopta be magát a hódmezővásárhelyi választók szívébe Márki-Zay Péter, akit 2018. február 25-én választottak először polgármesternek. Ahogyan azonban a fejlődés helyett lemaradás jutott osztályrészül a városnak, úgy a szeretetet és az összefogást sem hozta el a vásárhelyiek számára az ellenzéki politikus. Sőt, ennek éppen az ellenkezője valósult meg az elmúlt nyolc évben. Márki-Zay lényegében maga állt a vele egyet nem értőkkel szembeni gyűlöletkeltés, megbélyegzés, megfélemlítés, lejáratás és a közösség megosztásának élére.
A korábban példásan békés, kiegyensúlyozott és nyugodt Hódmezővásárhelyen az agresszió Márki-Zay közéleti színre lépésével jelent meg. Már 2018-as megválasztása előtt arról delirált, hogy mire is lehetne használni a lámpavasakat. Az országos politikában aztán azzal igyekezett magára felhívni a figyelmet, hogy Molotov-koktélos forradalomról, a kormánytagok bebörtönzéséről vagy Orbán Viktor miniszterelnök felkötéséről ábrándozott, de beszélt arról is, hogy reméli, Lázár János nem ágyban, párnák közt hal majd meg. Kíméletlenül belegázolt mindenkibe, aki nem ért vele egyet, nyolc éve folyamatosan, mantraszerűen abuzálja a Fidesz-KDNP támogatóit. Soha, egy pillanatra nem zavartatta magát attól, hogy a jobboldal, a jobboldaliak elleni mocskolódásával 12-13 ezer hódmezővásárhelyi Fidesz-szimpatizánst sért meg. Sőt, nagyon is tudatos, tervszerű kampányt épített erre.
A polgármester nem válogat az eszközökben és a sértésekben, ha a másként gondolkodókat minősíti. 2018 óta nevezte már a kormánypártok támogatóit – a teljesség igénye nélkül – butáknak, ostobáknak, aberráltaknak, agyhalottaknak, trágyával etetett gombáknak, fogyatékosoknak, erkölcsi fogyatékosoknak stb. Hol úgy fogalmazott, hogy a Fideszre csak az erkölcstelen, agymosott gerinctelen idióták szavaznak, hol gazembernek titulálta a jobboldalra voksolókat. Nyilván csakis a szeretet és az összefogás jegyében…
Márki-Zay a szélsőségesen agresszív érzelmi hullámokra játszik rá mind nyilvános rendezvényein, mind a közösségi médiafelületein, melyeket elárasztanak híveinek erőszakos, gyalázkodó megnyilvánulásai. Gyakorlatilag sportot űz abból, hogy virtuális kivégzőpadra állítja, köpködésnek teszi ki a vele egyet nem értőket, névvel, fotóval – legyen szó politikusról, orvosról, pedagógusról, köztisztviselőről vagy „mezei” fideszes aktivistáról. A hozzá köthető szellemi kútmérgező gyűlöletoldalak (előbb a Vásárhelyiek a változásért, később a Vásárhelyi Mindentudó) korábban elképzelhetetlen szintre fokozták Hódmezővásárhelyen a mocskolódást és az acsarkodást. Bár sokáig próbálta takargatni és tagadni az ezekhez való kapcsolatát, utóbb mindig lebukott, hogy a közvetlen munkatársai és/vagy családtagjai szerkesztették, menedzselték ezeket az agresszív, lejárató szennyfelületeket, ahol a Márki-Zayval egyet nem értő vásárhelyieket az embertelenségig alázták – persze az oldalak névtelensége mögé bújva.
Összetartó közösség helyett a végletes megosztottság jellemzi mára a Márki-Zay által leuralt Vásárhelyt. A gyűlöletre és irigységre alapuló városban családokat tett tönkre, barátokat fordított egymással szembe a gonoszság és a politikai viszálykodás. Az ellenzéki politikus megválasztása előtt azt mondta, megszünteti a megfélemlítést, de ahogy hatalomra került, kimutatta a foga fehérjét. A jelek szerint akiről úgy érzi, hogy az útjában áll, azzal igyekszik leszámolni, nyilvánosan vegzálja, adott esetben hazugságokkal, lejáratással. Még az egykori szövetségeseit sem kíméli.
Sokan voltak és vannak, akik lenyelték a keserű pirulát, csendben tűrik a folyamatos megaláztatást, magukba fojtva érzéseiket. Mások felvették a kesztyűt akár nyilvánosan, a közösségi médiában, vagy jogi eszközökhöz folyamodtak. Így eshetett meg az a kétes dicsőség, hogy Hódmezővásárhely polgármestere az a politikus, akinek a legtöbb hivatalos papírja van arról, hogy hazudik. Márki-Zay már-már visszaeső bűnözőnek számít, hiszen legalább fél tucat alkalommal ítélték el jogerősen különböző büntetőügyekben rágalmazás, becsületsértés vétsége miatt. Bűnösnek mondták ki azért, mert válogatott hazugságokkal járatott le, sértegetett politikust, köztisztviselőt, pedagógust, közszereplőket és magánszemélyeket egyaránt. Emellett számos polgári peres eljárást veszített el azért, mert bebizonyosodott: valótlan tényállításokkal sértette meg mások (például a vásárhelyi kórház, a vármegyei kormánymegbízott, egy járási hivatalvezető, egy tiszteletbeli konzul, a volt jegyzője vagy a korábbi alpolgármestere) jó hírnevét.
Ez a stílus nemcsak a vásárhelyi közösséget tette tönkre, de a település és az itt élők előrelépését is ellehetetlenítette. A kormány és a miniszterelnök elleni állandósult, személyeskedő gyűlöletkampányokkal, az Orbán Viktor gyermeke ellen indított suttogó lejáratással Márki-Zay a saját politikai pecsenyéjét akarta sütögetni, de Vásárhely jelenét és jövőjét áldozta fel. Ahogy mondani szokás: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Nem véletlenül jegyezte meg a miniszterelnök nemrég egy interjúban: a kormányzat és Hódmezővásárhely együttműködését az lehetetleníti el, hogy a megyei jogú városban egy gyűlölködő ember a polgármester.
Súlyos, ma talán még nem is belátható károkat okozott, hogy 2018 óta a megbékélés és a szeretet hatalma helyett a gyűlölet és a gonoszság hatalma igazgatja Vásárhelyt. A vásárhelyiek joggal várnak választ a kérdésre: mi lett Márki-Zay Péter egykori ígéreteivel?
