Miközben a Kása-erdő, benne a többeket a tömeg és az erdő nyugalma miatt megosztó trollszoborral, kiemelt figyelmet kap manapság, a város korábban létrehozott ékszerdoboza, a téglagyári tanösvény borzalmasan fest.
Alig 10 éve egy nyertes pályázatnak köszönhetően csodálatos, természeti értékeket, hagyományokat, élővilágot és történelmet is bemutató tanösvényt alakítottak ki a város szélén a téglagyári kubikoknál. A közeli, mégis meghitt és csendes helyre nagyon sokan kilátogattak az évek során, iskolai versenyeket, kirándulásokat, nyílt napokat is szerveztek oda, illetve a Természetvédelmi Egyesület is rendszeresen tartott ott madárgyűrűzést, bemutatót. Mára csak ők maradtak, a környék annyira elhanyagolttá vált, hogy kevesen járnak ki.
Miközben a Kása-erdőre és a trollszoborral több tízmilliót költött a város, ide szinte egy fillér sem jutott. Egy lezáró piros szalagon (alábbi képen látszódik) és pár, a törött kukákba rakott szemeteszsákon kívül nemsok gondoskodásnak és fillérnek van jele.
Már az első megálló, a tómeder fölé nyúló kilátó-kiálló is le van zárva, az törött, veszélyes, így egyszerűbb volt leszalagozni.
A körbe futó ösvény nemcsak a vihar által letört ágak, fák, de az öles gaz miatt is csaknem járhatatlan, az útközben lehelyezett padok és asztalok csaknem mindenhol kirohadtak, elkorhadtak, a pár kuka, szintén törött, haszna semmi nincs.
A központ nagy kilátó állapota azonban vérlázító. Nemcsak kiálló, kilazult csavarok, törött fa elemek riasztják el az arra látogatót. A felső rész korlát része egyszerűen hiányzik! Ez lentről csak a másik oldalról látszik, így aki mondjuk gyermekkel érkezik nem láthatja, és engedi előre csemetéjét a magasba. Belegondolni is rossz, mi történhet meg egy felszaladó kisgyermekkel, de akár egy felnőttel is. Mindenkit óva intünk, hogy a közelébe merészkedjen!
Az ösvény a régi sárkunyhó felé halad, de annak már csak hűlt helyét találjuk. Olyannyira nem foglalkoztak vele, hogy az évek alatt összedőlt, elbontották.
A ligetes rész kemencéi még állnak, de állapotuk siralmas. Összefirkálva, megrongálva tátonganak, a kemenceszájakat védő vasajtókat rég leverték, pedig ide az azokat záró lakatkulcsokat elkérve nagyon sokan kijöttek és kijöhettek sütögetésre.
A körbejárható tó túlparti része még nagyobb pusztulat. Az egykor bemutató ültetvénynek csak a ládakerete van meg, a madárágas rég kidőlt, több pihenő is eltűnt már, az elburjánzott gazon pedig szinte csak túlélőfelszereléssel lehet átvergődni. Az egykori információs táblák kitörtek, vagy jobb esetben még állnak, de hogy mi áll rajtuk az már csak emlék, nem látszik ugyanis semmi.
Az igaz, hogy a kiszáradóban lévő tavak az utóbbi években nem a legszebb arcukat mutatják, de attól még sok vásárhelyinek, esetleg idelátogatónak okozhatott volna kellemes órákat egy séta a környéken, azonban szemmel láthatóan sem figyelmet sem pénzt nem szenteltek erre, pedig a trollszobor árának töredékéből meg lehetett volna menteni a lassan enyészetévé váló tanösvényt.
