Több olyan, a nőket károsan sztereotipizáló mémet osztott meg Ferenczi Gábor, a 42 éves, négygyermekes családapa, a Tisza Párt színeiben tündöklő jelölt, amelyek már túlmutatnak a rossz ízlésű vicc határain, és elfogadhatatlanok egy közéleti szerepre áhítozó egyéntől. Egy női vendégszerző tollából.
Ferenczi Gábor a Csongrád-Csanád 4-es választókörzet tiszás országgyűlési képviselőjelöltje. De mi van a kampányfelszín alatt? A lakosok bizalmát kérő jelölt rendre osztott meg a közösségi oldalán olyan mémeket, amelyekről egészséges gondolkodással bíró, női választópolgár véleményem szerint nem ítélhet úgy, hogy azok egyszerűen rossz ízlésű viccek. Ezek a tartalmak olyan elavult és káros nemi sztereotípiákat közvetítenek, amelyeknek a 21. századi közéletben már nem lenne helyük!
Hovatovább, mit lehet egy ilyen gondolkodású jelölttől várni – megválasztása esetén – a nőket érintő kérdésekben? Milyen álláspontot képviselne például az egyenlő bérezés, a családpolitika, a munkahelyi esélyegyenlőség vagy a nők elleni erőszak elleni fellépés terén? Lehet-e valódi érzékenységet és igazságosságot várni attól, aki a mindennapi kommunikációjában bagatellizálja vagy kifigurázza ezeket a problémákat?
Vallom, hogy a nők vezetési képességeinek kigúnyolása, testük nevetségessé tétele vagy a nő–férfi kapcsolatok anyagi alapokra való leegyszerűsítése nem „ártatlan humor”. Ezek a minták hozzájárulnak ahhoz a gondolkodásmódhoz, amely a nőket alacsonyabb rendűként, kevésbé kompetensként vagy pusztán tárgyként kezeli. Ennek azt gondolom nőként, feleségként és anyaként is, hogy nincs helyük egy, a politikai életben szerepet betölteni kívánó jelölt esetében.
Lássuk az első példát.
1. kép: Egy idős férfi és egy fiatal nő – a szöveg: „Hogy miért fontos a megtakarítás?”
Ez arra utal (viccesen vagy gúnyosan), hogy a pénz segíthet fiatalabb partner „megszerzésében” – ami leegyszerűsítő és sztereotip gondolkodás.
Nézzünk egy másikat:
2. kép: Női gondok” → „Nem tudsz parkolni?”
Ez egy klasszikus sztereotípia, miszerint a nők rosszabbul vezetnek vagy parkolnak.
Itt még nincs vége…
A következő viccesnek(??) szánt mémje a magát komolynak mutatni próbáló tiszástól:
3. kép: Jógaórán nők „elengedik az izmaikat”, és hangok jelennek meg
Itt a nőket kínos, testi humor tárgyaként ábrázolják. Két pofa sör között vicces lehet ez két agglegénynek, – bar érett gondolkodású férfi akkor sem tesz ilyet – de azt gondolom, különösen problémás mindez egy olyan embertől, aki közéleti szerepre készül.
Egy képviselőjelölt – véleményem szerint – nem csupán magánember: minden megszólalása és megosztása értékválasztást tükröz. Amikor ilyen tartalmakat tesz közzé, azzal nemcsak véleményt formál, hanem példát is mutat – és ezzel együtt normalizálja a lenéző, kirekesztő attitűdöket.
Gyakran elhangzik ilyenkor a védekezés: „ez csak vicc”. De a humor nem mentesít a felelősség alól. A viccek is üzeneteket hordoznak, és ha ezek az üzenetek folyamatosan ugyanazokat a sztereotípiákat erősítik, akkor azok beépülnek a mindennapi gondolkodásba. Ez pedig hosszú távon fenntartja az egyenlőtlenségeket.
Nem arról van szó, hogy tilos viccelni. Én is szeretem a viccet, a humort. A nem kirekesztő, nem megalázó humort. De van egy határ, pláne ha arról döntenek április 12-én a választópolgárok – köztük családapák és nők, feleségek, anyák és nagymamák, dédmamák is – ki és milyen értékrenddel képviselje őket. Arról van szó, hogy egy közszereplőnek tudnia kell: minden megosztásával üzen. És ha ez az üzenet a nők kigúnyolása, akkor az nem humor, hanem felelőtlenség.
Én nem szeretném ilyen gondolkodású politikusra bízni nőként, feleségként és anyaként a saját jövőmet, vagy a családokat érintő kérdéseket.
Egy női vendégszerző
