Herczeg Sándor annak kapcsán fejtette ki véleményét közösségi oldalán, hogy február 25-én volt 8 éve annak, hogy először Hódmezővásárhely polgármesterévé választották Márki-Zay Pétert. Írását változtatás nélkül közöljük.
„Nyolc év mérlege: stagnálás, konfliktus vagy elszalasztott lehetőség?
Nyolc év egy település életében nem átmeneti időszak. Csaknem két teljes önkormányzati ciklus, ami elegendő idő stratégiai programok kidolgozására, beruházások előkészítésére és megvalósítására, gazdasági irányváltásra, új városidentitás kialakítására. Nyolc év alatt a városok képesek a regionális térképen pozíciót váltani vagy éppen tartós stagnálásban rögzülni.
Hódmezővásárhely esetében a 2018 óta eltelt időszak politikai szempontból kétségtelenül rendkívüli jelentőségű volt. Országos figyelem irányult a városra, a polgármester szerepe messze túlmutatott a helyi közélet keretein. A kérdés azonban az, hogy ez az országos láthatóság milyen mértékben fordítható le konkrét városfejlesztési eredményekre.
Fejlesztéspolitika: működtetés vagy irányváltás?
Egy nyolcéves időszak értékelésekor az első vizsgálati pont a strukturális változás. Létrejött-e új gazdasági irány? Megerősödött-e a város térségi szerepe? Indultak-e olyan beruházások, amelyek hosszú távon átalakítják a település pozícióját?
A közvélemény számára látható fejlesztések – útfelújítások, közterületi beavatkozások, intézményi karbantartások – önmagukban nem jelentenek stratégiai áttörést. Ezek a város működtetésének természetes részei, napi gyakorlati rutin egy ekkora településen, amivel nem kellene dicsekedni. A kérdés az, hogy történt-e ezen túlmutató, szerkezetformáló beruházás.
Nyolc év alatt általában kirajzolódik egy városvezető fejlesztési filozófiája. Hódmezővásárhely esetében azonban lehetetlen egy koherens, új irányt azonosítani. Nem látható markáns gazdaságpolitikai koncepció, amely a várost új pályára állította volna. A működtetés nem azonos a városépítéssel, és a kettő közti különbség egy teljes ciklus végére rendszerint jól érzékelhetővé válik. A választók is látják ezt, de úgy vélem, hogy a polgármester támogatóinak sokkal fontosabb a kormánypártok vegzálásának joga, mint bármilyen rövidebb-hosszabb távú gazdasági ügy. Magyarázható, de nem megérthető taktika ez.
Gazdasági dinamika és forrásbevonás
Egy település fejlődésének ugyanis az egyik legfontosabb indikátora a gazdasági aktivitás. Az iparűzési adóbevételek, a vállalkozások számának alakulása, az új beruházások megjelenése mind mérhető paraméterek.
A vizsgált időszakban nem beszélhetünk látványos, de még mértéktartó gazdasági expanzióról sem. Nem érkezett olyan volumenű, a város gazdasági szerkezetét érdemben átalakító befektetés, amely új növekedési pályát indított volna el. A helyi gazdasági aktivitás számos területen visszafogott képet mutat, amit a kereskedelmi egységek megszűnése és az üzlethelyiségek üresedése is jelez. Mivel korábban több mint két évtizeden át marketingvezetőként dolgoztam, talán nem tévedek nagyot.
Természetesen a 2020-as pandémia és az energiaválság minden önkormányzat mozgásterét szűkítette. Ugyanakkor számos más, hasonló méretű város esetében mégis megfigyelhető volt bizonyos fejlesztési aktivitás. Ez felveti a kérdést, hogy a külső körülmények önmagukban elegendő magyarázatot jelentenek-e, vagy a városvezetés konfliktusorientált politikája is szűkítette az érdekérvényesítési lehetőségeket?
Egy település számára a kormányzati és térségi együttműködés nem politikai ízlés kérdése, hanem pragmatikus szükségszerűség. Ha a város tartós konfrontációs pozícióba kerül, annak gazdasági következményei lehetnek. És Hódmezővásárhelyen lettek is.
Demográfiai trendek és társadalmi dinamika
A város hosszú ideje küzd a népességcsökkenés problémájával. A 2018 utáni időszak nem hozott demográfiai fordulatot. A fiatal korosztály megtartása továbbra is kihívás, az elvándorlási trend pedig nem tört meg. Ezzel persze sok más település is küzd, de az ígéret, ami a fiatalok visszahozása volt, nem teljesült.
Egy város akkor tudja megtartani lakóit, ha perspektívát kínál: munkahelyet, kiszámítható közéletet, fejlődő infrastruktúrát és stabil közösségi környezetet. A politikai zaj önmagában nem vonzó erő. Sőt, a tartós megosztottság hosszú távon gyengítheti a helyi kohéziót. A település erre iskolapélda a maga 2018 óta tartó lövészárok-háborújával.
Hódmezővásárhelynek messze és kiemelten ez a leggyengébb pontja, mivel a két egymással szembenálló tábor tagjai között nem valósulhat meg értelmes párbeszéd, ha ugyanis ilyet lát bárki, akkor tajtékzik és árulót kiált mindkét oldalon. Ez pedig pont olyan nonszensz, mint amennyire tragikus és természetesen teljesen elfogadhatatlan.
Nyolc év alatt általában láthatóvá válik, hogy egy városvezetés képes-e integráló szerepet betölteni. A helyi közélet ezzel szemben a legtöbbször konfliktusok, viták, politikai törésvonalak mentén szerveződött. A kérdés az, hogy ez a modell erősítette vagy gyengítette a helyi társadalmi stabilitást. Meggyőződésem szerint azonban ez mégsem kérdés: a politikai-ideológiai megosztottság ma Hódmezővásárhely messze legnagyobb versenyhátránya és ennek kialakulásában Márki-Zay Péternek döntő szerepe van, nem elvitatva a másik oldal felelősségét sem, ami szintén nagymértékű. Ezzel együtt rossz választói magatartásnak ítélem meg azt, amit ő inspirált, hiszen látom, hogy sokan azért szavaztak rá, mert ki nem állhatták a Fideszt, netán Lázár Jánost, minden más szempontot pedig félresöpörtek. A 2018-as és 2022-es választások során a kormányellenes mobilizáció erősebbnek bizonyult, mint a helyi fejlesztési szempontok mérlegelése. Ez a prioritásváltás hosszú távon a város érdekérvényesítési mozgásterét is befolyásolta.
Meglátásom szerint ez a politikai állóháború soha nem fog semmiféle fejlődést hozni, gazdasági értelemben éppúgy nem, mint kulturális és szellemi szempontból. Akik ezt nem hallják meg a csatazajban, azok olyan tartós politikai állóháborúban vesznek részt, amely csökkenti a hosszú távú tervezhetőség biztonságát, negatívan befolyásolva ezzel a következő generációk perspektíváit.
A politikai szerepfelfogás dilemmája
A vizsgált időszak egyik meghatározó eleme a polgármester országos politikai szerepvállalása volt. A 2022-es miniszterelnök-jelölti kampány, az országos médiamegjelenések és a pártpolitikai aktivitás kétségtelenül új dimenzióba helyezték a város nevét.
Szögezzük le rögtön, hogy önmagában nem negatívum. Egy település számára akár előny is lehet, ha vezetője országos ismertséggel rendelkezik. A kulcskérdés azonban az arány.
Ne legyen kérdés, hogy a polgármesteri tisztség teljes embert kíván. Egy város irányítása folyamatos jelenlétet, napi operatív döntéseket és stratégiai fókuszt igényel. Ha a politikai energia jelentős része országos színtéren hasznosul, az óhatatlanul felveti a prioritások kérdését.
Hódmezővásárhely gyakran szerepelt országos politikai vitákban. Kevésbé látható azonban, hogy ez a figyelem milyen konkrét fejlesztési előnyökkel járt a város számára. A városvezetés nem lehet mellékállás egy országos politikai karrier mellett még akkor sem, ha a két szerep időlegesen összefonódik. Márki-Zay Péternél ráadásul ez a kampány gyakorlatilag 2018 óta folyamatos, választásról választásra jelentkezik egy turnésorozatban még annak ellenére is, hogy az általa alapított, jelenleg mérhetetlen, tehát 0,5 % alatti pártja nem is szerepel az indulók között.
Kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy ha Márki-Zay Péter legkésőbb 2022 után ki tudott volna bújni a Megváltó szerepéből – remek lehetőség lett volna rá az a bukás, amiben része volt –, akkor sikerült volna enyhítenie Hódmezővásárhely végzetes, minden jobbító elképzelést végletekig megmérgező megosztottságán. Ez történelmi lehetőség volt, de elszalasztotta, s ennek még sokáig inni fogjuk a levét. Lehetőség nyílt volna a konszolidációra. A politikai pálya újrarendeződése alkalmat adhatott volna a városi megosztottság enyhítésére és az együttműködéses modell felé való elmozdulásra. Ez a lehetőség kútba esett.
A tartós politikai állóháború csökkenti a tervezhetőség biztonságát, gyengíti a bizalmi tőkét és szűkíti az érdekérvényesítési mozgásteret. Ennek hosszú távú következményei lesznek a város gazdasági és társadalmi fejlődésére nézve.
Nyolc év után
Egy település életében nyolc év már mérleg. Nem átmenet vagy kísérlet, hanem lezárt időszak.
Hódmezővásárhely esetében nem beszélhetünk látványos összeomlásról. A város működik, ám alaphangon, intézményei ellátják feladataikat, a mindennapi élet keretei adottak. A kérdés azonban nem az, hogy működik-e a város, hanem az, hogy fejlődött-e.
Létrejött-e új gazdasági irány? Van-e koncepció? Megerősödött-e a térségi pozíció? Csökkent-e az elvándorlás? Nőtt-e a beruházási dinamika? Erősödött-e a társadalmi kohézió?
Ha ezekre a kérdésekre nem adható pozitív válasz, akkor a nyolcéves időszak inkább stagnálásként értelmezhető, a Hódmezővásárhely szintű városok hátának nézegetése, amint elmentek mellettünk minden értelemben.
Azt az irányt kell kijelölni, hogy egy közepes méretű magyar város milyen politikai működési modellt válasszon a 21. században: a permanens konfliktusét vagy a stabil, együttműködésre épülő érdekérvényesítését. Az első mobilizál, a második épít. Nyolc év után mérlegelni kell, melyik szolgálta jobban Hódmezővásárhely jövőjét.
A politikai aktivitás kétségtelen és a konfliktusok sem maradtak el, ami országos figyelmet vont maga után, ám sok esetben negatív kontextusban. A konklúzión való gondolkodás azonban egyszerűbb és prózaibb:
Nyolc év után nem az, hogy volt-e politika.
Az a kérdés, hogy volt-e városépítés”
– olvasható a politológus oldalán.
