Aki a nyilvánosságot kizárja, annak a szabadságról és a demokráciáról sincs fogalma – véli a korábbi vásárhelyi önkormányzati képviselő, polgármesterjelölt. Grezsa István a közösségi oldalán arról fejtette ki a véleményét, hogy a Tisza Párt országgyűlési képviselőjelöltjeit elrejtik a nyilvánosság elől.
Grezsa István bejegyzését szóról szóra közöljük:
„Szabadság? Demokrácia. Nyilvánosság!
A kampány hajrájához közeledve egyre visszatetszőbb, hogy a — magát pártnak nevező — Tisza rendezvényei zártkörűek és a sajtó kizárásával zajlanak. Persze egy szilaj szemétfideszezés, meg azorbánistenit a világnak biztosan jobban esik így a klubtagoknak.
Két dolog jutott erről az eszembe.
Az egyik, hogy a Trianon előtti világban, ahol az adott szónak még volt becsülete, az 1892-es fogarasi választást, fogadásból úgy nyerte meg Mikszáth Kálmán, hogy egyszer sem jelent meg a választókörzetben. Ez most nem lesz így. Magyar Péter és emberei nem éppen Mikszáthok. Inkább Noszty Ferik.
A másik, ennél sokkal komolyabb emlékem, mint ´90-ben wannabe politikusnak: azok az erőfeszítések, amelyeket a nyilvánossághoz jutáshoz kellett megvívnunk. Visszatekintve nehéz elképzelni: nincs mobiltelefon, sem internet, végképp nem közösségi média. Ebben a közegben küzdöttünk, hogy egy-egy vélemény, kérdés, kérés eljusson az emberekhez. A három fogalom, amelyet a bejegyzésem címének adtam, összefonódott. Egyik sem létezett a másik nélkül. Hiszen, hogyan várhattuk volna el, hogy az emberek merjenek gondolkodni és cselekedni, ha mi nem mondjuk el, mit akarunk, és mit nem akarunk ebben az országban?
Hová jutottunk? Értem én a választási taktikát, hogy a többségében politikailag amatőröket el kell rejteni a nyilvánosság elől. DE: mi sem voltunk „profik”, sőt. Szenvedéllyel képviseltük (sok amatőr hibát vétve) az igazunkat, hittünk abban, hogy a mi igazságunk egyre több emberhez jut el, egyre többen és többen vallják magukénak. A fő követelésünk az volt, hogy szabadon mondhassa el mindenki a véleményét, elképzelhetetlen volt, hogy egy politikus(jelölt) ne álljon ki az emberek elé, és ne tudja korántsem tapasztalt szónokként elmagyarázni, mit szeretne.
Nos, erről a jogáról mond le a Tisza-jelöltek zöme. Sunyítanak, mert tudják, megbuknának, ha elmondanák, hogy mire készülnek. Azt viszont még nem tudják: április 12-én megtanítjuk nekik, hogy a személyességet nem pótolja egyetlen Facebook-bejegyzés sem.
Dőreség persze azt gondolnom, hogy a vakon hívő tiszások elgondolkodnak ezen, de a következtetést levonom magamnak: aki a nyilvánosságot kizárja, sem a szabadságról, sem a demokráciáról halvány fogalma sincs”.
