A Tisza Párt nevével ellátott, több mint félezer oldalas programtervezet részletezi, miként hajtana végre teljes baloldali fordulatot a gazdaságpolitikában az ellenzék – írja a Mandiner. Magyar Péter tagadja a részletes Tisza-csomag létezését, miközben a 70-es évek „reformközgazdászai” már régóta érzékenyítik a Tisza-szimpatizánsokat.
Hiába tagadja Magyar Péter, hogy az Indexen november végén kiszivárgott, szerkesztőségünkhöz is eljuttatott, több mint 600 oldalas, legalább 1300 milliárd forintos megszorítást tartalmazó „Magyarország 2027-2035 Gazdasági Konvergencia Program szakmai tanulmánygyűjtemény – Tisztelet és Szabadság Párt” elnevezésű dokumentum. A Tisza Párt baloldali kormányprogramját megalapozó tervek valódiságát már annak készítői sem tagadják.
Magyar Péter adócsökkentést ígér, ám az adójóváírás mást jelent. Forrás: Mandiner
Közben a kormányt bíráló közgazdászok és szakértők a kezdetektől a teljes baloldali fordulatot jelentő gazdaságpolitikát népszerűsítik a Tisza szigetek rendezvényein.
Magyar Péter azt állítja, hogy jobbközép gazdaságpolitikai elképzelései vannak adócsökkentéssel és áfacsökkentéssel, a kiszivárgott szakmai anyag pedig állítása szerint hazugság. Ám míg a most nyilvánosságra hozott komplex programterv egyes részletei már korábban ismertté váltak, addig az általa emlegetett tervek egyelőre csak választási szlogennek tűnnek, mivel nincsenek alátámasztva semmilyen szakmai magyarázattal.
Az ellenzéki sajtó is rendszeresen mindössze azzal próbál érvelni a kiszivárgott tervezet hitelessége ellen, hogy Magyar Péter tagadja annak valódiságát. A Tisza Párt elnöke pedig azt próbálja elhitetni, hogy Orbán Viktor téveszti meg a választókat egy olyan, több száz oldalas, részletes szakmai programtervezettel, amely azt a gazdaságpolitikai irányt mutatja be fenntartható és igazságos irányként, amit 2010 óta következetesen elutasít a kormány.
A kiszivárgott anyagról ráadásul senki sem állítja, hogy annak minden pontját meg is valósítaná a Tisza Párt, de a megszorítások, azaz a költségvetés kiadását csökkentő vagy bevételét növelő lehetőségek széles tárházát mérlegelhetik.
Magyar Péter tagadása tehát szemben áll
a kézzel fogható programtervezettel,
a kidolgozásában részt vevők nyilatkozataival,
a Tisza Szigetek rendezvényeinek tartalmával,
ráadásul Tarr Zoltán Tisza alelnök emlékezetes etyeki felszólalásában pontosan erről beszélt.
Mint a Mandiner videójából is kiderül, a Tisza Párt alelnöke világossá tette: a választásokig nem lehet beszélni a valódi tervekről, máskülönben veszítenének. Ha nyernek, akkor pedig már mindent lehet.
Magyar Péter a jelek szerint azért nem közöl részleteket a kizárólag általa emlegetett állítólagos jobbközép programról, mert egyelőre az sem biztos, hogy ilyen létezik.
Mit tartalmaz a Tisza-csomag?
A kiszivárgott programtervezet hitelességét támasztja alá ugyanakkor az is, hogy
a felvázolt gazdaságpolitika árulkodó magyar sajátosságot tartalmaz, amelyet az MSZP-SZDSZ kormányok már a ’90-es évektől megpróbáltak megvalósítani, a Bokros-csomag pedig fontos mérföldköve volt,
de az egykori pénzügyminiszter történelmi megszorításai után az általa hangoztatott reformok 1998-ban a kormányváltás miatt elakadtak. Fontos, hogy a 2002-től megválasztott baloldali kormányok sem hajtották végre az általuk korábban szükségesnek tartott reformokat. Egyes baloldali kritikák szerint azért, mert a szocialista-liberális kormányok végül a piaci érdekeket helyezték a szociális prioritások elé.
A most megismert program sajátossága, hogy az alapjaiban klasszikus baloldali, szociáldemokrata elveket mutat be, azaz a vagyoni különbségek csökkentésének szándékát. A „fizessenek a gazdagok” elvet ugyanakkor szokatlan módon vegyíti a valóban jobbközép gazdaságpolitikához is sorolható neoliberális jegyekkel, azaz az állam szerepének visszaszorítását a piac javára, a nyugdíj- és egészségügyi kiadások területén. Ez szokatlan, ám nem meglepő, mivel ezek a hatalmas pénzügyi alapok jelentik a költségvetés messze legjelentősebb kiadásait.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A baloldali ideológia egyik alapja – Magyarországon pedig kifejezetten hangsúlyos balos mantra –, hogy a társadalmi vagyoni különbségek csökkenjenek, a teherviselésből pedig a tehetősebbek nagyobb arányban vegyék ki a részüket. A Tisza-program is ezt az elvet próbálná végrehajtani, ám a vagyoni különbségek csökkentése a konkrétumok alapján nem azt jelentené, hogy az alacsonyabb jövedelműek életszínvonala javulna, hanem azt, hogy a magasan képzett, ezért jobban kereső társadalmi csoportok nettó bevétele csökkenne érdemben.
Azért tekinthető brutális megszorítócsomagnak a kiszivárgott Tisza-program, mert végrehajtásával mindenkinek romlana az életszínvonala, az alacsonyabb jövedelműeké kisebb mértékben, míg a jobb anyagi körülmények között élőké jelentősen.
A vagyoni egyenlőtlenséget tehát úgy számolná fel a Tisza Párt, hogy azoknak, akik most is szerényebb anyagi körülmények között élnek, továbbra sem javulna érdemben az életszínvonaluk, ellenben jelentősen romlana a magasabb keresetű munkavállalóké vagy a sikeres vállalkozóké.
A Tisza többkulcsos adórendszerében a jelenlegi 15 százalék helyett 33 százalék elvonás terhelné például az orvosok keresetének egy részét, így
pont azok szenvednének el jelentős bevételkiesést, akik felelősségteljesebb, nagy tudást igénylő munkakörökben dolgoznak.
Ugyanez igaz azokra a sikeres vállalkozásokra is, amelyek nem számítanak nagyvállalatnak és az éves bevételük ugyan milliárdos nagyságrendű, de meg sem közelíti a multik több száz milliárdos, vagy a bankok ezermilliárdos éves bevételét.
Az alacsony jövedelműek ugyan keresetük után kapnának némi adójóváírást, ám a 2010 előtti tapasztalatok alapján jövedelmi helyzetük nem javulna, ellenben sokan papíron kevesebbet keresnének, fizetésük egy jelentős részét pedig feketén kapnák. Ráadásul a program az alacsony keresetűeknek azért is megszorítást jelent, mert a tervezet szerint jelentősen emelne a Tisza az üzemanyagok adóján és az alsó jövedelmi kategóriákban most is drágának számító, ám elterjedt fogyasztási cikkek, a dohánytermékek és az alkohol ára is akár a duplájára nőne. Ezeket és más árucikket pedig még a jelenlegi rekorder áfánál is magasabb, 32 százalékos forgalmi adó terhelne.
A közepes jövedelműek óriási nettó veszteséggel szembesülnének, főleg a gyermekesek, mivel a tervezetben a családi adókedvezmény jelentős csökkentése szerepel, a családtámogatásokat pedig célzottan lehetne felhasználni, a gyermeknevelést segítő árucikkek vásárlására. Ez azt jelenti, hogy míg ma egy kisgyermekes családnak a kedvezmény fedezetet nyújt többek közt a magasabb rezsiköltségekre, addig a Tisza Párthoz köthető tervezet alapján erre már nem lenne lehetőség.
Mitől baloldali a tervezet és miért ellentmondásos?
Azért tekinthető baloldalinak a tervezet, mert a jövedelmi különbségek csökkentését helyezi előtérbe. Ezt ugyanakkor az alsóbb jövedelmi kategóriákba eső háztartások életszínvonalának emelése helyett pont a vásárlóerőt jelentő és a fogyasztáshoz érdemben hozzájáruló középosztály durva megadóztatásával érné el a Tisza Párt.
A program azt is kihangsúlyozza, hogy a versenyképességi szempontok helyett a szociális szempontokat helyezné előtérbe, ám az nem derül ki a több mint 600 oldalas dokumentumból, hogy pontosan milyen szociális intézkedésekkel javítaná a kiszolgáltatott csoportokon kívül azokat, akiknek jövedelmi helyzete ma nem kielégítő. A kedvezményeket és támogatásokat pedig – Brüsszel elvárásaival összhangban – csak a leginkább rászorulók vehetnék igénybe.
A program egy nehezen értelmezhető ellentmondást is tartalmaz: míg a piaci szereplőknek jelentősen nőnének az adóterhei és a tervezet leszögezi, hogy emiatt a versenyképessége is csökkenhet az országnak, két jelentős területen kifejezetten piacpárti.
A szociáldemokrata elvekkel ellentétes a programnak az a része, amely gyakorlatilag minimálisra korlátozná az állam szerepét az egészségügyi- és nyugdíjellátások terén. A tervek szerint a Tisza hatalomra kerülése után, már jövő szeptembertől bevezetné a kötelező magánegészségügyi és magánnyugdíjpénztári rendszert.
Az újonnan munkába állóknak a legalább 10 százalékos nyugdíjjárulékot már valamelyik általa választott magánnyugdíj pénztárba kellene befizetnie, miközben az állami nyugdíjrendszer szerepe csökkenne és csak a minimum-ellátást garantálná néhány éven belül. Hasonló modellt tervez a Tisza az egészségügyben is, gyakorlatilag azt a több biztosítós rendszert, amelyet a Gyurcsány-kormány is megpróbált bevezetni, de végül az emberek ellenállása miatt – részben népszavazáson – megbuktak a reformtervek. Az állami egészségügy pedig mindössze az infrastruktúra fenntartását és a sürgősségi ellátást finanszírozná.
Ez tehát azt jelenti, hogy míg az ellenzék egyfelől jelentősen növelné az állam újraelosztó szerepét a sokszorosára növelt adókon és egyéb jogcímeken keresztül, addig másfelől szinte tejesen piaci alapokra helyezné az olyan alapvető ellátásokat, mint a nyugdíjak és az egészségügyi kiadások.
Ez a modell kockázatos, mert a befektetett nyugdíjvagyon kockázatnak van kitéve, így a várt hozamok a kockázatos befektetések miatt, vagy egy-egy válságidőszak következményeképp jelentősen kisebbek lehetnek.
A kétpilléres rendszer részeként megszűnnének a ma rendkívül népszerű, évi akár 150 ezer forintos adóvisszatérítést jelentő önkéntes pénztárak. A modell összességében működőképes, számos jó nemzetközi példa tükrözi a rendszer eredményességét, ugyanakkor sok esetben az egészségügyben jelentős várólistákat eredményezhet. Összességében a Tisza Párt programjaként azért visszás a tervezet, mert Magyar Péterék továbbra sem ismertettek ettől eltérő programot, de még csak a szakpolitikai irányokra sem tettek utalást.
Magyar Péter a baloldali szakértőkre és Bokros Lajosra bízná az országot?
A magánszektorra épülő ellátások az állami társadalombiztosítási rendszerek alternatívájaként a kezdetektől az egyik központi elemét jelentették Bokros Lajos csomagjának és a baloldali közgazdászok a mai napig ezt az elvet vallják.
A baloldali gazdaságpolitikai fordulat támogatói szerint minden jóléti kiadás a költségvetést terhelő, az államadósságot növelő pazarlás, aminek nincs fedezete. Az emberek pedig azért utasítják el a megszorításokat, mert a társadalom nem áll készen a szükséges kiigazításokra
– legalábbis ezt vallja több tanulmányában is Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója. A programtervezet alkotói a kiszivárgott hírek, a dokumentumon beazonosított aláírások és az érintettek nyilatkozatai alapján, valamint a tartalom ismeretében könnyen beazonosíthatók: a Tisza Párt gazdaságpolitikai terveit minden jel szerint a Pénzügykutató Zrt. közgazdászai írták.
Sőt, korábban a 80-as évek baloldali, piacpárti „reformközgazdászait” tömörítő kutatóintézet elnök vezérigazgatója még májusban azt nyilatkozta,
Én bevallom, én azon dolgozom a saját csapatommal, hogy már most legyenek programjaink. Tehát szükség volna arra, hogy felkészülten menjünk a kormányzásba.
A Pénzügykutató tudományos főmunkatársa, Petschnig Mária Zita és férje, Kéri László politológus pedig – noha mindig világossá teszik, nincs hivatalos kapcsolatuk a Tisza Párttal – immár száz előadást tartottak a párt bázisát adó helyi Tisza szigetek rendezvényein.
A Pénzügykutató elemzéseket készít, a baloldali gazdaságpolitikát támogató szakértőik pedig a szocialista kormányok alatt aktívan részt vettek a kormányzati munkában, mind közvetlen, mind közvetett együttműködések keretében.
Forrás: Mandiner
Nyitókép: Facebook
