Az Index birtokába került a Tisza Párt több száz oldalas gazdasági tervezete, amely minden jel szerint egy markánsan baloldali fordulatot készít elő – és radikálisabb átalakítást vázol fel a magyar közteherviselésben, mint bárki az elmúlt évtizedben. A dokumentum a társadalmi egyenlőségre és az állami újraelosztásra helyezi a hangsúlyt, miközben az adó- és járulékemelések olyan széles körét sorolja fel, amely a lakosság és a vállalkozások túlnyomó többségét érintené. A Tisza Párt programja nem egyszerű reformcsomag: baloldali gazdaságpolitikai kísérlet, amely érezhető terheket rakna a fizetésekre, a családokra, a vállalkozókra és a befektetésekre egyaránt.
A Tisza Párt több száz oldalas, nem a nyilvánosság előtt készült gazdasági tervezete radikális baloldali fordulatot vázol fel, amely az állam szerepének drasztikus kiterjesztésére és az újraelosztás erősítésére épül.
A dokumentum a jelenlegi közteherviselési rendszer teljes átírását javasolja: jelentős adó- és járulékemelésekkel teremtene elő évente 1300 milliárd forint többletbevételt.
A progresszív SZJA-kulcsok bevezetése, a családi kedvezmények megvágása és a vagyonadó bevezetése széles társadalmi rétegek nettó jövedelmét csökkentené.
A vagyonokra, a tőkejövedelmekre, a vállalkozásokra és a fogyasztási cikkekre kivetett új terhek új adófilozófia alapjait jelölik ki, miközben a TB-rendszert is privatizálnák.
A program egészében olyan gazdaságpolitikai modellt rajzol fel, amely a szociális szempontokat a versenyképesség elé helyezi, jelentős kockázatokat vállalva a magyar gazdaság fenntarthatósága szempontjából.
Az Index birtokába került a Tisza Párt eddigi legfontosabb gazdasági anyaga: a „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című tervezete. A párt nyilvánosan eddig csak vázlatokat mutatott a gazdaságpolitikai elképzeléseiről, a birtokunkba jutott dokumentum azonban már egészen más súlycsoport. Több száz oldalnyi anyagról van szó, amelynek fejezeteit rendre több aláírás hitelesíti.
A párt szakpolitikai tanulmánygyűjteményként hivatkozik rá, bár a birtokunkba jutott dokumentumot legalább négy-öt ember – több helyen is – szignózta. Két, egymástól független forrásunk szerint azonban maga a terv elsősorban Dálnoki Áron, a Tisza gazdasági munkacsoport vezetőjének felelősségi körébe tartozott.
A tervezet egy átfogó szakmai dosszié: minden gazdasági területet külön kontextusba helyez, részletesen feltérképezi a problémákat, majd konkrét megoldási javaslatokkal zárja a fejezeteket. Láthatóan nem spóroltak az erőforrással – a dokumentum mélysége és részletezettsége arra utal, hogy a Tisza Párt nagyon is komolyan gondolja, milyen irányba tenné sínre a magyar gazdaságot a következő évtizedben.
A dokumentum másik fontos rétege, hogy a Tisza gazdaságpolitikai alapállása egyértelműen baloldali, szociális irányokon nyugszik.
Bár a Tisza Párt által felrajzolt jövőkép határozottan a társadalmi egyenlőségre és a szociális jogok megerősítésére épít, a dokumentum a baloldali gazdaságpolitikák klasszikus kockázatait is magában hordozza. A tervezett erős állami szerepvállalás ugyan hangsúlyozza a közjó fontosságát, de könnyen a versenyképesség rovására mehet, különösen akkor, ha a piaci ösztönzők háttérbe szorulnak.
A Tisza Párt radikálisan balra húzná a közteherviselést
A program több ponton is az újraelosztást helyezi a gazdasági növekedés elé, miközben kevés szó esik arról, hogy a megnövekedett szociális kiadásokat milyen fenntartható forrásokból teremtenék elő. A túlzott központi tervezés ráadásul már történelmileg is gyakran vezetett bürokratikus túlműködéshez és gyengébb hatékonysághoz. A Tisza-tervezetben még nem látszik világosan, hogy az ambiciózus egyenlőségpolitika miként illeszkedne a magyar gazdasági környezetbe. De talán érdemesebb rögtön vázolni a részleteket.
A Tisza Párt gazdasági terve nem finomhangol, hanem gyökerestül forgatná fel a jelenlegi közteherviselési rendszert. A program szerint az államnak évente legalább 1300 milliárd forinttal több bevételre lenne szüksége – és ezt nem növekedésből, hanem kőkemény megszorításokból, adó- és járulékemelésekből szedné össze. A dokumentum tehát nem rejtőzködik: az adóterhek széles körű, rendszerszintű átrendezését írja elő.
A reformcsomag tengelye a progresszív szja drasztikus emelése, amelyet a program a teljes gazdaságpolitikai váltás első számú eszközének tekint. E köré épülnek azok a strukturális lépések, amelyek együtt már teljesen új adófilozófia alapjait rajzolják ki. A tervezet több olyan intézkedést is tartalmaz, amely alapjaiban írná át a magyar adórendszer eddig ismert logikáját:
a családi és társasági adókedvezmények teljes eltörlése vagy radikális visszavágása,
a társasági és tőkejövedelmek progresszív adóztatása, amely a magán- és vállalati befektetésekre is új terheket rakna,
32 százalékra emelt, európai összevetésben is extrém magas általános forgalmi adó, kiegészítve az alkoholra és dohányra kivetett új különadókkal,
valamint új, szolidaritási elvre épülő nyugdíj- és egészségügyi járulékrendszer, amely több ponton a jelenlegi befizetési struktúrák teljes újragondolását igényelné.
A csomag így együtt nem csupán költségvetési korrekciónak tűnik, hanem ideológiai irányváltásnak, amelyben a redisztribúció és az állami szerepvállalás látványosan felértékelődik, miközben jelentős többletterhek kerülnének a lakosságra és a vállalkozásokra egyaránt. Ez pedig kérdéseket vet fel arról, hogy a Tisza Párt által kijelölt pálya mennyire lenne fenntartható – és főleg, hogy ki fizetné meg ennek az árát.
A Tisza Párt adórendszerre szabott reformja a mindennapok szintjén is érezhető lenne: a progresszív szja bevezetésével gyakorlatilag minden átlagkereső zsebébe mélyebben nyúlna az állam. A tervezet két új kulcsot vezetne be: 22 százalékos adót fizetnének azok, akik bruttó 416 ezer forint felett keresnek – szeptemberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 687 100 forint volt, tehát ez az intézkedés egy átlag, de még a bruttó mediánkeresetből (568 700 forint) élőket is érintené.
A bruttó 1,25 millió felett keresők esetében pedig már 33 százalékra ugrik az adókulcs. Számításaink szerint ez azt jelenti, a jelenlegi magyar átlagkeresetűeknek éves szinten akár több százezer forinttal is többet kellene befizetniük.
Tehát a Tisza gazdaságpolitikai csomagjának ez a része nem pusztán a legtehetősebbeket célozza, széles társadalmi rétegek nettó fizetését érintené közvetlenül.
A Tisza Párt által körvonalazott gazdasági terv egyik legérzékenyebb pontja a családi adókedvezmények megnyirbálása. A dokumentum szerint a középső jövedelmi sávban 30, a felsőben pedig már 50 százalékos vágást hajtanának végre – ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család minden egyes gyermek után harmadával kevesebb adókedvezményt tudna érvényesíteni.
A Tisza-terv legkeményebb adóemelései
A Tisza programtervezete radikálisan nyúlna bele a magyar kisvállalkozók mindennapjaiba: teljesen eltörölnék az ekhót. A kedvezményes adózást biztosító ekho kivezetésével több tízezer kreatív ipari szereplő, újságíró, művész és sportszakember kerülne át az átalány- vagy tételes adózás szigorúbb rendszerébe. A KATA pedig csak egy szűk kör – diákok és nyugdíjasok – számára lenne elérhető.
A program ennél is tovább megy: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakorlatilag teljesen átvenné a bérszámfejtést a munkáltatóktól, és mindenkire kiterjesztenék a kötelező, valós idejű ellenőrzést biztosító Digitális Munkavállalói Kártyát (DMK). Ez a rendszer a leírás alapján úgy működne, mint egy digitális kapuőr: folyamatosan figyelné a munkavégzés és a jövedelmek minden részletét.
A Tisza reformcsomagjának legmeglepőbb és legvitatottabb eleme a vagyonokra kivetendő, évi 6,5 százalékos különadó bevezetése lenne – ráadásul nemcsak a luxusingatlanokra, hanem autókra és különböző nagyobb értékű ingóságokra is. Az adóhatóság minden ingatlan és nagyobb ingóságra kiterjedő teljes vagyonfelmérést hajtana végre.
A tervezet szerint minden olyan magyar állampolgár érintett lenne, akinek az összvagyona meghaladja az 500 millió forintot.
A határvonal viszont nem egy-egy vagyonelemre, hanem a teljes vagyonra vonatkozik: ide számítana az összes ingatlan, minden 1600 köbcenti fölötti autó, üzletrész, értékpapír, műtárgy, sőt még a magasabb értékű ékszerek is.
Az autózás és a „háztartási bűnök” világát sem kímélné a Tisza Párt adócsomagja: drasztikus áfaemelést tervez az autókra, az alkoholra és a dohánytermékekre. A dokumentum szerint az autók és az autóalkatrészek áfája egységesen 32 százalékra ugrana – ez pedig azonnali és látványos áremelkedést hozna a szalonoktól a szerelőműhelyekig. Mindez a 1600 köbcenti feletti járműveket érintené, épp azt a kategóriát, amely a középosztály jelentős részének mindennapi mobilitását biztosítja.
A dohány- és alkoholtermékek ennél is keményebb bánásmódban részesülnének. A 32 százalékos áfa mellé célzott különadókat is bevezetnének, kifejezetten a fogyasztás – főként a fiatalok körében – visszaszorítására. A hatás messze túlmutatna prevenciós szándékon: a sör átlagára a jelenlegihez képest 50-60 százalékkal nőhetne. A bor, tömény italok és cigaretták ára akár duplájára is emelkedne. Vagyis egy liter egyszerű asztali bor 3000 forintba kerülne, egy doboz cigaretta pedig elérné a 4500 forintos árszintet – olyan összegek, amelyek alapjaiban rengetnék meg a magyar fogyasztói kosarat.
A program talán legélesebb kontúrú fejezete a tőkejövedelmek megadóztatásáról szól – itt érhető tetten leginkább, milyen irányba fordítaná az ország gazdasági modelljét a Tisza. A tervezet ugyanis radikális progresszív adóemelést vezetne be minden olyan jövedelemre, amely nem munkából származik:
a bérleti díjakra,
az ingatlaneladásokra,
az osztalékokra,
a részvényeken
és állampapírokon realizált nyereségre.
A dokumentum szerint az elkülönülten adózó jövedelmek kulcsai 20, 30 és 40 százalékra nőnének. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos lakás kiadása után 20 százalékos adót kellene fizetni, míg egy ingatlan eladásából származó bevételre már a legmagasabb, 40 százalékos kulcsot vetnék ki.
Progresszív adóprés és új terhek: teljes fordulat a vállalati és járulékrendszerben
A Tisza Párt gazdasági programja a társasági adózás teljes rendszerét átalakítaná: progresszív adókulcsokat vezetnének be, ami a kis- és középvállalkozások számára érezhető adótehernövekedést hozna. A jelenlegi 9 százalékos egységes kulcs helyett a kkv-k 13,5 és 18 százalékos, a nagyvállalatok 21,5 százalékos, a multinacionális cégek pedig 25 százalékos kulccsal adóznának.
A kedvezményes KIVA-rendszerből a legtöbb kkv kiesne. Az új plafon évi 150 millió forintos árbevétel és legfeljebb tíz fő alkalmazotti létszám lenne, vagyis csak a mikrovállalkozások maradnának jogosultak. A társasági adókedvezményeket szinte teljes körűen megszüntetnék. Egyetlen kivétel maradna: a fejlesztési adókedvezmény, amely azonban a kkv-knál jelentősen szűkülne. A kisvállalkozásoknál 25 százalékkal, a középvállalkozásoknál 50 százalékkal vágnák vissza a kedvezmény mértékét.
A Tisza tervezete gyökeresen átalakítaná a járulékfizetési rendszert. A legfontosabb változás, hogy megszűnne a munkáltatók által fizetett 13 százalékos SZOCHO, helyette pedig négy új típusú járulékot vezetnének be. Az új terhek a következők lennének:
Egészségügyi fenntartási és közegészségügyi járulék: 5 százalék,
Szolidaritási nyugdíjjárulék: 2,5 százalék,
Szolidaritási egészségügyi járulék: bruttó egymillió forintig 2 százalék, afölött 4 százalék,
Szakképzési hozzájárulás: 1,5 százalék.
A változtatás azonban nem állna meg a munkáltatóknál. A tervezet szerint ugyanezeket a szolidaritási járulékokat a magánszemélyeknek is fizetniük kellene minden külön adózó jövedelmük után. Ez a bérleti díjakra, ingatlaneladásra, osztalékra, részvény- és állampapírnyereségre is kiterjedne. A kulcsok progresszíven emelkednek:
Szolidaritási nyugdíjjárulék: 3-5-8 százalék,
Szolidaritási egészségügyi járulék: 6-8 százalék,
A rendszer így két irányból szedne járulékot: a munkáltatóktól a bérek után, másodszor a magánszemélyektől minden nem munkabér típusú bevételük után. A kombinált teher emiatt jelentősen nőne: például egy ingatlaneladásnál legalább 15,5 százalék járulék kerülne felszámításra – a már korábban említett 40 százalékos tőkejövedelmi adón felül.
Szociális fordulat vagy fiskális kockázat?
A program ezen felül új, úgynevezett szolidaritási adókat is bevezetne, amelyeket a meglévő járulékokon felül automatikusan vonnának le. Ezek közé tartozna egy 20 százalékos özvegyi nyugdíjadó, valamint ugyanekkora kulcsú öröklési adó az egészségbiztosítási kötvények után. A tervezet szerint ezek az új terhek a rendszer „igazságosabb finanszírozását” szolgálnák, a gyakorlatban viszont jelentősen növelnék az érintettek befizetési kötelezettségeit.
A Tisza átalakítaná a teljes TB-rendszert is: megszűnne a jelenlegi, állami alapú társadalombiztosítási modell, a 18,5 százalékos járulék helyét pedig kötelező magánbefizetések vennék át.
A nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag magánnyugdíjpénztárak és biztosítók – méghozzá jóval drágábban. A minimális csomagok ugyan nagyjából a mostani terhelést fedeznék, de a jelenlegi szintű szolgáltatásokért akár 30-35 százalékot is fizetniük kellene a dolgozóknak.
Ráadásul a rendszer több ponton keményen szigorítana: megszűnne a GYED, a gyerekek ellátása sem lenne ingyenes, a díjakat pedig életmód-alapú bonus–malus rendszerben állapítanák meg. Aki nem fizet, csak alap- és sürgősségi ellátást kapna. Az egészségügyi dolgozók ugyan papíron állami alkalmazottak maradnának, de a fizetésüket a biztosítók teljesítményarányosan adnák – vagyis ha kevesebb a beteg és kevesebb a bevétel, akkor kevesebb a bér is.
Bár a program végén egy első látásra marginálisnak tűnő, valójában szimbolikus intézkedés is feltűnik: a Tisza Párt bevezetné az eb- és macskaadót. Minden kutya és macska után évi 18 ezer forintot kellene fizetni,
és még súlyosabb terhek várnának azokra, akik elhagyják vagy magára hagyják az állatukat: naponta 8 ezer forintos tartásdíjat, plusz az állatorvosi költségeket is behajtaná az állam. A kisállattartás további drágulását okozná, hogy a program a kisállat-termékekre az áfán felül további 4 százalékos adót rakna – a kutya- és macskaeledeltől kezdve a kisállat-almokon át egészen a papagáj- és hüllőeledelekig.
A Tisza Párt tervezete összességében egy markánsan baloldali gazdaságpolitikai fordulatot vázol fel: az állam szerepének jelentős kiterjesztését, a jövedelmek és vagyonok átfogó újraelosztását, valamint a közteherviselés radikális átrendezését. A dokumentum olyan modell felé mozdul, ahol a szociális szempontok elsőbbséget élveznek a piaci ösztönzőkkel szemben – kérdés azonban, hogy ez a megközelítés mennyire lenne fenntartható a magyar gazdaság jelenlegi szerkezetében, és hogy a tervezett terhek milyen társadalmi és gazdasági következményekkel járnának
A Tisza Párt csak a cikkünk megjelenése után reagált a megkeresésünkre, az interjúfelkérésre azonban nem érkezett válasz. Állításuk szerint a cikkünkben és megkeresésünkben írt minden mondatunk hazugság. „Nem létezik ilyen dokumentum, a TISZA Pártnak nem voltak és nincsenek ilyen tervei.” Kiemelték azt is, hogy a TISZA programjavaslatait nem szignózza senki.
Az aláírás nélküli válaszlevél szerint Orbán Viktor és kampányfőnöke, Orbán „fehér zászló” Balázs, újabb ordas és főleg szánalmas hazugságot próbálnak előadni. Szerintük az Indexen megjelent írás nyilvánvalóan hamisított dokumentumon alapul, amelynek semmi köze nincs a Tisza Párthoz. A levélben újból perrel fenyegetik lapunkat.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
forrás: index.hu
