Ahogy beléptünk a kollégium aulájába, a levegő megtelt csenddel és várakozással. Nem volt zaj, csak halk zene. A műsor résztvevői, már a helyükön álltak, készen arra, hogy életre keltsék az 1956-os forradalom és szabadságharc napjait.

A megemlékezés a „Hej, tulipán” dallamával kezdődött, ami azonnal jelezte: ma nem csupán emlékezünk, hanem átéljük a történelmet. A közönség figyelmesen követte a fiatal előadókat, akik a Lehullott három falevél című verset szavalták. Három kis falevél, három sors, három út: a magasba vágyó, a rohanni vágyó és a szédülni vágyó – mindegyik a szabadság különböző arcát jelképezte. Az őszi szél metaforája nemcsak a történelmi változásokat idézte, hanem a fiatalok bizonytalanságát és reményét is.

Ezt követően szöveges részletek elevenítették fel a forradalom pillanatait: az utcákra vonuló diákokat, munkásokat, értelmiségieket, akik legyőzték a félelmeiket a szabadság reményében. Különösen megrendítő volt hallani, hogyan álltak szembe a mindennapok kockázataival, az ÁVH és a orosz tankok fenyegetésével életkorukhoz képest elképesztő bátorsággal.

A jeleneteket a diákok hangjátéka tette igazán élővé. Bélus, Peti és Fekete alakján keresztül a nézők szinte maguk előtt láthatták az 1956-os fiatalok lelki küzdelmeit. A félelem és a bátorság, a család iránti szeretet és a szabadság iránti vágy feszültsége átszőtte a párbeszédeket.

A diákok előadásában elhangzó versek és zenei részletek mélyebb megértést és tiszteletet ébresztettek a hallgatóságban a hasonló korú diákok iránt, akik a szabadságért életüket kockáztatták. Zenei betétek, a narrációk idézték meg a kor hangulatát és a hazaszeretet érzését mélyítették el.

Hallgatva a sorokat, az ember szinte látta maga előtt a tizenöt-hat éves diákokat, amint a tankok között állnak, bátran markolva a géppisztolyt, szórva a benzines palackot, tudva, hogy a szabadságért akár életüket is kockáztatják.

Ahogy a műsor a végéhez ért a kollégium diákjai, tanárai és vendégei együtt érezhették át, mit jelentett a szabadságért küzdeni, és mit jelent ma az emlékezés aktusa.

A történelmi emlékek élővé válhatnak akkor, ha a fiatalok megértik a múlt intő szavát, érzik, átérzik és továbbadják azokat. A műsor nem csupán a múlt hőseiről szólt, hanem a közösség, a bátorság és a remény erejéről, amely generációról generációra öröklődik.

Elismerés illeti a szereplőket és a műsort összeállító nevelőtanárt, Bodzsár Annát.

( a Cseresnyés Kollégium Médiaszakköre)