Abszurd és szürreális: az idei évben eddig gyakorlatilag több volt Hódmezővásárhelyen a politikai tüntetés, mint a fejlesztés. Márki-Zay Péter továbbra is országos politikát csinálna a polgármesterség helyett, de a vásárhelyi emberek egyre kevésbé vevők a vállalhatatlan akcióira.
Egyre magasabb hőfokú hergelés, egyre gyérebb lakossági érdeklődés. Röviden és tömören így jellemezhetjük Márki-Zay Péter idei hódmezővásárhelyi politikai demonstrációit. Az országos politikusként orbitálisat bukott városvezető láthatóan imád ezzel az eszközzel élni, s a jelek szerint képtelen észrevenni, hogy döglött lovon ül. A lakosok ugyanis a lábukkal szavaznak az egyre vállalhatatlanabb politikai megmozdulásai ellen, s Márki-Zay hiába próbálja folyamatosan görcsösen emelni a tétet, alkalomról alkalomra kevesebben tapsolnak a gyűlölködés karmesterének.
Bármennyire groteszknek is hangzik, nem járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, Hódmezővásárhelyen az idei évben eddig több volt a politikai tüntetés, mint a fejlesztés. A mérleg egyik serpenyőjében ugyanis a Sarokház előtti, hosszú vergődés és huzavona után átadott (látvány)beruházás, valamint a több tízmilliót felemésztő hulladék-trollszobor sejlik fel, a másikban pedig három, a polgármester által szervezett demonstráció. Kevesebb mint fél év alatt háromszor hívta az utcára a vásárhelyieket Márki-Zay Péter, s nem valami mellett, hanem mindig valaki ellen igyekezett szervezni a közösséget. Ez a maga nemében minden bizonnyal egyfajta Guiness-rekord, még ha nem is lehetnek rá büszkék az itt élők.
Áprilisban a Versenyképes Járások Program körüli cirkusszal kezdődött, szeptemberben a batidai „aszfaltrajzversennyel” folytatódott a sorozat, melynek harmadik állomása még ugyanebben a hónapban a Promenad24 szerkesztősége elé összetrombitált hangoskodás volt. Hogy a polgármester nem vádolható különösebben többsíkú és összetett gondolkodással, azt az is mutatja, hogy szinte valamennyi utcai balhézása az erősen fantáziadús „Stop, Lázár!” címet viselte.
Ami a Versenyképes Járások Program körüli habverést illeti, totálisan érthetetlennek tűnt a hepciáskodása, hiszen a megyei jogú városok polgármesterei közül Márki-Zay volt az egyedüli az országban, aki nem tudott vagy nem is akart megegyezni járási kollégáival. Ezért veszített el Vásárhely legalább 125 milliónyi forrást, nem másért. Aligha véletlen, hogy száz-százötven vásárhelyinél többet nem tudott megmozgatni a Fidesz-iroda előtti kocsonyaboksszal. A következő próbálkozása, az őszi „aszfaltrajzversenye” aztán olyan „szellemesre” sikerült, hogy Lázár János kivégzésére, akasztására buzdító feliratokról vált hírhedtté. Jelzésértékű volt, hogy a városvezető és a tiszás aktivisták szánalmas hecckampányára legfeljebb ötvenen voltak kíváncsiak városunk lakosai közül. A legutóbbi tüntetésre pedig még ennyien se! A vásárhelyiek határozottan nemet mondtak arra, hogy Márki-Zay át akart politizálni egy tragikus öngyilkosságot. Még az országos ellenzéki sajtót is lyukra futtatta, hiszen élőben közvetített az Index, a Partizán és a Kontroll stábja is, gyakorlatilag több volt a helyszínen az újságíró, mint a tüntető. A városvezető több száz embert várt, ehelyett a sajtósokkal, valamint a Makóról, Algyőről, Szegedről autókkal utaztatott tiszás, DK-s, kutyapárti, momentumos politikusokkal, segítőkkel, Márki-Zay önkormányzati képviselőivel és családtagjaikkal, önkormányzati dolgozókkal, a városvezető ismert aktivistáival együtt alig jött össze száz ember. Ebből még az ötvenet sem érte el a Márki-Zayhoz nem kötődő, nem politikus, „mezei” vásárhelyi polgárok száma. A legújabb hergelés is alaposan besült, a megyei jogú város józan lakosai a halállal kufárkodásnak mutattak fel Stop-táblát.
Háromból tehát semmi, sőt, egyre rosszabb, ha a torony alól nézzük a dolgot. Felmerül a kérdés: hová tűntek a vásárhelyiek a polgármester mellől, miért vesznek részt egyre kevesebben a politikai akcióiban? Miért a sok kínos kudarc? Több magyarázat is kínálkozik erre.
Az első, hogy az embereknek alapvetően elegük van az állandó harcból és erőszakból, s csak kis részüket lehet ilyen jelszavakkal tüntetésekre csalni. Úgy tűnik, a közösségi médiában, a fotelből könnyebb gyűlölködni, a másikat támadni, ostorozni, a nyílt utcán azért visszafogottabbak az indulatok és az érzések, máshogy közelítünk egymáshoz. Ha így van, az mindenképpen jó jel! Lehet, hogy már csak a világhálón kellene megtanulni normálisabban beszélni, bánni a másikkal. A jelek szerint a vásárhelyiek alapvetően elutasítják a megosztási kísérleteket, s belátják, akinek ez a város az otthona, az előbb és elsősorban vásárhelyi, s csak azt követően fideszes vagy ellenzéki. Ha nem hergelik és uszítják őket, akkor a személyes találkozásaik során mégiscsak azt keresik inkább, ami összeköt, s nem azt, ami szétválaszt. Éppen ezért minden politikus – s hangsúlyosan a lassan nyolc esztendő óta gyűlölködő polgármester – felelőssége, hogy letekerje végre az indulatokat. Nincs szükség gyűlölködő és megosztó posztokra a közösségi médiában, elég abból, hogy egy politikus gazembereknek, agymosott gerinctelen idiótáknak, aberráltaknak, trágyával etetett gombáknak, pribékeknek, SS-tiszteknek, pedofiltámogatóknak nevezi a vele egyet nem értőket, ehelyett olyan értékek mentén kellene végre építkezni, amiket minden itt élő bátran és büszkén mondhat magáénak!
A másik kézenfekvő lehetőség, hogy a 2022-es brutális miniszterelnök-jelölti bukása és a pártjával együtt történő 2024-es EP-választási megsemmisülése óta a politikai hulla Márki-Zayra már csak és kizárólag polgármesterként tekintenek a vásárhelyiek. A település lakosainak döntő többsége nem nézi jó szemmel, hogy energiáinak 95 százalékát még mindig országos politikai ügyekre, az országos politizálásra, a kormány-, Fidesz, Orbán- és Lázár-ellenes posztok írására fordítja, meg tüntetéseket szervez, azt várnák el tőle, hogy tegye, amire háromszor megválasztották, s amire három alkalommal felesküdött. Vezesse a helyi közösséget, tartsa meg annak egységét, foglalkozzon a vásárhelyi ügyekkel, építse, gondozza, fejlessze, gazdagítsa városát! Hozzon ide gazdaságélénkítő beruházásokat, ne olyan megszólalásokkal és hőbörgésekkel akarjon néhány percre visszakerülni az országos médiába, melyekkel minden normálisan gondolkodó érdeklődőt lényegében elijeszt innen. Úgy látszik, a vásárhelyi emberek zöménél mára betelt a pohár amiatt, hogy Márki-Zay egy 0 százalékos ellenzéki párt vezetőjeként szólal meg és akciózik, s mindent át akar politizálni. Az itt élőknek nem tetszik, hogy továbbra is mindent az országos politikai ambícióira tesz fel, miközben a nagypolitikában már évek óta nem tényező. A vásárhelyieknek elegük van abból, hogy egy hamvába holt karrierépítési kísérletre konkrétan rámegy a városuk jelene és jövője.
Végül nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a demonstrációk apadó közönsége azt jelzi, Hódmezővásárhelyen korántsem olyan erős a Lázár-ellenesség, mint ahogyan Márki-Zay reméli és hirdeti. Könnyen megeshet, hogy a nap végén az emberek mégiscsak a politikában eltöltött évtizedek során befektetett munkát, a teljesítményt, a produktumot, az elért eredményeket veszik figyelembe, nem a folyamatos szájalást meg az izzadságszagú habverést. Meg tudják különböztetni, ki az, aki vasútvillamost épített, s ki az, akinek csak vízrezgető hangtálra és budibüfére futotta. Nagyon pontosan érzékelik, hogy miközben Márki-Zayt az ellenzék, a baloldal, a Tisza sem veszi komolyan, s a közéletben afféle „falu bolondjának” tartják, addig Lázár János a kormány meghatározó tagja, s a Fidesz második legerősebb emberévé nőtte ki magát. Vásárhelyre is üzen, hogy a Fidesz-kampányának oszlopai lettek a Lázárinfók, hogy a Digitális Polgári Körök nagygyűlésén Lázár mondott beszédet a miniszterelnök előtt, s hogy Orbán Viktor a nemzeti oldal legbátrabb politikusának nevezte az építési és közlekedési minisztert, akitől mindenki tanulhat.
Hogy melyik tényezőnek mekkora a szerepe, azt nem tudhatjuk, de egy biztos: a vásárhelyiek szemmel láthatóan elfordultak Márki-Zay politikai tüntetéseitől. Úgy is fogalmazhatunk, hogy távolmaradásukkal tüntettek. Hogy ki és mi ellen, abból a polgármesternek kellene végre levonnia a konzekvenciát.
