Teljesen életszerűtlen, hogy egy pénzügyes évekig csak a saját feje után menve utalgatott volna pénzeket össze-vissza hivatali vezetői személyi igazolványával, jelszavával – állítja Radó Tibor. Pitvaros polgármesterét önkéntes tanúként hallgatták ki a Csanádalbertin eltűnt tízmilliók ügyében folyó büntetőeljárásban. A kihallgatáson a NAV nyomozói mellett ügyész is jelen volt.
Pénzeszközök jóváhagyott céltól eltérő felhasználásával elkövetett költségvetési csalás gyanújával folyik büntetőeljárás a Csanádalbertin eltűnt tízmilliók ügyében. A nyomozást a rendőrségtől a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vette át. A súlyos pénzügyi visszaélés kapcsán korábban Lázár János országgyűlési képviselő tett feljelentést. Az ügyben nemrég tanúként kérdezte ki a hatóság Pitvaros korábbi polgármesterét, Radó Tibort, aki éveken keresztül jelezte: valami nem stimmel a közös hivatal működése és Csanádalberti gazdálkodása kapcsán. A kihallgatáson a NAV nyomozói mellett egy ügyész is jelen volt, ami bizakodással töltheti el az érintett térségben élőket annak kapcsán, hogy hamarosan fény derülhet rá: kik a felelősök a szabálytalanságért, s pontosan mi és miért történt. Például kik nyúlták le a csődeljárást nyögő Ambrózfalva forrásait, s mire költötték el ezeket a pénzeket.
„Csütörtökön [július 24-én – a szerk.] magam is tanúvallomást tettem, és sok részletet tudtam tisztázni. Remélem, hogy sikerült segítenem a nyomozók munkáját, és így hamarabb és az igazság tükrében sikerül a felelőseket megnevezni! Ideje lenne, hogy tisztán lássunk a mikrotérségen belül, és egy helyben toporgás és vagdalkozás helyett a jövőt építhessük újra” ‒ írta nemrég közösségi oldalán Radó Tibor, hozzátéve: nagyon bízik benne, hogy új lendületet kaphat a Csanádalbertit érintő pénzügyi visszaélést vizsgáló NAV-nyomozás. Pitvaros volt vezetőjét ennek kapcsán kerestük meg.
Radó a Promenad24-nek elmondta: önkéntes tanúként jelentkezett, az első kihallgatása két és fél órán át tartott, de a nyomozók és az ügyész jelezték neki, hamarosan újra szeretnék őt kikérdezni. A tanúskodását azzal indokolta, hogy az egész térség jövője múlik ennek a sötét ügynek a tisztázásán. Hozzátette, bár az elmúlt években sokan igyekeztek őt bemocskolni, senkire sem haragszik, a célja csupán az, hogy kiderüljön az igazság, a felelősöket megbüntessék, az erkölcsi, jogi, anyagi károkat rendezzék, s az érintett kistelepülések pedig újra a fejlődés útjára léphessenek.
„Csanádalberti, Pitvaros, Nagyér és Ambrózfalva 2013-tól működtetett közös hivatalt, melynek 2015-től Albertibe került a székhelye, ez által a gesztor település, Csanádalberti vezetője volt a hivatalvezetés felettese. A döntési jogköröket a települések gyakorolták, a határozatok közös testületi üléseken születtek. A szomszédos települések ily módon beleláttak a többiek költségvetésébe is, első kézből kaphattak arról információkat. Jómagam már 2017 novemberében kifejeztem a gyanúmat egy értekezleten, hogy valami nincs rendben: Csanádalbertin ugyanis a tervezett kiadások a bevételi oldal duplájára rúgtak. Ehhez képest aztán az év végén még egy rakat pénz megmaradt a számlájukon, amit azzal igyekeztek magyarázni, hogy ‘spóroltak’… Csakhogy 2013-tól kezdve feladatalapú finanszírozás van érvényben, az állami normatívát kizárólag az adott feladatra költhetik a települések, a megmaradt pénzt pedig vissza kell fizetni. A válaszuk tehát több sebből vérzett, ezért is egyre erősödött a gyanúm, hogy a közös önkormányzati hivatalhoz befizetett, számomra rendkívül magasnak tűnő összegből is elvettek, költöttek. Ám ezt akkor nem tudtam bizonyítani” – kezdte Radó Tibor.
Úgy folytatta, 2023 végén, sok konfliktust követően jutott el oda, hogy már szilárd meggyőződésévé vált: pénzügyi visszaélés történt a közös hivatalon belül. Akkor még nem tudta, kinek a kárára, de abban biztos volt, Csanádalberti javára valakit megkárosítottak, ráadásul úgy, hogy közben a közös hivatal sem működött olajozottan, hiányosan látta el a feladatait. Ő a szerepéből adódóan elsősorban Pitvaros forrásait igyekezett megvédeni ekkoriban. Úgy érezte, lépnie kell, hogy a szabálysértések felszínre törjenek. „Egy 2023 novemberében tartott pitvarosi lakossági fórumon, egyben testületi ülésen hangfelvétel és jegyzőkönyv mellett kimondtam három szót: ‘Csanádalberti ellopta a pénzeket’. Nem neveztem meg sem jogi vagy természetes személyt, sem a pénzeszközök forrását, mértékét, irányát, ugyanakkor teljesen tudatosan köznyilvánosan és bizonyítható formában tettem a kijelentésemet. Csanádalberti vezetése, illetve önkormányzata azonnal büntető- és polgári perben is feljelentett, bíróság elé rángatott, s hosszú időn át teljes erővel támadtak, mocskoltak. Némi fájdalom számomra, hogy a polgári per megegyezéses lezárása 100 ezer forintomba került, s végső soron az egzisztenciám is ráment erre a történetre, de úgy érzem, a célomat elértem: 2024 áprilisában a nagyéri hivatalban a négy település polgármestere és a jegyző részvételével tartott zárt körű megbeszélésen a csanádalberti polgármester közölte velünk, hogy Albertin pénzügyi visszaélés történt. Akkor arról beszélt, hogy nagyságrendileg 43 millió forintot utaltak át Ambrózfalva számlájáról Csanádalbertire, s a pénz nincs is meg. Ezzel lényegében beismerték, hogy annyi éven át abszolút igazat mondtam. Az is egyértelmű, hogy ilyen dolgok következmények nélkül nem történhetnek meg Magyarországon egyetlen önkormányzatnál sem. Bár a visszaélést nem sikerült megfékeznem, felszínre hoztam a tényeket, amivel sikerült előremozdítani a folyamatokat. A részletek feltárása és a felelősök megnevezése persze a folyamatban lévő pénzügyi nyomozás feladata” – magyarázta Radó Tibor.
A volt polgármestert elmondása szerint elsősorban az önkormányzatok pénzügyeit, utalási gyakorlatát illetően kérdezték ki a tanúkihallgatás során. „Tudni kell, hogy egy önkormányzatnál az utalások aláírása, a pénzmozgás dokumentálása sokkal szigorúbb, mint a vállalkozásoknál. Egy pénzügyes elkészíti az utalványrendeletet, a döntéshozó aláírja, s amíg ez nem történik meg, addig nem szabad utalni. Interneten az ASP-rendszerbe fel kell tölteni a számlákat, s elektronikusan és papíralapon is archiválni kell azokat. A fizikai utalás két aláírást igényel. A digitális utaláshoz két jelszóval kell bejelentkezni. Vannak elsődleges és másodlagos aláírók, s minimum egy elsődleges és másodlagos aláíróra van szükség, hogy megtörténjen az utalás. Ráadásul a jelentősebb értékű pályázatok kapcsán az állam hosszú idő óta nem az önkormányzatok számlájára, hanem az Államkincstárnál vezetett önkormányzati számlákra küldi, így még jobban követhető minden pénzmozgás. Nem elég egy egyszerű jelszóval belépni az elsődleges és másodlagos aláírónak, hanem csak digitális aláírással, a személyi igazolvány kártyával történő beolvasásával, illetve háromhavonta változó jelszóval lehet utalni. Sőt, bizonyos esetekben még SMS-t is küld a rendszer, mielőtt az ügyintéző vagy a döntéshozó továbblép az adott felületen” – részletezte a folyamatot.
Radó Tibor mindezek tükrében úgy véli, egyáltalán nem életszerű, hogy egy pénzügyes éveken át saját magánakciójaként utalgatott volna a Csanádalberti hivatalban a különböző számlák között súlyos milliókat, tízmilliókat. „Nehezen hihetők azok az állítások, hogy a döntéshozók, illetve vezetők ott hagyták a pénzügyesnél a személyi igazolványukat, s ő évekig azzal utalgatott. Aligha képzelhető el, hogy egy polgármester vagy egy jegyző éveken keresztül nem használja a személyi igazolványát, kizártnak tartom, hogy ezt megtehették volna. Egy pénzügyes aligha mozgat úgy több tízmillió, bizonyos feltételezések szerint akár százmillió forintot, mert olyan kedve van. Nem valószínű, hogy ezt utasítás nélkül, egyedül végzi. Elképzelhető persze, hogy a település érdekeire hivatkozva vonják be a szabálysértésbe, de azt kizártnak tartom, hogy a saját feje után menne. Éppen ezért tartom fontosnak a jogi felelősségi kérdések teljes körű vizsgálatát” – szögezte le.
Úgy összegzett: véleménye szerint a történet arról szól, hogy Csanádalberti hosszú időn át a költségvetési hiányát és túlköltéseit nem a költségvetése módosításával vagy új források törvényes bevonásával próbálta áthidalni, hanem lényegében az egyik számláról a másikra utalgatásokkal tömködte be a lyukakat. „Aztán előbb-utóbb odáig generálódott a lyukak tömködése és közben a pénz kiszórása, hogy más települések pénzére is szükség volt a közös hivatalon belül, s azt nem is tudták visszafizetni. Előfordult, hogy az átmeneti pénzhiányt külső segítséggel kezelték tűzoltásképpen, aztán odáig jutottak, hogy már ez sem volt elég a fizetőképesség látszatának a fenntartásához” – magyarázta.
Kiemelte még: jelenleg ugyan sokan tagadják, hogy felelősek lennének a történtekért, a szabálytalan utalásokért, s azzal mentegetőznek, hogy ők csak átadták a jelszavukat és hivatalos irataikat, ám jogilag ez nem ilyen egyszerű. Rámutatott, egy településvezető vagy hivatalvezető az aláírási jogkörét nem ruházhatja át másra. „Azok az emberek, akik most hevesen tagadnak, és egy pénzügyesre mutogatnak, éves szinten sokmilliós fizetést kaptak azért, hogy vezetői státuszban legyenek. Igenis ki kell állniuk, s erkölcsileg és jogilag is vállalniuk kell a felelősséget” – fejtette ki álláspontját.