A gallyakkal pózolás nem azonos a rendrakással. A PR-bohóckodás nem helyettesítheti a valódi munkavégzést. A július 7-i vihar utáni elhúzódó káosz a napnál is világosabbá tette Márki-Zay Péter városvezetői alkalmatlanságát.
Lassan három hét telt el a július 7-i hatalmas vihar óta, ám Hódmezővásárhelyen a helyzet lényegében változatlan. A város számos ponton katasztrófa sújtotta övezetre emlékeztet, olyan képet mutat, mintha bombatámadás érte volna. Még mindig rengeteg helyen éktelenkednek a gally- és ágcsomók, elszáradt zöldhulladékok – abszolút érthető, hogy fogy a lakosok türelme. Egyértelmű, hogy a város vezetése képtelen szakszerű választ adni a kihívásokra, ám ami talán ennél is idegesítőbb, a jelek szerint nagy ívben tesz arra, mit várnának el tőle a vásárhelyiek. Márki-Zay Péter és hivatala most azt ígéri: szeptemberre(!) takarítják el a romokat. Vagyis még vagy másfél hónapot elszórakoznának ezzel a feladattal, s elvárnák, hogy az itt élők jó képet vágjanak hozzá.
A polgármester a héten azzal magyarázkodott a késlekedés miatt, hogy igazgatási szünet van, a munkatársai szabadságon. A lakosság „önkéntes” segítségét kérte, és gallyakkal pózolt, de láthatóan nem aratott nagy sikert: gyér érdeklődés kísérte az akcióját, csak néhány híve csatlakozott a médiaszerepléséhez. A vásárhelyiek azt üzenték, nem kérnek sem a szemfényvesztésből, sem a teszetoszaságból, s nem fogadják el, hogy választott vezetőjük lepasszolná azt a munkát, amivel a helyi közösség megbízta – s aminek az elvégzésére amúgy önként vállalkozott, amikor városvezetőnek jelentkezett. Ez pedig nem lenne más, mint a település rendben tartása, adott esetben a romeltakarítás normális megszervezése.
Márki-Zay Péter ebben a tekintetben (is) csődöt mondott. A vihar kezelése, a kárelhárítás balsikere egyértelműen arról tanúskodnak: a városvezető kudarcba fulladt. A vásárhelyieket magukra hagyta, magukra hagyták a problémáikkal ahelyett, hogy megoldották volna azokat, vagy legalábbis segítettek volna a megoldásban.
Szögezzük le: Hódmezővásárhely első emberének az elmúlt három hétben nem az lett volna a dolga, hogy napi négy-öt Facebook-bejegyzésben támadja a kormányt, orbánozzon és lázározzon, illetve választási szakértősködjön, vagy éppen a bajai halfőzőn celebeskedjen, hanem meg kellett volna szerveznie a város rendbetételét. Null-huszonnégyben, ha tetszik: látástól vakulásig. Addig nem szabadott volna másra koncentrálnia, amíg a romokat el nem takarították a közterületekről, s amíg van olyan vásárhelyi család, van olyan egyedülálló vásárhelyi idős, akinek támogatást kellett volna adni ahhoz, hogy a háza elől szétdarabolják, elszállítsák a leszakadt ágakat, kidőlt fákat.
Ez nem lehetőség, hanem felelősség és kötelesség – lett volna! Márki-Zayt erre választották meg, s erre tett esküt. Nem arra, hogy mással foglalkozzon, és másra mutogasson.
Egy felelős és alkalmas polgármester addig nem nyugodott volna, míg a szörnyű pusztítás után újra rendben nem látja városát, amíg van olyan polgártársa, akin segíteni kell. Ilyenkor nem szabadságra kell engedni vagy éppen küldeni a városháza dolgozóit, hanem mindenkit csatasorba kell állítani. Annyi alvállalkozót kell bevonni a munkába, amennyit csak lehetséges, kerül, amibe kerül! Az adófizetői forintokat – akár milliókat – éppen ilyen célokra kell fordítani, nem például egy trollszobor létesítésére.
A vihar és utóélete Márki-Zay totális alkalmatlanságáról és felelőtlenségéről tanúskodott. Megmutatta, hogy Hódmezővásárhely polgármesteréből teljes mértékben hiányoznak a megyei jogú város irányításához szükséges vezetői, szervezői kompetenciák. Csak a politizáláshoz és a pózőrködéshez ért, aminek ismét a vásárhelyi emberek isszák meg a levét, akik magukra maradtak a gondjaikkal, s őszig katasztrófaturistáskodni kényszerülnek saját lakókörnyezetükben.