A Csanádalberti, Nagyér és Ambrózfalva korábbi működését átható, csődhöz vezető káosz után biztató, hogy a közös hivatalt befogadó Pitvaros átláthatóságra igyekszik törekedni. A jó szándék azonban még önmagában kevés: ideje feltárni a közös hivatal és a társulások működése, döntései során elkövetett mulasztásokat. Pitvaros új esélyt kapott, csak rajta múlik, él-e vele.
Pitvaroson a jelek szerint mintha lassan nyílnának a szemek. Úgy tűnik, a település és annak új vezetése kezdi felismerni, hogy új úton kell elindulnia, ha maga mögött akarja hagyni a kistérség működésének előző időszakából fakadó káoszt, átláthatatlanságot, mely ahhoz vezetett, hogy dominóként dőltek el, mentek és mennek csődbe az itteni kistelepülések.
A makói kistérség politikai életére kitűnő rálátással bíró forrásaink szerint kedvező jel és biztató lépés, hogy Pitvaros bevállalta: májustól náluk működik a már csak három település (Pitvaros, Nagyér, Csanádalberti) közös hivatala. Annak árán is kitartottak a hivatal befogadása mellett, hogy ehhez hangos és súlyos, ordibálásig és személyeskedésig fajuló konfliktusba keveredtek a korábbi székhely, Csanádalberti vezetőjével. Informátoraink egybehangzóan azt állítják: ezzel a húzással az volt a cél, hogy megpróbáljanak határozott lépéseket tenni az átláthatóság irányába, valamint eltávolodjanak a viharos sebességgel a csőd felé tartó Albertitől. Nem mellesleg, ha ügyesen manővereznek, még a térségi politikát behálózó nagyéri pók bűvköréből is ki lehet szabadulni, s ha levetkőzik a negatív külső befolyásokat, annak minden bizonnyal jó hatásai lesznek a község mindennapi életére, gazdasági helyzetére, pénzügyi kilátásaira is.
A kistérségre mázsás súlyként nehezedő botrányos ügyet a Promenad24 robbantotta több mint egy évvel ezelőtt. Ismert: több tízmillió forintnak veszett nyoma Csanádalberti önkormányzatánál. Hosszú időn át szabálytalanul utalgattak át forrásokat az akkor még ugyanahhoz a közös hivatalhoz tartozó Ambrózfalva számláiról az alberti számlákra, összesen mintegy 40 millió forintot. A jogtalanul elvett pénzt ráadásul az utolsó fillérig el is költötték, ami tovább súlyosbítja a történteket. Ambrózfalva csődbe ment, de figyelmeztettünk: Csanádalberti sem kerülheti el az adósságrendezési eljárást, s bajban lesz Pitvaros és Nagyér is, nem beszélve a közös hivatalról, óvodai és szociális társulásaikról, intézményeikről. Ambrózfalva azóta új vezetést választott, kimenekült a közös hivatalból, s Makóhoz csatlakozott. Az óvodájukat be kellett zárni, a szociális szolgáltatóházat felújító vállalkozót nem tudják kifizetni, a közmunkaprogramot is csak Makó segítségével tudják folytatni. A falu ugyanakkor megindította az adósságrendezési eljárást, s a kijelölt csődbiztos vezetésével igyekszik rendbe tenni a dolgait. Jelenleg arra várnak, hogy Csanádalberti legkésőbb június 15-éig kifizesse nekik az elismert tartozásként még fennálló 36 millió forintot, vagyis visszagurítsa a szabálytalanul lenyúlt tízmilliókat. Az óra vészesen ketyeg.
Csanádalberti első embere, Csjernyik Zoltán továbbra is terel, hárít, maszatol, ám lényegében csak a csődhelyzet időpontja a kérdés a falu életében. A rendőrség is ott vizsgálódik körülöttük, nagy erőkkel kutatják a szabálytalan átutalások hátterét, jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés kapcsán nyomoznak. Hamarosan azt is felderíthetik, ki, miért és mire költötte el az Ambrózfalvától elvett, Csanádalbertin elpárolgott sok-sok tízmilliót, s informátoraink szerint gyakorlatilag kizárt, hogy ennek ne legyenek komoly büntetőjogi következményei, ami megint csak megrengetheti a falu, de a kistérség életét is.
Pitvaros tavaly megválasztott, októberben esküt tett új polgármestere, Kiss Tamás ebben a helyzetben joggal érezhette úgy, hogy lépnie kell. Ha ugyanis minden így megy tovább, ahogy eddig, akkor nagy tétben lehet fogadni rá, hogy Pitvaros is elsüllyed az egyre erősebb örvényben, magukkal rántják azok, akik a bajt okozták. Joggal merül fel a kérdés: miért akarna velük együtt bukni? Azzal, hogy Albertiből áthozta a közös hivatalt, erős jelzést tett rá, hogy az átláthatóságot tűzte a zászlajára, s elhatárolódik az eddigiekben Csjernyik Zoltán (no meg a háttérben Lőrincz Tibor) által mentorált hivataltól. Az irány jónak tűnik, ám ez a lépés önmagában még kevés. Ahhoz, hogy változtatni lehessen az eddigi rossz és káros gyakorlatokon, elengedhetetlen a korábbi közös hivatal és a közös társulások mulasztásainak feltárása. Ha Pitvaros első embere valóban a transzparenciában látja a mély gödörből kivezető utat, akkor mindent és mindenkit is át kell világítania. Ha kell, egyesével át kell nyálazni, fel kell túrni minden korábbi közös hivatali és közös társulási döntést, határozatot, s olyan szemmel kell azokat értékelni, hasznosak voltak-e Pitvaros számára vagy éppen károsak. Új fejezetet és tiszta lapot csakis akkor lehet nyitni, ha azonosították és megszüntették valamennyi korábbi visszásságot, s a felelősökkel szemben is fellépnek. Úgy is fogalmazhatunk: itt az ideje a köldöknézésnek!
Pitvaros tehát jól láthatóan keresi a helyét, s küzd a talpon maradásért. Sokan úgy vélik, ha a település felismeri a saját érdekeit, jól sáfárkodik a lehetőségeivel, s lerázza magáról azokat, akik meg akarják vezetni és ki akarják használni, akkor akár még megerősödve is kikerülhet a kistérségi káoszból.