A közigazgatási és területfejlesztési miniszter az Ötpontban podcastban adott interjút Dull Szabolcsnak, a beszélgetés tegnap, azaz csütörtökön jelent meg.
Navracsics Tibor jó ideje kerüli a kremlinológiai interjúkat, márpedig ez ilyen: így inkább az ő döntése/szándéka volt, nem pedig egy kikerülhetetlen beszédhelyzetben kényszerült rá, hogy a felkérdezett ügyekben megnyilvánuljon.
A kormánypárt jobbra tolódásának szomorú nyugtázása, a „luxizás” témájának visszahúzása a Fidesz politikusaira, illetve a belső megosztottság narratívájának továbbépítése stb. politikailag csak egyféleképpen racionális: az ellenzéknek tett gesztusként.
Az interjúban finoman vannak adagolva a lojális és a kifelé beszélő mondatok, de összességében – a szöveg általános testtartását tekintve – az utóbbiak végül egyértelműen felülírják az előbbieket. Nem véletlen, hogy a sajtó is „a megbomlott egység” keretében értelmezi és idézi az interjút. Ráadásul pontosan dekódolja, hogy például a Ferrari emlegetése éppúgy Tiborczra/Orbán Viktorra utal, ahogy a vadászkastély Lázárra.
Ez egy kiszámított, kidekázott „Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni” típusú, okosan kibeszélő szöveg, amely a Fidesznek árt, a Tiszának pedig használ, az előbbit defenzívára kényszeríti, az utóbbit kommunikációs helyzetbe hozza. Összességében nem hibának, sokkal inkább egy jól megvalósított szándéknak tűnik az egész.