Mostohagyerekként kezeli a város a tragédiák emlékhelyeit

Embereket rúgnak ki a Tornyai-központból, az Emlékpont csak vegetál, a zsinagógában nem lesz állandó személyzet, csak kérésre indítanak tárlatvezetést. A történelmi emlékhelyek korábban példásan működő vásárhelyi hálózatát totálisan kivérezteti és leépíti a Márki-Zay Péter-féle városvezetés.

Tovább folytatódik a hódmezővásárhelyi kulturális élet és intézményrendszer összeomlása. Korábban számos cikkben mutattuk be, hogy a Márki-Zay Péter-féle városvezetés hogyan vonja ki szisztematikusan a forrásokat arról a területről, amiben Hódmezővásárhely korábban hosszú évtizedeken át országosan is élen járt, mértékadónak számított. A polgármester és az általa kézi vezérelt közgyűlési többség újabb döntései és intézkedései is súlyosan érintik a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központot. A legérzékenyebb és legfájdalmasabb vérveszteségeket a történelmi tragédiák emlékhelyei szenvedik el, melyeket – mondhatni – egyértelműen mostohagyerekként kezel a városvezetés. Ahelyett, hogy megbecsüléssel gondozná ezeket az értékeit, gyakorlatilag veszni hagyja azokat.

Márki-Zay előterjesztésére a közgyűlési többség előbb arról határozott, hogy négy főt elbocsát a Tornyai-központ munkatársai közül szeptembertől, majd már ennek szellemében, az újabb pénzelvonásokhoz igazítva módosította a számos intézményt összefogó egység szervezeti és működési szabályzatát. Ez azt jelenti, hogy a kulturális, művészeti, történeti területen dolgozó szakembereket rúgnak ki, de a megszorítások a nyitvatartásokat is érintik. (Mint már megírtuk, információink szerint ez vezetett Nahimi Péter főigazgató lemondásához, a távozó vezető nem akart asszisztálni az önkormányzat drasztikus, szakmaiatlan húzásaihoz.)

A kulturális életre rálátó forrásaink felhívják a figyelmet, az utóbbi esztendők folyamatos átalakításai, leépítései oda vezettek, hogy az Emlékpont elveszítette az egykoron kitűnően működő dél-alföldi tudományos központ szerepét, ehelyett egyfajta szellemépületté vált, melynek falai között lényegében egyetlen munkatárs végezhet érdemi munkát. A Zsinagóga és a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen pedig a polgármester nyilatkozatai szerint hamarosan már állandó személyzet sem lesz, odáig jut a város, hogy majd csak bejelentkezéssel lehet tárlatvezetést igénybe venniük azoknak, akik meg szeretnék ismerni városunk múltját.

Ez az agonizálás már csak azért is rendkívül fájdalmas, mert annak idején többek között azért hozták létre, alakították ki ezeket a helyszíneket, hogy a vásárhelyi és környékbeli iskolás gyerekek modern múzeumi körülmények között és személyes tárgyakon, elmondásokon keresztül ismerhessék meg a 20. századi magyar és vásárhelyi történelem ezen tragédiáit, fejezeteit. Az Emlékpont, illetve a Zsinagóga/Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhely mára viszont finoman fogalmazva is csak vegetál. Az Emlékpont közönségkapcsolati funkciója látványosan visszaesett: míg régebben egymást váltották az iskolai csoportok, osztályok a rendhagyó órákon, addig manapság elvétve van ilyen. A tudományos munka szinte leállt, az Emlékeztető című kiadvány, folyóirat már nem jelenik meg. Komoly előadásoknak, nívós konferenciáknak gyakorlatilag a nyomát sem látni, ahogy az egykor színes és változatos időszaki kiállításoknak sem. A Nemzeti Emlékezet Bizottságával, a Terror Házával és a Szegedi Tudományegyetemmel korábban kiépített jó kapcsolatokat így lehetetlen kamatoztatni, és persze valahol érthető, hogy a minimálisra visszavágott munkatársi létszámmal érdemi tevékenységet nem lehet felmutatni…

A Zsinagóga/Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhely lehetőségeit és kapacitását sem használta ki kellőképpen a város az elmúlt években. Most pedig ahelyett, hogy fejlesztenék, újabb csapással sújtják az emlékhelyet, melynek fenntartásához és működtetéséhez a jelek szerint úgy áll hozzá a Vásárhely első embere, mintha a fogát húznák. A szeptemberi rendes közgyűlési ülésen Petrovics György aljegyző mondta el a polgármester helyett (biztos, mert az ő hangja mélyebb – a szerk.), hogy a tárlatvezetői és a közönségkapcsolati munkatárs pozíciókat is megszüntetik, eltörlik, s a nyitvatartási időket is „racionalizálják”. Hogy a Zsinagóga/Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhely esetében ez pontosan mit jelenthet a következő időszakban, arról Márki-Zay Péter is beszélt a városi televízióban: „A Zsinagógában csak kérésre lesz majd tárlatvezetés, illetve lehet bejutni, tehát ott állandó személyzetet nem fogunk tudni most már fönntartani” – vetítette előre a szomorú, sötét jövőt, amit aligha túlzás, ha a megyei jogú városhoz méltatlannak nevezünk.