Három évtized után köszön el a polgármesterségtől Horváth Lajos – interjú

Horváth Lajos harminc éven át töltötte be a polgármesteri tisztséget Királyhegyesen, hét cikluson át vezette a Dél-Alföld keleti részén elhelyezkedő települést. A Promenád24 ez alkalomból kért tőle visszatekintést.

– Miért indult el az első választáson, hogyan kezdődött a polgármesteri pályája?

– Nagyon sokan megkerestek 1994-ben, hogy induljak el a választásokon. Akkor én a helyi termelőszövetkezetben dolgoztam. Természetesen itt éltem a faluban, nagyon sok emberrel álltam kapcsolatban úgy is, mint munkáltató és az ő unszolásukra döntöttem a megmérettetés mellett. Azóta hét cikluson keresztül minden választást, amelyen elindultam, megnyertem.

– Az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan fejlődött Királyhegyes, mit tart a legemlékezetesebb beruházásának?

– Nehéz egyetlen projektet kiragadni az elmúlt 30 év beruházásai közül. Igazán 2010 után gyorsultak fel a kistelepülések fejlesztései országosan, előtte inkább apróbb pályázatok voltak.

Amire büszke vagyok, az az, hogy sikerült az összes belterületi utunkat aszfalttal ellátni 2015-16-ban, így ez volt az első település országosan, ahol minden utat szilárd burkolat borított. Királyhegyesen nincsenek sáros utcák. A másik nagy lépés az volt, amikor a járdáinkat kezdhettük el felújítani, a kormánytól kapott 110 millió forintból. Az egész település járdáinak 80 százalékát tudtuk jobbá tenni. A szilárd útburkolat nem csak a látképet javítja Királyhegyesen, hanem értéknövelő hatása is van, nőnek az ingatlanok árai.

Nincs a falunak olyan területe, ahol nem valósult volna meg az infrastruktúra fejlesztése, a temetőtől a játszótérig a középületeken át megújult az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal. Saját erőből sikerült rendbe tenni a Művelődési Házat is.

A legutolsó két nagy projektje Királyhegyesnek a 2023-ban elindított és napokban véget ért, 200 millió forintba kerülő csatorna beruházás volt, valamint az Alapszolgáltatási Központ 116 millió forintos fejlesztése volt. A központ műszaki átadása szeptember 16-án lesz, még az én ciklusomban. Ezzel a két nagy beruházással, a csapadékvíz elvezetésének megoldásával és az idősekről való gondoskodás biztosításával nyugodt szívvel adom át a falu irányítását.

– Mi okozta a legnagyobb nehézségeket egy-egy beruházás megvalósításában?

– Van egy mondás: „Arra pályázunk, amire van pályázat kiírva”. Természetes mindig igyekeztünk a lakosság igényeit figyelembe venni, de mindenki száz százalékban nem érthet egyet, ezért végül mindig valamelyik réteg érdekeit tudtuk szolgálni. Egy polgármesternek tudnia kell, hogy mindig van elégedetlen ember. Egy a lényeg, hogy a többségnek jó legyen, ezt tartottam szem előtt. Egyszemélyes döntés nem volt, a képviselőtestület többségi támogatással szavazta meg a fejlesztendő területet, nem volt vita köztünk soha.

– Melyik tulajdonsága segítette 30 éven keresztül?

– Ebben a hivatásban fontos a kitartás, és az, hogy az esetleges kudarcok ellenére mindig újra kell kezdeni. Alapvető, hogy amit a képviselőtestület eldöntött, azt a polgármesternek végre kell hajtania. Ha kidobnak az ajtón, vissza kell mászni az ablakon.

1996-ban, a gáz bevezetésekor kemény csatákat kellett vívni a kivitelezőkkel, a hivatalokkal is. Ehhez a hivatáshoz hit is kellett, hinni kellett benne, hogy az adott feladatot meg lehet csinálni, az eredményt el lehet érni. Minél kisebb egy település, annál jobban kell értenie mindenhez egy polgármesternek, egy nagyváros polgármesterének kevesebb tevékenységet kell végeznie. Egy kistelepülésen nincsenek mindenhez szakemberek, így a polgármesternek kell utána néznie a dolgoknak, és vigyáznia kell nagyon, mert könnyen elcsúszhat egy rossz döntésen.

– Van-e olyan terve, amely befejezetlen maradt?

– Egy célom volt, hogy egy rövidebb úton Királyhegyest összekapcsoljuk Makóval. Elkészítettem az összekötő út terv dokumentációját is, ami alapján a távolság tizenhat kilométerről kilenc kilométerre csökkenne. Ez sajnos még nem valósulhatott meg.

– Hogyan tudta a családot és munkát összeegyeztetni?

– Talán ez volt a legnehezebb. Ez egy 24 órás szolgálat, és volt, hogy éjfélkor csörgött a telefon, mert úgy gondolták hogy fontos dologról van szó és intézze el azonnal a polgármester. Tréfásan szólva ebben a mai rendszerben nincs tanácselnök, párttitkár, az orvost és a papot nem merik szidni, zavarni, ezért egyedül a polgármester marad.

A választások idején nem mindig jószándékú emberek véleményei hangoznak el, ez természetesen megviselte a családomat is, azonban a többség mindig erőt adott. Remélem, egyszer az utókor pozitívan ítéli meg a tevékenységemet.

– Mit fog tenni, amikor már nem polgármesterként ébred fel?

– Nekem az életem a munkám volt, hobbim nem volt mellette. Harminc év azonban elfárasztott, az egészségem is jelzett már, ezért nem indultam az idei választáson. Igyekszem minél többet pihenni, együtt lenni a családdal, utazgatni, talán kertészkedem is. Most még nem tudok igazán erre válaszolni.

Horváth Lajos polgármester reméli, hamarosan sikerül a következő megválasztott polgármesterrel és képviselő-testülettel egyeztetni a hivatal és a falu életéről, hiszen három hét múlva, október elsején a törvény szerint lejár a mandátuma.

Azt üzeni az utána következőknek, hogy kitartással küzdjenek ezért a településért és kívánja, hogy sikeresen vezessék a lakosság megelégedésére.

Pityer Ildikó