A vásárhelyi Seres Lizával lettek bronzérmesek a magyarok a kínai kézilabda-vb-n – interjú
Büszkék lehetnek a vásárhelyiek Seres Lizára. A fiatal reménység a nemrég Kínában megtartott U18-as kézilabda-világbajnokságon a magyar válogatott tagja volt, és minden meccsen játszott. Liza a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Clubból indult.
– Milyen volt a bronzmérkőzésen pályára lépni? Korábban a későbbi győztes spanyoloktól szenvedtetek vereséget az elődöntőben, ilyenkor mennyire nehéz felszívnia magát az embernek egy bronzmeccsre?
– A bronzmérkőzés előtt nagyon izgatottak voltunk, mert sokunknak ez volt életében az első világbajnokságon, éremért játszott meccse, így egymást biztatva mentünk a pályára. Az elődöntőt követően kissé elszomorodtunk, azonban Bohus Beáta, az edzőnk lelket öntött belénk, így hamar túltettük magunkat a vereségen, és másnap már a következő meccsre koncentráltunk, amelyen éremért játszhattunk. Az aranyérem megszerzésének lehetősége ugyan elveszett, azonban egy világbajnokságon, ahol 32 ország csapata indult, a harmadik hely is szép eredmény, amelyért érdemes küzdeni.
– Melyik meccsen nyújtott teljesítményeddel vagy a legelégedettebb?
– Úgy gondolom, hogy a szerbek ellen játszott meccsen és a bronzmérkőzésen voltam a legeredményesebb. A szerb meccsen sikerült a legkevesebb hibával játszanom, a bronzmérkőzésen pedig szinte végig fenn voltam a pályán és a legtöbb gólt akkor lőttem.
– Milyen volt Kínában, volt lehetőségetek esetleg szétnézni Csucsouban?
– Nagyszerű érzés volt Kínában lenni, még akkor is, ha nagyon nagy volt a páratartalom, ezért nehéz volt elviselni a meleget. Az elődöntő előtti napon elmentünk kirándulni a közeli hegyekbe, pagodákat és egyéb helyi jellegzetességeket néztünk meg. Az ételek szokatlanok voltak a számunkra, nem a mi ízvilágunk, egyáltalán nem olyanok, mint a Magyarországon lévő kínai éttermekben. A boltokban zseléket, furcsa, édes, csomagolt kenyérkéket és csomagolt csirkelábat árultak, valamint édes teákat. Az emberek kedvesek voltak, szeretnek a külföldiekkel fényképezkedni, azonban a szervezők kivételével angolul szinte senki nem beszélt, még a hotelben sem.
– Hogy értékeled az elmúlt szezonodat? Mennyire volt nehéz, hiszen az U17, U19-es bajnokság mellett az NB II-ben is egyre több szerepet kaptál?
– Az elmúlt szezon hosszú volt számomra, sok meccsen, egyszerre három korosztály bajnokságaiban játszottam. Az edzőim, a NEKA-ban Zsadányi Sándor és Siti Beáta bíztak bennem, sokat segítettek. A sok meccs és edzés olykor fárasztó volt, de megérte, ugyanis U17-ben megszereztük a bajnoki címet, U19-ben pedig bronzérmesek lettünk. Az U17-es bajnokságban 27 meccsen 108 gólt, az U19-es bajnokságban 22 meccsen 67 gólt szereztem. Eddig összesen 12 alkalommal léptem pályára a magyar válogatottban és összesen 23 gólt lőttem.
– Mik a személyes célkitűzések az új szezonra?
– Az új szezonban a NEKA NBI/B csapatában fogok játszani, remélem, hogy minél sikeresebben, és remélem, kiérdemlem, hogy a jövőben is a magyar válogatott tagja lehessek.
Gratulálunk, Liza, további sok sikert kívánunk!
Fotók: IHF
