Költő- és táplálkozóhely, vízraktár: a korhadt fák ökológiai szerepe a Maros ártérben

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a Maros folyó közelében nagy területeken kezel erdőket.

A cél az, hogy természetes, vagy természetközeli állapotú eredőket hozzunk létre. Ennek az erdőgazdálkodási módnak egyik fontos eleme, hogy a holt fát nem távolítjuk el, mivel a még lábon elszáradt öreg fatörzsek, vagy a földön heverő, korhadt fák is fontos ökológiai szereppel bírnak. Számos ízeltlábú faj van, amely ezekhez a korhadt fákhoz kötődik. A leváló, korhadt kéreg alatt búvóhelyet találnak, a korhadt fákba rakják petéiket, s lárváik fakorhadékkal táplálkoznak. Aztán ezek a lárvák táplálékul szolgálnak a harkályfélék vagy más rovarevő madárfajok számára.

A harkályfélék sokszor ezekben a már puha, korhadt fatörzsekben tudják legkönnyebben kivájni a költőhelyül szolgáló odúkat. Számos más odúlakó faj is költ a korhadó fatörzsekben. Mindezek mellett arra kevésbé szoktunk gondolni, hogy ezek a korhadt fatörzsek mikroklíma-módosító hatással is bírnak. A Maros mentén is jellemző őshonos puhafák, például a nyárfafélék jellemzően úgy korhadnak, hogy bizonyos idő után egy nagyon könnyű, porladékony, puha szerkezetet érnek el. Kézzel megtapintva is érezhetjük, hogy szinte szivacsszerű állaguk lesz, így a csapadékvizet nagymértékben képesek magukba szívni. A víz aztán lassan párolog ezekből a korhadt fákból, így biztosítva hosszú távon a páradús, nedves és hűvösebb mikroklímát az erdőkben.

Ha az erdőt járva korhadt fatörzseket látunk, gondoljunk arra, hogy azok az erdő egészséges működéséhez szükséges, fontos ökológiai tényezők.

Fotó: Balla Tihamér

Forrás: kmnp.hu