Rejtőzködő főigazgató, fogyatkozó létszám, vérszegény programok – lejtmenetben a vásárhelyi kulturális élet

Fogyatkozó munkavállalói létszám, egyre kevesebb szakember, katasztrofális infrastrukturális, műszaki állapotok, vérszegény programok és minimális számú sajtómegjelenés jellemzi a rejtőzködő Tornyai-főigazgató, Nahimi Aman Péter tevékenységének elmúlt egy évét, aki minden elődjénél magasabb fizetéssel és minden elődjénél kevesebb nyilvános szerepléssel „büszkélkedhet”.

Mint arról a napokban hírt adtunk, a Márki-Zay Péter vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat a július végi rendkívüli közgyűlés felhatalmazása alapján csökkenti a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ állományának létszámát. Kérdés, hogy kiket, mely – adott esetben már évtizedek óta a vásárhelyi kulturális intézményrendszerben dolgozó – szakembereket bocsátanak el. Ráadásul miközben az intézmények alapvető feladatellátási gondokkal küzdenek, a több mint egy éve hivatalban lévő Nahimi Aman Péter főigazgató látványosan – már-már kínosan – kerüli a nyilvánosságot. A város minden adófizető polgárát érintő kulturális koncepciójáról – már ha egyáltalán van neki – soha nem tájékoztatta a helyi nyilvánosságot. Teszi mindezt úgy a levitézlett parlamenti képviselő, hogy minden elődjénél nagyobb összegű fizetést rak zsebre, miközben bólogató Jánosként asszisztál ahhoz, hogy a polgármester kivonja a forrásokat a kulturális területből, s hagyja lepukkanni a korábban messze földön híres vásárhelyi kulturális életet.

Hová tűntek a megbecsült, képzett főigazgatók?

Tavaly megírtuk: a hódmezővásárhelyi kulturális intézményrendszer főigazgatójává az egykori MDF-es országgyűlési képviselőt, a – talán nem is létező – fideszes és kereszténydemokrata kapcsolataival kérkedő – állítólagos – kommunikációs szakembert és volt kiskunmajsai múzeumvezetőt, Nahimi Aman Pétert választotta meg Márki-Zay Péter javaslatára a közgyűlés. Ennek több mint egy éve. Azóta az afganisztáni, illetve tádzsik származására büszke főigazgató nem állt ki a város nyilvánossága elé és arra sem méltatta a vásárhelyi adófizetőket, hogy bemutatkozzon nekik (szakmai önéletrajza elérhetetlen a világhálón, így vezetői, valamint közgyűjteményi és közművelődési kompetenciái sem tisztázottak), vagy hogy tájékoztassa őket a fennhatósága alá tartozó Tornyai János Múzeummal, Németh László Városi Könyvtárral, Bessenyei Ferenc Művelődési Központtal és az Emlékponttal kapcsolatos terveiről.

A nem tisztázott kompetenciái azért fontosak, mert elődei megbecsült és magasan képzett szakemberek voltak. A már nyugdíjas múzeumigazgató, Nagy Imre művészettörténész kandidátusi tudományos fokozattal rendelkezik, és a modern magyar képzőművészet elismert szaktekintélye. Az őt az igazgatói székben követő Miklós Péternek, aki a huszadik századi magyar történelem országosan is jegyzett kutatója, PhD doktori címe és habilitált doktorátusa van, címzetes egyetemi tanár, professzor. Nahimi Aman Péter harmadik magasan képzett elődje Varga Anikó kommunikációs szakember és kulturális mediátor, aki mind a BFMK-nak, mind az összevont kulturális intézményrendszernek népszerű vezetője volt. Egyikük sem keresett azonban annyit, mint a jelenlegi főigazgató, akinek az állandó lakcíme budapesti, de életvitelszerűen Kiskunmajsán él. Kérdés, hogy a munkába járása költségeit is a vásárhelyi adófizetők pénzből állja-e az önkormányzat.

Még a nyitva tartás is nehézséget okoz

Mindeközben a Nahimi Aman Péter által vezetett intézményrendszer mind infrastrukturálisan, mind szakmailag válságban van. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az Emlékpont – amely a vidéki Magyarország egyetlen, a kommunista diktatúra időszakát bemutató múzeuma – csak a hét egyik felében tart nyitva, de az Alföldi Galéria és a Tornyai János Múzeum ajtaján is gyakran függ „A mai napon technikai okok miatt zárva” tábla. Egyszerűen azért, mert a vezető nem tudja – információnk szerint nincs elég pénztáros és teremőr – megszervezni a folyamatos nyitva tartást. Ennek ellenére létszámleépítést hajt majd végre. Négy kollégát rúg ki szeptembertől. Egyelőre nem tudni, mely szakemberektől fog megválni a főigazgató, de az biztos, hogy ha egy év alatt a nyitva tartásokat sem tudta megszervezni, úgy az elbocsátott emberek biztosan hiányozni fognak.

Ami az infrastrukturális, műszaki válságot illeti, hétről hétre számos jelzés érkezik arról lapunkhoz is a vásárhelyiektől, hogy a Tornyai-központ intézményrendszere fizikálisan döbbenetesen leromlott: a BFMK-ban foszlanak az ülések, sok helyütt nem működnek a klímák, a légtechnikai berendezések az épületek tetején, de a Vásárhelyi Őszi Tárlat résztevői is szörnyű állapotokról számolnak be.

A béka feneke alatt a színvonal

A múzeumban a tárlatok és egyéb rendezvények száma is jóval kevesebb a korábbi években megszokottaknál. A szakmai színvonaluk sem mindig meggyőző. Az ősszel hetvenedik alkalommal megrendezésre kerülő Vásárhelyi Őszi Tárlatra például százötven alkotást válogatott be az ejtőernyős szegedi művészettörténész, a szocialista Botka László vezette szegedi önkormányzat által fenntartott REÖK munkatársa, Nátyi Róbert által vezetett zsűri. Ennél pár éve még százzal több művet állítottak ki. Lehet, hogy kortárs művészek kezdik „leírni” az Őszi Tárlatot? A BFMK pedig önálló kulturális intézményből Márki-Zay Péter városházi propagandagépezetének programszervező irodája lett.

Fogyatkozó munkavállalói létszám, egyre kevesebb szakember, vérszegény programok és minimális számú sajtómegjelenés jellemzi a rejtőzködő főigazgató, Nahimi Aman Péter tevékenységének elmúlt egy évét, aki minden elődjénél magasabb fizetéssel és minden elődjénél kevesebb nyilvános szerepléssel „büszkélkedhet”. A vásárhelyi adófizetőket pedig annyira sem becsüli a budapesti-kiskunmajsai intézményvezető, hogy a nyilvánosság elé állva kifejtse kulturális elképzeléseit, vezetői koncepcióját. Már amennyiben egy év alatt sikerült ilyet kialakítania. De lehet, hogy úgy van vele, hogy a helyi közvélemény és a szakmai elvárások helyett inkább az őt megbízó polgármesternek kell megfelelnie.

Vajon Tornyai János és Németh László városa tényleg ennyit érdemel?