quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2024. 07. 22. hétfő
  -  Magdolna
Térség

Földeák betyárvilágát dolgozta fel a makói levéltáros

2024. június 28.

Gilicze János harminc éven át gyűjtötte a különféle vármegyei bűncselekményekről szóló anyagokat.

Emberek és esetek – Betyárvilág és közbiztonság Földeákon és környékén a 19. században címmel jelent meg Gilicze János legújabb könyve. A nyugalmazott makói levéltáros arról számolt be: Makó Múzeumáért és Kultúrájáért Alapítvány gondozásában a Vármegyei Füzetek sorozat negyedik része ez a kötet. Neves földeáki betyárok rablásait mutatja be az első fejezetben, a másodikban pedig azt, hogy az egykori Csanád vármegyéből kik jártak fosztogatni a községbe.

Gilicze Jánostól megtudtuk: több mint 30 éven át dolgozott a makói levéltárban és ezalatt gyűjteni kezdte az egykori Csanád vármegyével kapcsolatos bűncselekményeket. A szerző kiemelte: már több írása is megjelent Földeákról, ezért döntött úgy, hogy a községhez köthető betyároknak külön kötetet szentel.

A 19. században elsősorban a pásztorok mellékállása volt a betyárkodás. Abban az időben Földeákon két neves betyárfamília volt, az egyik a Rákóczi, a másik pedig a Horváth-Munkó. Az utóbbi család tagja volt Munkó Mihály, aki a korának az egyik legismertebb helyi gonosztevője volt. Pechére megpróbált kirabolni egy apátfalvi gazdát, aki tetten érte és agyonverte.

A nyugalmazott levéltáros arról is beszámolt: a 19. században annyira elszaporodtak a betyárok gaztettei, hogy nagyon megszigorították a törvényeket. Akit elfogtak és bebizonyosodott, hogy rabolt, azt szinte azonnal halálra is ítéltek. A térségben el is kaptak egy 4 fős bandát, akik közül hármat ki is végeztek, a negyediket az mentette meg a haláltól, hogy még nagyon fiatal volt.

Gilicze János a kutatómunkája során azt is összegyűjtötte, hogy a betyárok általában nem a lakhelyükön vagy annak közelében raboltak, hanem távolabbi településekre mentek. Ennek az is az egyik oka volt, hogy pásztorként megbecsülték őket, számítottak a munkájukra. Ha helyben fosztogattak volna, akkor elvesztették volna az állásukat.