fbpx
quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2024. 05. 28. kedd
  -  Emil, Csanád
0-24

A szaglásterápia segíthet a depressziós betegek egy csoportján

2024. április 29.

A szaglás és a szervezet védekező rendszerének depresszióval való kapcsolatát mutatták ki a Semmelweis Egyetem kutatói.

    A brit UK Biobank adatait felhasználva több mint 300 ezer, depressziós és egészséges férfi és nő profilját elemezve arra keresték a választ, mely csoportoknál lehet magasabb a depresszió kialakulásának kockázata, és ez mely génvariánsokkal hozható összefüggésbe – közölte a Semmelweis Egyetem az MTI-vel hétfőn.

 A magyar kutatók négy változó mentén vizsgálták a résztvevőket: nemük, negatív érzelmekre való hajlamuk, testzsír-százalékuk és iskolázottságuk alapján sorolták őket csoportokba. Összesen több mint 170 ezer nő és csaknem 150 ezer férfi adatait vetették össze a UK Biobank adatbázisából.

Azt találták, hogy a magas testzsír-százalék és az alacsonyabb iskolai végzettség együttesen nagyobb kockázatot jelent a depresszió megjelenésében mindkét nem esetében, a nőknél pedig ehhez hozzáadódik a negatív érzelmek túlsúlya (gyakori szorongás, lehangoltság, düh) is. Ezzel szemben a negatív érzelmeket ritkábban megélő, soványabb és iskolázottabb kutatási alanyok kevésbé voltak hajlamosak erre a betegségre.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a felnőtt lakosság 5 százaléka, körülbelül 280 millió ember szenved depresszióban és hatására világszerte több mint 700 ezren követnek el öngyilkosságot évente. A depresszió „gyakori és súlyosan megterhelő pszichiátriai állapot”, melynél sok esetben a gyógyszeres kezelés hatástalan – írja a tanulmány. Ezért is sürgető a kutatók szerint olyan megbízható úgynevezett biomarkerek azonosítása, melyek a különböző terápiás igényekkel rendelkező betegek alcsoportjait jellemezhetik.

   „Azért választottuk a fenti változókat, mert a szakirodalomban ezeket külön-külön már összefüggésbe hozták a depresszió kialakulásával, de együttesen még nem vizsgálták őket” – magyarázta Eszlári Nóra, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet tudományos segédmunkatársa, a publikáció első szerzője.

„A legtöbb kutatás a depressziós betegek már meglévő tüneteiből kiindulva közelíti meg a kezelési lehetőségeket. A mi célunk az volt, hogy a betegség kialakulása szempontjából rizikót jelentő tulajdonságok alapján csoportosítsuk az általános népesség köréből toborzott résztvevőket, akik között egészségesek és depressziósok egyaránt vannak. Ezért eredményeink a betegség megelőzésében is hasznosíthatók lehetnek” – tette hozzá.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a beazonosított kockázati csoportokba tartozókban van-e közös genetikai háttere a depressziónak. Ilyen összefüggést csak a nőknél azonosítottak, a férfiaknál nem.

A nagyobb kockázati csoportba tartozó nők (negatív emocionalitás, magas testzsír-százalék, alacsonyabb iskolai végzettség) esetében az immunrendszer bizonyos génvariánsai mutattak összefüggést a depresszió kialakulásával. Azaz, ha egy, ebbe a rizikócsoportba tartozó nő a kutatók által beazonosított génvariánsokat is hordozza, akkor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki nála depresszió.

Az alacsonyabb kockázati csoportba tartozó nőknél pedig a szaglóreceptorok egyes génvariánsai és a depresszió között találtak hasonló kapcsolatot. „Vagyis, ha egy nőnél a negatív érzelmek ritkábbak, a testzsír-százaléka alacsony és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, illetve a szagláshoz kapcsolódó bizonyos génvariánsokat is hordoz, esetében szintén nagyobb a valószínűsége a depresszió kialakulásának” – írták.  

 „Az már jó ideje ismert, hogy a depresszív tünetek és a szaglási funkciók között kölcsönös, kétirányú kapcsolat lehet, sőt, létezik szakirodalom az úgynevezett szaglás-tréning hatásairól is. A vizsgálati eredmények azonban megosztók: egy korábbi tanulmány szerint depressziós betegekben a szaglásterápia nem volt hatásos; más vizsgálatokban viszont demens betegek és enyhén depressziós idősek esetén javított a tüneteken” – írták.

 A mi eredményeink segíthetnek meghatározni azt az alcsoportot, ahol akár a depresszió kialakulásának megelőzésében, akár kezelésében, hasznos lehet ez a szaglástréning – magyarázza Eszlári Nóra.

A Semmelweis kutatói szerint jelenlegi vizsgálatuk másik nagy előnye, hogy a szokásos biológiai (genetikai, agyi képalkotó, elektrofiziológiai) jellemzők helyett a csoportosítást könnyen és viszonylag olcsón (kérdőív, testzsír-mérés) felmérhető tulajdonságok alapján végezték el. Amennyiben más kutatócsoportok más mintákon is hasonló eredményre jutnak, ez a megközelítés megkönnyítheti és költséghatékonyabbá teheti a betegcsoportok beazonosítását a jövőben – olvasható a közleményben.