Hajdú Józsefné: szakmai mulasztás okozta a Nyugdíjas Lakóparkban történt tragédiát

Egyértelmű, hogy szakmai, ellenőrzési vagy irányítás hiba történt a Nyugdíjas Lakóparkban, ahol két idős férfi méltatlan körülmények között halt meg – nyilatkozta lapunknak az önkormányzati intézmény egykori vezetője. Hajdú Józsefné Zsuzsa szerint az esetnek mindenképpen vannak felelősei, és részletes vizsgálatnak kell feltárnia, kik mulasztottak. Úgy látja az utóbbi években teljesen szétverték az egykoron gyöngyszemnek számító lakóparkot.

Egyértelmű, hogy szakmai, ellenőrzési vagy irányítás hiba áll annak hátterében, hogy a Nyugdíjas Lakóparkban két idős férfi méltatlan körülmények között halt meg – nyilatkozta lapunknak az önkormányzati intézmény egykori vezetője. Hajdú Józsefné Zsuzsa minden részletre kitérő, alapos vizsgálatot sürget annak érdekében, hogy kiderüljön, kik a felelősek az egész várost megrázó tragédiákért. Lapunknak arról is beszélt, hogy az elmúlt esztendők során teljesen tönkretették az intézményt, amelynek szakmaisága és vonzereje is súlyosan megkopott.

Egy polgármesteri hazugság margójára…

A vásárhelyi egészségügyi és szociális szférát 47 éven keresztül szolgáló szakembert annak kapcsán kerestük meg, hogy nemrég a Nyugdíjas Lakóparkban egy 94 éves bácsi holttestét csak három-négy nappal a halála után fedezték fel, egy másik, 81 éves idős férfi halálát pedig több mint fél nappal az elhunyta után vették észre, akkor is csak azért, mert privát gondozója jelezte, nem éri el. Hajdú Józsefné azzal kezdte nyilatkozatát: részvétét fejezi ki a családoknak. Mint mondta, a 94 éves bácsi halála különösen megviselte, hiszen a lakópark egykori szakmai vezetőjeként nagyon jó kapcsolatot ápolt vele és feleségével, aki néhány éve hunyt el. „Nagyon felkészült, kitűnő humorú író-költő volt, aki több alkalommal adta elő a könyvtárban és a lakóparkba is a verseit. Annak idején még nekem is írt egy gyönyörű költeményt” – emlékezett. Az intézményt korábban kilenc évig igazgató Hajdúné Zsuzsa szerint tehát egyáltalán nem igaz, amit Márki-Zay Péter polgármester mondott, hogy a bácsi halálát azért nem vehették észre, mert „elég kevés barátja volt, elég kevés emberrel kommunikált”.

A korábbi igazgató felidézte: az ő idejében jól működő rendszert építettek fel. Összehangoltan működött a nővér-, a porta-, a takarító- és a karbantartó-szolgálat, mindenkinek megvolt a személyre szabott feladata, és „együtt rezgett” a csapat. A nővérszolgálatban csak E kategóriás, felsőfokú vagy ápolói végzettségű kollégák dolgozhattak, köztük műtősnők, szülésznők, aneszteziológus asszisztensek, ápolónők. A havi nővérgyűléseken protokollszerűen, egyénekre lebontva beszélték át a tudnivalókat és a teendőket, ő mint vezető a nap 24 órájában elérhető volt, és irányította a munkát.

Elképzelhetetlen, hogy napokig ne nyissanak ajtót egy 90 éven felüli lakóra

„Minden dolgozónak, minden nővérnek, ápolónőnek minden lakót ismernie kellett, és tudnia a betegségeikről. Mindenkinek volt megfigyelő lapja, és fokozott odafigyeléssel törődtünk azokkal, akik műtéten estek át, a súlyos cukorbetegekkel, a komoly pszichiátriai problémákkal küszködőkkel. Tudtuk, kinek kell napi szinten vérnyomást, vércukorszintet mérni, kinek van szüksége segítő beszélgetésre, fürdetésre vagy bármi egyébre. Ezt kimunkált rendszerbe foglaltunk, s jómagam szakmai vezetőként rendszeresen ellenőriztem. A nővérek 12 órás munkarendben váltották egymást, és minden műszak után átadófüzetet kellett írniuk. Az éjszakai műszakról hazamenő kollégákkal vagy a nappalosokkal rendszeresen én is átnéztem a naplókat. A kiemelt eseteket külön is szemmel kellett tartaniuk a nővéreknek, a 90 év feletti idősekre fokozottan odafigyeltünk. Még a takarítószolgálat tagjai is tudták, hogy azonnal jelezniük kell a nővéreknek, ha bármelyik lakó egészségi állapotában bármi változást, szokatlant tapasztaltnak. A háziorvosokkal és a kórház szakemberivel, vezetőivel is állandó kapcsolatban voltam, voltunk, a lakókkal kapcsolatos kéréseiket maximálisan betartottuk. Ha kellett, masszőrt, gyógytornászt is kerestünk a lakóknak, külön figyeltünk a nagyon idősek és betegek mobilizására” – magyarázta, hogyan működött a gyakorlatban a szépkorúak 24 órás ellátása, felügyelete.

Hajdú Józsefné szerint ebben a rendszerben, ez alapján a protokoll alapján elképzelhetetlen, hogy napokig ne nyissa rá senki az ajtót egy 90 év feletti lakóra. „A legsérülékenyebbek, a legidősebbek folyamatos ellenőrzése egyértelmű prioritás. Erre még éjszaka is odafigyeltünk. Így néz ki a normális, a szakmailag elfogadott működési rend. Nem tudom, az elmúlt években változtattak-e ezen a gyakorlaton, s ha igen, hogyan és miért” – jegyezte meg. Hozzátette, a nővérszolgálatnak kell, hogy legyen csoportvezetője, akinek a feladata és felelőssége a beosztás elkészítése. Neki minden egyes esetről tudnia kell. Amennyiben – tegyük fel – az igazgató nem értene a rá bízott területhez, akkor az általa vagy a működtető önkormányzati cég, netán a polgármester által megbízott ápolásirányító dolga, hogy a lakók korát, egészségi állapotát felmérve meghatározza és irányítsa azt, hogy kit milyen rendszerességgel ellenőriznek. Hozzátette, az ő vezetése alatt csak olyan szakképzett ápolók, műtősnők, szülésznők, aneszteziológus asszisztensek, nefrológiai szakápolók kerülhettek a csapatba, akik pontosan tisztában voltak a kötelességükkel, a szakma szabályaival, de a munkaköri leírásuk is rögzítette a feladataikat.

Tragédiához vezet, ha szaktudás nélkül ültetnek pozícióba „csókosokat”

Arra is kitért, megdöbbenéssel látta, hogy a működtető önkormányzati cég, illetve a Nyugdíjas Lakópark vezetésében az utóbbi időben nem volt, illetve nincs olyan szakember, aki az egészségügyhöz vagy a szociális szférához értene. Ezt súlyos hibának, felelőtlenségnek tartja. Aláhúzta, olyan speciális területről van szó, amely szakértelmet igényel. „Nem elég odaültetni valakit pozícióba, mert XY-nak hívják, ha nincs meg a kellő szaktudás, akkor sajnos ilyen tragikus események történhetnek, mint amelyek most felkavarták a várost. Az illetékeseknek igenis észre kellett volna venniük például, ha olyan mértékben csökkentették le a humán erőforrást, hogy nem képesek ellátni a rájuk bízott idősek felügyeletét” – mutatott rá. Hozzáfűzte: az is egyfajta felelősség a város, a városvezetés részéről, hogyan olyan vezetőket neveztek ki, akik végzettségük alapján alkalmatlanok az intézmény irányítására, működtetésére. „Ide egészségügyi, szociális és közgazdász végzettségű emberek kellenek, vagy kellettek volna, akik pénzügyileg képesek menedzselni az intézményt, illetve ismerik az időskor betegségeit, annak ellátási szintjeit, tudják, mikor mit kell tenni, kihez kell fordulni” – hangsúlyozta.

Megerősítette: 47 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött egyértelmű és határozott álláspontja, hogy a sajnálatos halálesetek kapcsán valakik mindenképpen hibáztak. „Egyértelműen megerősíthetem, hogy szakmai, ellenőrzési vagy irányítási mulasztás történt”– vázolta. Ezért ő is azt sürgeti, hogy álljon fel egy bizottság, amely minden részletre kiterjedő alapossággal feltárja a tragédiák körülményeit, megkeresi a felelősöket, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő. És azért, hogy megállítsák végre a Nyugdíjas Lakópark lejtmenetét. Hiszen Hajdúné Zsuzsa szerint is egy gyöngyszem volt az intézmény, ahová az ország minden pontjáról szívesen jöttek, az elmúlt néhány évben viszont olyan durván lerobbant, olyan mértéket ölt a gazdátlanság, a gondozatlanság, hogy ha így megy tovább, megvan a veszélye, hogy kiürül az intézmény.

A korábbi igazgatót végül arról kérdezzük, mit szól ahhoz, hogy Márki-Zay Péter polgármester így rázta le magáról az ügyet: „mi közöm van nekem ahhoz, hogy a lakóparkban meghal egy 93 éves ember?”. Hajdú Józsefné úgy felelt, vásárhelyi születésű, magát a politikától távol tartó lokálpatriótaként megdöbbenéssel hallotta a kijelentést. „Ilyet egy város első számú vezetője nem mondhat. Pontosan tudnia kell, hogy ez egy önkormányzati tulajdonú, fenntartású és működtetésű intézmény, az ezzel kapcsolatos döntéseket a városvezetés és a közgyűlés hozza meg. A hárítás helyett most a felelősöket is nekik kellene megkeresniük” – összegzett.