Márki-Zay nem úszta meg, hogy Lenin elvtárssá váljon

Képzeljék el, ez az arany ember támogatást adott a vásárhelyi úszóknak, pedig közéjük is lövethetett volna! Márki-Zay Péternek sikerült a sportot is összepolitizálnia, bemocskolnia. Már megint.

A régi szovjet vicc szerint a nagy forradalom közepén gyerekek fociztak hangosan Lenin elvtárs irodája alatt, már meg is fájdult a bölcs vezető feje, mire a labda is berepült az ablakon. Lenin elvtárs káromkodott egyet, majd visszadobta a labdát a gyerekeknek. Látják, milyen jószívű, kedves elvtárs ez a Lenin elvtárs, hiszen le is lövethette volna őket – tudósított másnap a szovjet propaganda. Eddig a vicc.

Ami arról jutott eszembe, hogy Márki-Zay Péter épp úgy adja elő most a jószívű vezetőt, mint bolsevik elődje, Lenin elvtárs tette. És ez nem vicc. Történik ugyanis, hogy a polgármester előbb az adófizetők százmilliójából működtetett önkormányzati propagandasajtó szokásos alákérdezős ömlengésében, majd kéthetente rendszeresített videójában adta elő, hogy ő milyen fasza gyerek. És mennyire politikamentes meg becsületes és tisztességes. Tessenek elhinni, ez az arany ember annak ellenére szavazott és szavaztatott meg a szerdai közgyűlésen jelentős városi támogatást a másik, szintén nagyon vásárhelyi úszóklub mellett a Hód Úszó SE-nek, hogy annak elnöke Walterné „Terike”. Csak így, lazán. Aki – „ilyen” meg „olyan”. Értsék jól: maga a gonosz ellenség.

Lépjünk túl azon az apróságon – bár elég nehéz –, hogy maga Márki-Zay keveri gusztustalanul a sportot a politikával, a sportba a politikát azzal, hogy visszatérően arról beszél, ő politikamentesen támogatja a sportot, de… Már rég nem azt kell figyelnünk, amit mond, hanem amit tesz!

A polgármesternek amúgy ziccere volt, de szokása szerint elpancserkodta. A HSÚVC-hez hasonlóan a Hód Úszó SE ugyanis nem azért méltó az önkormányzati finanszírozásra, hogy éppen ki vezeti, hanem mert vásárhelyi gyerekek százait tanítja meg úszni, neveli a sportra, az élsportra, farag belőlük szenzációs versenyzőket. Mert hétről hétre szállítja a sikereket a korosztályos versenyeken, öregbítve a város hírnevét. Mert nemrég a felnőtt országos bajnokságon az összes magyar egyesület közül a hatodik legjobb eredményt érte el az egyik legnépszerűbb, legfontosabb magyar sikersportágban. Mert Vásárhely büszkesége, Ugrai Panna két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet zsebelt be, klubtársa, Gál Olivér is megvédte bajnoki címét a fő számában, s Ugrai, valamint Pető Bence révén összejött még három pontszerző hely is az ob-n. Mindez csak most, bő egy hete, s csak a felnőttek ob-jén.

Márki-Zaynak most annyit kellett volna mondania, hogy gratulálok, Hódok, gratulálok, Panna, Olivér, Bence és a többiek, köszönjük, s örülünk, hogy mi is segíthettünk, segíthetünk! (Már ha egyáltalán tisztában lenne vele, hogy milyen eredményeket értek el a vásárhelyi versenyzők. De ide a rozsdás bökőt, hogy nincs…) Ehelyett annyi folyik ki az örökmozgó száján, hogy Walterné „Terike” „ilyen” meg „olyan”, értsék jól: maga a gonosz ellenség.

A vásárhelyi Lenin elvtársnak dagad a melle a propagandában, hogy visszapöcizte a labdát. Mennyire rendes ember, de tényleg. Nem lövetett az úszók közé, pedig megtehette volna. (Mert emlékezhetünk, néhány éve azért ez a gondolat sem állt olyan messze tőle, amikor minden létezhető módon igyekezett fojtogatni a szabadon fejlődő Hód Úszó SE-t…) S észre sem veszi, mennyire méltatlan, mennyire szánalmas ez az egész.

Egy biztos: Vásárhely nagyon, de nagyon büszke lehet az úszóira, akiknek a teljesítményét a legkisebbektől a felnőttekig a teljes szakma méltán süvegeli meg. És szégyellheti, hogy ennyire szűk látókörű, kisstílű és alkalmatlan polgármestere van. A-kategóriás úszók, Zs-kategóriás polgármester. Meddig még?