Pofozkodtak, kerepeltek és házat söpörtek – ilyen húsvéti népszokások voltak Makón és környékén

Bizony nem csak a locsolkodás volt az egyetlen emlékezetes szokás ebben az időszakban.

Szikszai Zsuzsanna múzeum és könyvtár igazgató, néprajzkutató mesélt a Promenad24- nek a Makó és a város környéki, falusi népszokásokról.

A húsvéti ünnepkör hamvazó szerdától egészen pünkösdig tart. A húsvét nagy napjai, a húsvétot megelőző nagyhét, tulajdonképpen nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat és húsvét vasárnap, húsvét hétfő. Igazából ez az egész nyelvterületen elterjedt.

Itt Makón egy-két különleges szokásról tudunk, meg írott emlékei is vannak. Tudjuk, hogy a hamvazó szerdától húsvétig tartó időszakot nagyböjtnek hívják, vagy száraz, vagy aszaló hétnek. Mindenképpen a fontos az volt, hogy kevesebb ételt lehetett enni vagy csak teljesen húsmenteset. Itt Makón és környékén főleg a katolikusok tartották ezt. A reformátusoknál is volt szokás a böjt, vagy bűnt, ahogy itt mondták a reformátusok, de igazából ők csak nagypénteken, a nagypénteki böjtöt tartották be

– kezdte a néprajzkutató.

Szikszai Zsuzsanna elmondta azt is, hogy a makói húsvéti szokásokról sok mindent feljegyzett Szirbik Miklós. Már ős is említette, hogy a nagyböjtben például cibere levest ettek. Kevesebb húst vettek magukhoz, vagy egyáltalán nem is ettek azt, a zsíros ételeket is kerülték. 1938-ban a Makói Katolikus Tudósítóban pontosan leírták, hogy akik betöltötték a 21. életévüket, és akik még a hatvanat nem érték el, azoknak szigorúan be kell tartani a böjtöt. Naponként háromszor étkezhettek, de csak egyszer szabadott jóllakni. A böjt időszakára esik március 15-e, régen Makón hagyományosan megrendezték a tizenötödikei bált, de a katolikusok ezt sem látogathatták.

Volt egy másik szokás is régen. A téli időszakban rorátéra, hajnali misére jártak, Makón ez 1954-ig a mindennapok része volt, hogy nagyböjtig mentek erre a misére. De 1954-től például már nincs passió játék sem, elmaradt ez. Érdekesség még, hogy nagycsütörtökön ugye elnémulnak a harangok, úgy mondjuk: „elmennek Rómába” és ilyenkor csak fakereplőkkel jelezték az idő múlását. A katolikus templomokban, fönt a toronyban van egy nagy szerkezet, és azt meg kellett ilyenkor tekerni. De például itt a reformátusoknál 12 fiatal fiúcska énekelte óránként a megfelelő zsoltári énekeket és ezzel jelezték az idő múlását.

Makó térségében szokás volt régen a virrasztás. Nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton virrasztottak egészen hajnalig. Pénteken a passiójáték, a szenvedéstörténetet mondták el, és akkor is virrasztottak, szombaton pedig a feltámadási körmenet tartották meg. Egészen a belvárosi templomtól vonultak a kálváriáig, és egyébként háromszor kerülték meg a templomot. Ez még a határjárás szokását idézte fel.

Különlegesség még, hogy ebben az időszakban takarították régen a vizesárkokat, csatornákat. Minden családfő kivitte a gyermekét a földjére, és megmutatta hol van a birtokuk határa. Ma már furcsának tűnhet, de régen két hatalmas pofon is járt az okítás mellé, mondván a gyerek így majd biztosan emlékezni fog arra a pofonra és azt se felejti el, amit az apja mondott neki, hogy hol a földjük határa.

A harangok nagyszombaton „térnek vissza”. Szokás volt, hogy körbe söpörték a házat, és azt mondták: „Kígyók, békák távozzatok! Visszajöttek a harangok!” Ez egy óvó, védő szertartás volt, arra utalt, hogy a rosszat elűzzék és se betegség ne semmilyen kár ne érje a családot.

Nagyszombaton már mindenhol sütöttek, főztek az asszonyok, bélest készítenek. Sonkát, kolbászt, tojást főztek. A füstölt vékony kolbászt beletették a sonka levébe, és átfőzték egy picit, átpuhították, mert azt hitték, hogyha ezt megeszik, akkor nem fogja a „kígyó megcsípni őket”.

Azután vasárnap ebből vittek a templomba, szentelésre, és azután került az asztalra. Mindig a legidősebbekhez, a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz mentek a családtagok és ott találkoztak, ott együtt töltötték a húsvét napját. Húsvét hétfő, a locsolkodás ideje. Ez az öntöző hétfő, amikor is a lányokat megöntözik, és a lányok ezért kis virágot, vagy tojást, hímes tojást adtak. A későbbiekben néhány forintot is adtak a fiúcskáknak. Ez a szokás termékenység, illetve egészségvarázslás céljából alakult ki. És ott volt még a húsvét kedd, amikor a lányok visszalocsolhatták a fiúkat, vissza lehetett adni a vödrös locsolást, amikor a nyakukba zúdították ezt a sok vizet. Ebből sosem volt harag, és ezzel zárult a húsvéti ünnepkör.

Képek: MTI, pixabay, archív.