Eszméletlen küzdelem után vb-ötödik a vásárhelyi katona

„Egy sportoló, katona nem adhatja fel, az utolsó leheletig harcolni kell!” – üzeni mindenkinek Bartyik Zoltán őrnagy, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi katonája, aki a 2022. november végén Belgiumban megrendezett kettlebell-világbajnokságon, veterán pentatlon kategóriában 5. helyezést ért el. Egészen elképesztő hősiességről, küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot, mely valamennyiünk számára példaértékű lehet.

A Belgiumban megrendezett IKMF-vb-n (International Kettlebell Marathon Federation, Nemzetközi Kettlebell Szövetség) az öt különböző gyakorlatból álló pentatlon open/veterán kategóriában indult Bartyik Zoltán őrnagy. Bartyik Zoltán több mint kilenc évvel ezelőtt ismerkedett meg a kettlebellel, hat éve kettlebell oktató a hódmezővásárhelyi sportegyesületben, és a versenyzést három éve kezdte el. Tavaly ezüstérmes lett a világbajnokságon. Nagyon készült az idei vb-re, mert tudta, hogy a szám nagyágyúi ellen fog küzdeni. A nehézségek ellenére sikerült jól felkészülni, és egy erősnek mondható maximum 1941 pontos szett (40,28,28,26,24), valamint az MSWC megszerzése volt a célja. Ebben aztán sajnos egy légúti betegség, valamint sérülés megakadályozta, de küzdelme így is több mint példaértékű! De hallgassuk az ő beszámolóját!

„Elérkezett a verseny napja, ahol úgy éreztem, hogy már jobban vagyok, és minden rendben lesz! Eljött az idő, elindult az első gyakorlat a clean 40 kilós golyóval, az első 50 db-ig nem is volt semmi gond, de utána egyre nehezebb és nehezebb lett, de úgy voltam vele, hogy biztos egy kis holtpont, amin gyorsan átlépek. Végül 115 db-ot meg is csináltam, de ahogy leraktam, láttam, hogy a golyó mindkét tenyeremen feltépte a bőrt, és úgy éreztem, hogy minden erőm és energiám elveszett! Próbáltam magam összeszedni, és készülni a következő gyakorlatra, a clean & press-re! Ismét indult a számláló, 28 kg, hajrá, gyerünk, menni fog, de ekkor jött egy olyan érzés, hogy tudtam, mit kell csinálni, de minden erőm elhagyott, és a 32.-ik ismétlésnél leraktam, mert még magamat is alig bírtam talpon tartani, nem hogy a golyót! Ekkor úgy éreztem, hogy nincs tovább, de a családom és a csapattársak, valamint a szurkolók biztattak, hogy vegyek vissza a súlyokból, mindegy, mekkorára, de csináljam végig, amit ezúton is köszönök mindenkinek! Jött a jerk, felálltam, felvettem a 24-es golyót, minden erőmet összeszedtem, és küzdöttem, de iszonyat nehéz volt, levegő nulla, technika csapnivaló, tempó semmi, csak csináltam, ahogy tudtam, 100 ismétlésig bírtam, majd ismét le kellett raknom, nem ment több! Következett a half snatch, ami megint csak egy intenzív gyakorlat. és nagy szerepe van a légzésnek! Itt már csak annyira emlékszem, hogy néztem fent a reflektort, ami világított .és egyszer csak megjelentek a kicsi fekete pöttyök, és ismét jött az idő előtti lerakás, 85 db! Már csak egy gyakorlat volt hátra, a push press! Komolyan, még a talpra állás is nehezen ment, de minden utolsó csepp erőmet összekapartam, felvettem a 20-ast, és elkezdtem csinálni, de itt már totál bekapcsolt a zombi üzemmód, és csak túl akartam élni! Az utolsó csepp tartalék erőmet is kipréseltem magamból, és végül 115 ismétlést csináltam! Természetesen a végén összecsuklottam, mint a colostok, és kb. 10 percig feküdtem a földön, mire össze tudtam szedni magam! Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit átéltem! És igen! Miért nem adtam fel? Mert egy sportoló, katona nem adhatja fel…az utolsó leheletig harcolni kell! Így utólag tudom, hogy nem egy enyhe meghűlés volt, hanem egy igen komoly légúti betegséggel csináltam végig, aminek súlyosabb következményei is lehettek volna! Ha lettek volna komolyabb jelei (pl: láz vagy mellkasi fájdalom), akkor visszaléptem volna, de sajnos csak utólag okos az ember! Nagyon csalódott vagyok, és nem azért, mert nem értem el dobogós helyezést, hanem azért, mert tudom, hogy ennél sokkal jobban tudtam volna teljesíteni! Végül 1477 pontom open 6. és veterán 5. helyre volt elég. Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt és aggódott értem! Most a legfontosabb, hogy ezen túllépjek, és meggyógyuljak! Továbbá szeretném megköszönni a Kettlebell Sportági Szövetségnek és minden egyes támogatónknak, aki segített abban, hogy részt vehessek ezen a vb-n” – írta, hozzátéve: „Azért nem rossz a világ 5. legjobb veterán pentatlonosának sem lenni.”

Fotók forrása: MH 5. Bocskai István Lövészdandár