quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2021. 12. 05. vasárnap
  -  Vilma
0-24

A politikában nincs ezüstérem, csak győzelem vagy vereség – Orbán Viktor beszéde a Nézőpont Intézet alapításának tizenötödik évfordulóján

2021. november 26.

A miniszterelnök november 24-én a Nézőpont Intézet ünnepi rendezvényén a Szépművészeti Múzeumban mondott beszédet, melyet alább elolvashatnak.

Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim!

Orbán Viktor vagyok. Ezt csak azért mondom, mert most éppen dr. Orbán Viktorként kaptam ide fölkérést a kisasszonytól, és ha jól emlékszem, életemben egyetlen hely volt, ahol ragaszkodtam a jogvégzettségem okán nekem járó titulushoz, ez pedig akkor volt, amikor a Fidesz megalakulását követően, immár jogvégzett emberként azonnal visszahívtak a katonaságba, és dr. Orbán Viktor honvédként szolgáltam akkor fél évet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az első kérdés az, hogy túl azon, hogy kedves ismerőseim is vannak itt, sőt barátaim, hogy miért vállalta el a hivatalban lévő miniszterelnök a mai estére szóló meghívást? Erre két okom is van, legalább két okom van. Az egyik személyes természetű. Az előbb hallhatták itt, hogy a Nézőpont Intézet médiafigyelést is végez. Az emberek persze nem tudják pontosan, mi is az a médiafigyelés, de a dolog lényege az, hogy az lehetetlen, hogy egy elme képes legyen az összes figyelemre méltó nyilvánossági felületet, fórumot befogni, ezért valakinek azt elő kell olvasnia, rendszereznie kell, és valamilyen szempontrendszer szerint oda kell tenni a legfontosabb híreket a döntéshozók elé.

És én minden reggel úgy kezdem a napomat, hogy amint végeztem a Nemzeti Sporttal, azonnal a Nézőpont Intézet aznapi hazai és nemzetközi médiafigyelőjét kell átnéznem, hogy lássam, hogy van-e valami, ami azonnali reagálást igényel. A másik ok, amiért itt vagyok, az, hogy a tanácsadók azt tanácsolták, hogy ma lehetőleg inkább ne beszéljek, mert azt mondták, hogy miről lehet beszélni egyáltalán egy ilyen eseményen egy miniszterelnöknek. És ha a miniszterelnök elkezd beszélni az elemzőintézetek fontosságáról, akkor létrejön az a helyzet, amit úgy hívnak, hogy politika a politikáról, és az a politikusokon kívül senkit sem érdekel, a miniszterelnök meg ne a politikusokkal foglalkozzon, hanem az emberekkel, következésképpen ezt inkább gondoljam meg.

De rájöttem arra, hogy talán ez egy olyan évforduló és egy olyan intézet, amelynek az alakítása, megalapítása egy kitüntetett történelmi pillanathoz kötődik. 2006-ról beszélünk, a hazugságokkal megnyert parlamenti választás után vagyunk, amit a baloldal nyert meg. És talán a mai köszöntőmben el tudom mondani nem a politikusoknak, hanem sokkal inkább minden érdeklődő magyar állampolgárnak, hogy az emberek szempontjából miért fontos, hogy ilyen intézetek létezzenek.

Mielőtt azonban ezt megtenném, hadd emlékeztessem Önöket az előző választások eredményének előrejelzéséről szóló kis betétre, amit aztán Mráz Ágoston kommentált is, vagyis hogy a Nézőpont Intézet általában jól ítéli meg, három választás fényében mondható, hogy jól szokta megítélni a várható végeredményt. A kisfilm betétje jól mutatta, hogy ahhoz, hogy egy ilyen eredmény megszülessen, ami sokakat meglepett talán 2010-ben, aztán lehet, hogy 2014-ben is meg 2018-ban is, de ahhoz, hogy egy nagyarányú választási siker megszülessen, ahhoz először is elemzésre van szükség.

Az elemzés után tervezésre van szükség, a tervezés után dolgozni kell, akkor jön a meló, és a végén kihirdetik az eredményt. Tehát nagyon örülök annak, hogy láthattuk itt ebben a kisfilmben azt, hogy egy komoly választási győzelemhez, ráadásul egymásra következő választási győzelmekhez pedig még inkább nagyon sok munkát kell elvégezni. A győzelmet nem fújja be a szél, kétharmada nincs az embernek véletlenül, különösen nem kétszer vagy háromszor egymás után.

Aztán végül azért is eljöttem, vagy azért is jöttem nagy örömmel, vagy ragaszkodtam hozzá – ha lehet ilyet mondani –, hogy ha kaptam meghívót, mindenképpen itt lehessek, mert Navracsics Tibornak van itt fontos szerepe, és gondoltam, hogy az ő személye egy jó apropó arra, hogy mondjak valamit a politika intellektuális tartalmáról. Szóval a dolog úgy fest, hogy, talán Margaret Thatchertől származik, de én Navracsics Tibortól tanultam azt a mondatot, hogy a politikában az érvek csatáját is meg kell nyerni.

Tehát olyan politikai győzelem nincsen, hogy ott vannak a kérdések az asztalon, akár az élet dobja föl az embernek, akár az ellenfél, és ezeket a vitákat nem vállalod el, nem lépsz bele és nem nyered meg. Persze nem nyered meg mindet, mert olyan nincsen, mert akkor nem kétharmadod van, hanem háromharmadod és száz százalék, mindent nem nyerhetsz meg, de az, hogy az érvek csatájában részt vegyél és megnyerd, az elkerülhetetlen.

Ez a politikának az intellektuális oldala. És Tibornak ez a leckéje – hiszen ő tanárember is –, amit tőle kaptunk, arról szól, hogy intellektuális szenvedély nélkül nincsen politika. Mert a vitákat ugyanis nem tudod megnyerni, hogyha magát a vitát nem élvezed, mármint azt a helyzetet, amiben egy szellemi kihívást intéz hozzád valaki, és neked arra válaszolnod kell, ha ez nem motivál, ez nem dob föl, ez nem lelkesít, akkor valószínűleg sok sót a politikában te nem fogsz megenni. A politikához kell intellektuális szenvedély is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez még akkor is igaz, hogyha a végén minden nagyívű, holisztikus, globális, intellektuális vita után a politika leginkább mégiscsak arról szól, hogy akkor mi van a megélhetési költségekkel. Hiszen ha nézem például a Századvég elemzéseit, akkor azt látom, hogy az emberek számára persze a legfontosabb kérdés a megélhetési kérdés. És itt megint Margaret Thatcher jön elő, akit meg Gyürk András szokott abban a tekintetben idézni, amit most én mondani fogok, aki azt mondta, hogy a kommunisták mindig kifogynak mások pénzéből.

És ez valóban így van. És miután kifogytak a mások pénzéből, újabb adókat kell kivetniük, ezekkel megemelik a megélhetési költségeket, és valójában: a végén az összes intellektuális szenvedély, átfogó elemzés dacára az a kérdés válik fontossá, hogy akkor most a megélhetés szempontjából, a mindennapi anyagi kérdések szempontjából ki mit kínál, ki mit tett, ki mit akar tenni, vagyis azt akarom mondani, hogy a rezsiharc örök. És ma is így van ez, és a mostani, előttünk álló választáson sem lesz másképpen.

Vagyunk mi, akik a rezsit csökkentettük, alacsonyan akarjuk tartani, és vannak, akik azt mondják, hogy ez ésszerűtlen, hogy hagyni kell, hogy a piac szabályozza, az emberek majd fogyasszanak inkább kevesebbet, és fölmondják a liberális tankönyveket, aminek az eredménye, ha politikai gyakorlattá vagy kormányzati tevékenységgé válik, az lesz, hogy megemelkednek a megélhetési költségek. Na, de amíg az ember eljut erre az egyszerű konklúzióra, nagyon sok könyvet kell elolvasnia, és Navracsics Tibor tanácsának megfelelően nagyon sok vitát kell megnyernie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után rátérnék arra, amit mondani szeretnék. Hogyan tudjuk megvilágítani a nem politikusok számára a fontosságát az ilyen kutató-, elemzőintézeteknek? Miért fontos, hogy ilyenek legyenek egy országban? George Orwell egyszer azt mondta, hogy „hazugság korában kimondani az igazat forradalmi tettnek számít.” Ugyancsak ő mondta azt is, hogy a szabadság az, ha kimondhatjuk, hogy kettő meg kettő négy. Most, ha a Nézőpont Intézet megalakulására gondolunk, akkor nyugodtan minősíthetjük a Nézőpont Intézetet egy forradalmi szervezetnek.

Egy olyan intézményként jött létre, amely akkor is ki merte mondani, hogy kettő meg kettő négy, amikor mindenki az ellenkezőjét harsogta. Én is emlékszem a kezdetekre. 2006-ot írtunk, és alig pár hónapja hangzott el az őszödi beszéd. Ezt a korszakot minden cizellálás nélkül nyugodtan hívhatjuk a hazugság korának. Azokban az években tudatosan és összehangoltan megvezettek egy egész országot, úgy lehetett választást nyerni, hogy titkolták és meghamisították a költségvetés szá-mait, nehogy kiderüljön az emberek, a választók számára, hogy mi is a valóságos helyzet. Ez egy dühítő érzés, ha a másik oldalon vagy.

Dühítő érzés; látod, tudod, hogy svindli az egész, és mégsem vagy képes arra, eszközök híján nem vagy képes arra, hogy megmutasd, bemutasd a magyar választóknak, hogy mi is folyik itt valójában. Aztán miután elveszted a választást, az ellenfél pedig hazugsággal megnyeri, akkor elkezdődik egy válságkezelés, amely alapvetően a megszorításokra és a jó ég tudja, még milyen népnyúzó intézkedésekre épül. És még dühítőbb a te helyzeted, mert te meg szeretnéd elmondani, hogy még az így előidézett válságot is lehetne másképpen kezelni, vagy legalábbis kérdéseket lehetne föltenni, vagy vitatni lehetne, hogy így kell-e kezelni egy válságot, ami megnyomorítja végül is az embereket – ami persze aztán négy évvel később majd kétharmadot eredményez nekünk, de ez nem boldogít bennünket, mert addigra négy évet elvettek az emberek életéből –, és nincs vitalehetőséged, érzed, hogy iszonyatos erővel jön egy úthenger, ami arról beszél, hogy csak így lehet, csak megszorítással, csak a rezsiköltségek megemelésével, csak gázemeléssel, csak villanyáram-emeléssel, csak bércsökkentéssel, csak adónöveléssel, és egy iszonyatos gőzhenger vagy úthenger jön veled szembe, és nincs erőd, eszközöd, szád, hangod, embereid, akik segítenének abban, hogy elmondd, hogy ez nem igaz, hogy van más lehetőség is.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez volt az a pillanat, amikor a Nézőpont Intézet megalakult. Valószínűleg az a megfontolás munkálhatott a háttérben, amit Platónnak szoktunk tulajdonítani, aki azt mondta, hogyha nem foglalkozol te magad a politikával, akkor arra ítéltetsz, hogy a nálad tehetségtelenebbek fognak majd téged kormányozni. Most ezek voltak a vészterhes idők, amikor megszületett a Nézőpont Intézet, és nem győzünk hálásak lenni, hogy fölszámolták ezt a tarthatatlan helyzetet, segítettek abban, hogy leszámoljunk végre a hazugság korával, és szabad legyen végre kimondani Magyarországon, hogy hányadán is állnak valójában a dolgok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha közelítünk a politika világa felé, akkor azt tudom mondani, hogy a politikában kétféle állatfaj létezik. Valaki vagy választott politikus, vagy hivatásszerűen a politikai elemzés terepén próbálja kamatoztatni a tehetségét. 2006-ban ebből az utóbbi fajtából szinte alig léteztek, vagy ha igen, akkor nagyon gyengén szervezetten végezték a munkájukat. A politikai elemzés mint szakma 2006-ban meglehetősen kezdetleges állapotban volt Magyarországon, ha összevetjük azokkal az állapotokkal, amelyek között ma egyébként élünk, és amely teljesítményre ma ez a szakma képes. 2006-ban még érvényes volt az a jellemző szellemeskedés, hogy ki a politológus? Politológus az a politikus, akinek nem sikerült. Innen jutottunk el oda, hogy ma már korszerű, nyugat-európai mércével is felépítettnek mondható, elemző-kutató munka folyik a mi szakmánkban is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha van olyan szakma, ahol fenyegeti az embert az a veszély, amit a magyar népnyelv úgy összegez, hogy nem látod a fától az erdőt – ez a politikára mindenképpen igaz. Ha így esténként – mint ahogy lassacskán ennek a napnak is vége – elvégzed az aznapi munkádnak az értékelését, amit mindenkinek ajánlok, hogyha lehet, akkor tegye meg, én mindig el is végzem, hogy mit végeztünk, hova jutottunk, az ügyek nagy oszlopából mekkora részt sikerült az elintézetlen ügyek oszlopából átterelni az asztal másik oldalára, és hány emberrel kellett ebből a célból tárgyalni, megegyezni, esetleg vitatkozni. Szóval, ha valaki politikusként lezárja a napját, akkor azt látja, hogy azzal telt a nap, hogy folyamatosan, nagyon is konkrét, életszerű ügyekkel foglalkozott, kiállt azért, amiért ki kellett állni, a saját meggyőződésének megfelelően hozott meg döntéseket, de ezek mind, sok tucatnyi döntés: fák.

De hogy egyébként a döntésekkel végül is merre vagyunk, vágtunk-e ki fát vagy ültettünk, hogy az erdőnek most milyen a formája: téglalap, kerek, nőtt, csökkent, ezt onnan belülről esténként nem látja az ember. Tehát, ha van olyan szakma, ahol kell egy távolságtartás, kell egy, mondjuk úgy, hogy személyes elfogultságtól mentes, objektív nézőpont, amely tájékoztat bennünket arról, hogy a döntéseink nem önmagukban, hanem összességében mégis milyen irányba viszik az ország szekerét, no, ha van ilyen szakma, akkor az mindenképpen a politikusoknak a szakmája. Kell egy olyan háttér, ilyen a Nézőpont Intézet is, amelynek az a küldetése, hogy torzításmentesen, a valóság igényével és a tudománynak az eszközei-vel szemlélje a te munkádat. Ez választja el a politikától és a publicisztikától egyszerre a politikai elemzést.

Ágoston az előbb beszélt itt az agytrösztök világáról. A politikával foglalkozó tudományos intézeteket angol szóval think tanknek hívják. Ez nagyon csúnya kifejezés, és magyarul nincsen semmi értelme, de egyelőre, jobb híján ezt a szót használjuk, előbb az előttem szólók is ezt tették. A szókapcsolat azonban, ha megpróbáljuk az angol gyökerét megvizsgálni, akkor valószínűleg a katonai zsargonból származik, szemben az első gondolattal, hogy az ember valami tartályra gondol, amivel sok gondolatot gyűjtöttek össze, valószínűleg ez inkább egy katonai műszó, ami azt jelenti, hogy kell, hogy legyen egy védett hely, ahol a hadműveleti döntéseket meghozók számára nyugodtan elkészülhetnek azok a javaslatok és elemzések, amikből utána hadvezetési döntéseket lehet hozni. Vagyis kell, hogy legyen egy biztonságos hely, amely elég közel van a tűzhöz, de közben nem kell félni attól, hogy elviszi a fejedet egy eltévedt ágyúgolyó. Na, ezek a politikai elemzők és a politikai kutatók. És a Nézőpont volt az első, talán az első olyan magyar intézet, amely átgondoltan és tudatosan, nyugati think tankek mintájára jött létre Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Nézőpont alapítása óta eltelt 15 év, és ebből 12 évet kormányon voltunk. Hálásak vagyunk, én személy szerint is hálás vagyok a Nézőpont Intézetnek, mert segítettek bennünket abban, hogy megismerhessük az emberek véleményét. Nem kizárólagos forrás ez, azért nem árt megmártózni minél gyakrabban, az emberekkel való találkozás segítségével a közvetlen népi reakciók világában is, de ezeknek összegyűjtése és elemzése nélkül aligha tudjuk a közakaratot leképezni a döntéseinkkel. Szükség van szakpolitikai javaslatok kidolgozására, ezeket is tisztelettel köszönjük. Persze a minisztériu-mokban sok munkatárs dolgozik, de a munkatársak alapvetően az ügyeket intézik. Azoknak a száma, akiknek szakpolitikai straté-giák kidolgozása a feladata, sohasem lehet elég ahhoz, hogy egy kormánynak folyamatosan ne csak a napi ügyvitelhez, hanem hosszabb távú, jobbító tervek elkészítéséhez is legyen elegendő intellektuális kapacitása. És a harmadik dologért is, a médiaviszonyok értő elemzéséért is hálásak vagyunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha mindezt egy nagyobb összefüggésbe helyezzük, akkor azt kell mondanom, hogy nem egyszerűen csak hasznos, ha ilyen intézetek léteznek egy országban, egy nemzet rendelkezésére állnak, hanem egész egyszerűen egy szabad ország esetében, mármint ha szabadságot akar magának egy ország, ez elkerülhetetlen. Vannak stratégiai ágazatok, ezt elég gyakran használjuk a mi világunkat leíró mondatok során, szoktuk említeni ilyenként a bankszektort, közlekedést, energiát, hadiipart, de én most azzal szeretném megtoldani ezt a listát, hogy meggyőződésem szerint nincs nemzeti szuverenitás, ha nincsenek nemzeti kézben lévő, elemző-kutató cégek, amelyek előkészítik a politikai döntéseket.

Ezek legalább olyan fontosak, mint a bankok, mint a hadsereg, a közlekedéshez szükséges eszközök vagy éppen az energiaszektor. A nemzeti szuverenitáshoz rendelkezni kell azzal a képességgel, amely lehetővé teszi, hogy ne egy angoltól, egy némettől vagy egy amerikaitól vedd át, olvasd el azt, ahogyan ő értelmezi a valóságot, hanem legyenek olyan magyar koponyák, akik magyar szemmel és magyar érdekekből kiindulva írják le mindannyiunk számára, persze elsősorban a döntéshozók számára, hogy a magyar érdekek felől nézve hogyan is fest a világ. Ha nincs meg ez a képességed, az körülbelül olyan, minthogyha egy döntő futballmérkőzés előtt rábíznád az ellenfél kapitányára, hogy állítsa össze a te csapatodat.

Képesnek kell legyél arra, hogy te értelmezd a helyzetet, te lásd a csapatodat, te értsd meg, hogy min fog múlni ez a mérkőzés, melyik lesz a döntő mozzanat, arra mindenképpen alakíts ki egy stratégiát, és ez a te stratégiád legyen, ne pedig mások által neked javasolt stratégiaként próbáld megoldani az előtted álló kihívást, vagy próbálj válaszolni az előtted álló kihívásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért, ha kicsit patetikusan is hangzik, de vállalható az a mondat, hogyha mi szabad és szuverén Magyarországot akarunk, akkor Nézőpontra, továbbmegyek, mert ez nem pártpolitikai kérdés, Nézőpontokra, magyar kutató- és elemzőintézetekre múlhatatlanul szükségünk van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy mégiscsak lesznek választások. Bár vannak olyan elemzőközpontok is, amelyek rendszeresen azzal riogatják a magyar közvéleményt, hogy nem is biztos, hogy lesznek választások. Miután nem ma kezdtem ezt a szakmát, én emlékszem, hogy az első ezzel kapcsolatos riogatás még Boross Péter miniszterelnökségéhez kötődik. Valamikor 1993–94-ben vagyunk, amikor egyébként jobb sorsra érdemes tanáraink, akik fiatal tanárként még bennünket tanítottak – most neveket az irántuk érzett tisztelet miatt nem említek –, azzal ostromolták a magyar közvéleményt, hogy miután volt belügyminiszter lett a miniszterelnök, itt ez egy fölkészülést jelent arra, hogy többet Magyarországon választások ne is legyenek.

Ez ugyan régen volt, de ennek ilyen-olyan verzióját ismét és ismét lehet hallani, minden választáshoz közeledve. De mi azonban mindannyian tudjuk, hogy választások lesznek, mert Magyarország egy szabad és demokratikus ország, ahol azt a kérdést, hogy merre menjünk és kiknek a programját és kikkel valósítsuk meg, azt a választópolgárok fogják eldönteni. Választás tehát lesz.

Nagyon veszélyes az, amit az előbb Mráz Ágoston nekünk bemutatott. Tehát ilyen arányban vezetni a választások előtt a legveszélyesebb dolog, ami előfordulhat. A futballban is szokták mondani, hogyha 1–0-ra vezetsz túl korán a meccs elején, az nem jó számos okból: föltüzeli az ellenfelet, téged is elbizakodottá tesz, megfordul a hadiszerencse és így tovább. De nekünk mégiscsak, kedves Barátaim, azzal az intellektuális kihívással kell szembeszállnunk vagy szembenéznünk, hogy a választások előtt öt-hat hónappal az a kormány, amelyet mi állítottunk össze, a polgári, kereszténydemokrata kormány, úgy tűnik, hogy a választók bizalma szempontjából érzékelhető előnnyel vezet abban a küzdelemben, ahhoz a küzdelemhez vezető úton, amit választásnak nevezünk.

Ez azt jelenti, hogy minden valószínűség szerint, bár ebben a világban, amit politikának nevezünk, a dolgok egy-két nap alatt is meg tudnak változni. Elegendő, hogyha a Városháza mostani ügyére gondolunk, tehát sok minden meg tud változni nagyon rövid idő alatt. De mégiscsak azzal kell ésszerű módon kalkulálnunk, hogy az előttünk álló választásnak a mi politikai közösségünk úgy vág neki, úgy vág bele, hogy esélyes. Esélyesként nyerni mindig könnyebb, mint esélytelenül, bár a magyar sportriporter-tudománynak van egy hagyománya, amely állandóan az esélyesség terhéről beszél. Én a mi szakmánkban ilyet még soha nem láttam. Az esélytelenség, na, az teher. Az esélyesség sosem teher, az egy lehetőség, egy munka, amit ki lehet számolni, meg lehet tervezni és el lehet végezni.

Az esélytelenség valódi teher, mert ott valami olyan bravúrt kell bemutatni, amivel a kialakult erőviszonyokat kell megváltoztatnod. Egyelőre úgy látom a mostani elemzésekből, amelyekkel itt az előbb is megtiszteltek bennünket az urak, hogy elegendő, ha a következő öt-hat hónapban bravúrok bemutatása nélkül, tisztességesen, becsületesen, napi sok-sok órát dolgozva, az emberek megélhetését szem előtt tartva elsősorban elvégezzük a munkánkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az olimpián a második hely egy megsüvegelendő teljesítmény, ezüstérmet adnak érte, de a politikában nincs második hely, nincsen ezüstérem, csak két dolog van: vagy győzelem, vagy vereség. De nem hiszem, hogy ezt nekem kell Önöknek elmagyaráznom, ezt majd elmagyarázza nekünk a Nézőpont.

Isten éltesse a Nézőpont Intézetet! Köszönöm, hogy meghallgattak! Boldog születésnapot kívánunk!

Forrás: Miniszterelnöki Kabinetiroda, fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher