quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2021. 12. 09. csütörtök
  -  Natália
Blog

A KGB után az orosz titkosszolgálatnak is dolgozott az USA történelmének legkártékonyabb kettős ügynöke

2021. november 20.

2001. február 18-án délután fél 5 körül Robert Philip Hanssen egy megpakolt szemeteszsákot helyezett el a virginiai Viennában, az otthona közelében található Foxstone Parkban csordogáló Wolftrap patak feletti gyaloghíd egyik lábánál. A középkorú FBI-ügynök, mint általában, ezúttal is azt gondolta, hogy senki sem jár a környéken, aki megütközhetne a szokatlan cselekedeten. Ám ezúttal tévedett. Mozdulatait ugyanis közel 400 FBI-ügynök figyelte, akik azonnal letartóztatták a gyanútlanul sétálgató férfit. Hanssen állítólag csak annyit kérdezett: „Mi tartott ennyi ideig?” Kezdetét vette az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb kémbotránya.

Az amerikai tégla

Az 1944-ben Chicagóban született Robert Hanssen a Knox College-ban és a Northwestern Universityn végezte a tanulmányait. A chicagói rendőrségnél dolgozó édesapja a rendelkezésre álló források tanúsága szerint – finom eufemizmussal élve – ridegen bánt a kis Bobbal, akit folyton lebecsült.

Nem csoda, hogy a feltehetően súlyos önbizalomhiányban szenvedő fiú felnőttként is tele volt frusztrációval. Talán éppen az apjának szeretett volna bizonyítani, amikor 1972-ben csatlakozott a chicagói rendőrséghez.

1976-ban került az FBI-hoz. Három évvel később, nagyjából ugyanabban az időben, amikor bármifajta pszichológiai vizsgálat nélkül a munkaerőhiánnyal küzdő kémelhárítási területre került, önként felajánlotta szolgálatait a szovjet katonai hírszerzésnek.

A férfi szinte azonnal felfedte a szovjet hadsereg amerikaiaknak kémkedő dandártábornokát, Dmitrij Poljakovot, akit évekkel később egy másik hírhedt, szovjeteknek dolgozó tégla, a CIA-nál tevékenykedő Aldrich Ames is elárult. Poljakov nem kerülhette el a sorsát. A szovjetek 1988-ban kivégezték.

Buzgó katolikusként a sztriptízbárba

A kívülálló szemlélő, valamint felettesei és munkatársai számára úgy tűnt, Hanssen teljesen normális életet él. Hatgyermekes családjával a tipikus amerikai modell megtestesítője volt. Nem voltak alkoholproblémái, és láthatóan nem üldözte folyamatosan a nőket. Igaz, annyira unalmas figurának tartották, hogy csak keveseknek jutott eszébe meghívni sörözni munka után, ezért azonban Hanssen is tett.

A buzgó katolikus, Opus Dei-tag, folyamatosan saját mély vallásosságával kérkedő férfi arra buzdította munkatársait, hogy legyenek jobb emberek, katolikus kollégáit pedig igyekezett gyakoribb miselátogatásra ösztönözni. Érdekesség, hogy a szovjeteket egyenesen „istenteleneknek” nevezte – kérdés, hogyan dolgozta fel magában, hogy mélyen vallásosként egy, az ateizmust gyakorlatilag államvallássá emelő világbirodalomnak kémkedett.

Hogy a külvilág felé mutatott kép mennyire nem fért össze a valósággal, azt leginkább Hanssen saját szexuális életéhez való hozzáállásából láthatjuk. Intő jelet felettesei is kaptak egy alkalommal, ám csak egyhetes kényszerszabadságra küldték, amikor kiderült, zaklatta az egyik női munkatársát.

A sztriptízbárokat előszeretettel látogató, sőt, egy sztriptíztáncossal közelebbi kapcsolatba is kerülő férfi önként ajánlotta fel barátjának, az amerikai hadsereg egykori tisztjéből lőszerkereskedővé átvedlő Jack Horschauernek, hogy hálószobájuk egyik ablakán keresztül nézheti, amint feleségével szexuális kapcsolatot létesít.

Később ez egészen odáig fajult, hogy Hanssen videókat adott át Horschauernek titokban felvett intim együttléteikről, sőt, egy kamerát is felszerelt a hálóba, és ha barátja éppen náluk tartózkodott, a vendégszobában élőben nézhette, amint a kettős ügynök a feleségével cirmoskodik.

Gyónás és visszatérés

Éppen felesége, Bernadette „Bonnie” Hanssen volt az, aki valamikor 1980 körül rajtakapta férjét, hogy gyanús dokumentumokat nézeget az alagsorban.

Hanssen ugyan kénytelen volt bevallani, hogy a szovjetekkel üzletel, ám azzal érvelt, szó sincs róla, hogy kémkedne, pusztán félrevezető információkkal látja el őket. Bonnie rávette férjét, hogy gyónjon meg papuknak, az Opus Dei-vel Hanssenhez hasonlóan kapcsolatban álló Robert P. Bucciarellinek.

Az atya arra kérte a férfit, adományozza jótékonysági célokra az ügynökként szerzett pénzt, és hagyjon fel addigi tevékenységével. Hanssen beleegyezett, felesége pedig fellélegzett, és igyekezett rábírni a férfit, tegyen eleget az ígéretének.

A következő években Hanssen folyamatosan adakozott a Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai rendhez köthető alapítványnak, ám adományai a feleség elmondása alapján a csőd közelébe sodorták a családot.

A férfi ígérete ellenére 1985-ben, miután ismét a szovjet kémelhárítási vonalra került, egy névtelen levélben, 100 ezer dollár fejében újfent felajánlotta szolgálatait a szovjeteknek – ezúttal a KGB-nek.

A levélben rögtön leleplezett három, az FBI-nak dolgozó KGB-ügynököt. Nem tudta, hogy Ames korábban már lebuktatta őket. Miután mindhármukat visszahívták Moszkvába, Valerij Martinovot és Szergej Motorint hátulról fejbelőve kivégezték, Borisz Juzsin pedig hatéves börtönbüntetést követően, amnesztiával szabadult.

A bukás

Hanssen 1991-ben, nem sokkal a Szovjetunió felbomlása előtt – félve attól, hogy lelepleződik – felhagyott a kémtevékenységgel. 1999-ben azonban ismét kémkedni kezdett, ezúttal már az orosz titkosszolgálatnak.

Ha nem tér vissza az oroszok szolgálatába, talán sohasem lepleződött volna le, ez a lépése azonban villámgyorsan a bukásához vezetett. A 90-es években ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy tégla van (volt) az FBI-nál.

A szervezet végül egy helyzetével elégedetlen orosz titkosszolga segítségével talált rá a bűnösre. Az FBI 7 millió dollárt fizetett egy ex-KGB-tisztnek, aki átadott nekik egy olyan fekete konspirációs szemeteszsákot, amelyen Hanssen otthagyta az ujjlenyomatát, valamint egy, az FBI-tégla („B”) és egy KGB-ügynök között 1986-ban lefolytatott telefonbeszélgetés felvételét.

Miután sikerült azonosítani a hangot és az ujjlenyomatot is, Hanssent megfigyelés alá helyezték, és beosztottak mellé egy fiatal asszisztenst, Eric O’Neillt, aki FBI-ügynökként valójában a megfigyelésével volt megbízva. Neki sikerült megszereznie azt az eszközt (egy Palm III típusú PDA-t), amelyen Hanssen a legfontosabb információkat tárolta. A tégla az FBI markában volt.

Bár Hanssen észrevett több olyan jelet is, amelyek arra utaltak, hogy az FBI szagot fogott, nem állt le a kémtevékenységgel. Azon a bizonyos végzetes februári vasárnap reggelen Hanssen szokásához híven családjával ellátogatott a Great Falls-i Sienai Szent Katalin-templomban tartott vasárnapi misére, majd, miután kocsija csomagtartójában elhelyezte az oroszoknak szánt újabb ajándékcsomagot, kivitte korábban már említett barátját, Jack Horschauert a washingtoni Dulles Nemzetközi Repülőtérre, miután több napig Hanssenéknél vendégeskedett.

Ezt követően útja a Foxstone Parkba vezetett, ahol előbb egy fehér ragasztószalagot tett egy információs oszlopra, ezzel jelezve, hogy a szokásos helyre letette a csomagot, amelyet ezt követően valóban elhelyezett a hídnál. Miután letartóztatták, Az FBI-ügynökök a park területén rátaláltak egy 50 ezer dollárt rejtő zsákocskára is.

Mivel 2001 júliusában 15 rendben is bűnösnek vallotta magát kémkedés és összeesküvés bűntettében, 2002 májusában tizenötszörös életfogytiglanra ítélték – az ítélet felülvizsgálatának lehetősége nélkül. A férfi jelenleg a coloradói Florence börtönében, egy magánzárkában tölti életfogytiglani büntetését.

Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Sokak szerint az FBI története során senki más nem fejtett ki olyan káros kémtevékenységet, mint Hanssen. Két évtizedes kémtevékenysége során több ezer titkosított dokumentumot adott át a szovjeteknek, amelyek többek között az amerikai atomprogrammal kapcsolatos adatokat tartalmaztak, de azt is megtudhatták, hogy az amerikai elnökök szükségállapot esetén hova menekülnének, és tudomást szereztek a washingtoni szovjet nagykövetség alatt az amerikaiak által építtetett alagútról, valamint egyes megfigyelési és lehallgatási módszerekről is.

Egy 2003-as igazságügyminisztériumi jelentés igyekezett leszámolni azzal a széles körben elterjedt tévhittel, hogy a férfi főként ravaszságának, kiterjedt számítógépes ismereteinek, valamint annak köszönhette, hogy nagyon hosszú ideig sikerült elkerülnie a lebukást, hogy személyesen sohasem találkozott szovjet ügynökökkel.

A dokumentum készítőinek álláspontja szerint szó sincs arról, hogy Hanssen mesterkém lett volna, sokkal inkább az FBI megfelelő biztonsági intézkedéseinek hiánya okolható azért, hogy a férfi hosszú éveken át fejthette ki káros tevékenységét.

A jelentés szerint a 80-as évek közepére már nyilvánvalóvá vált, hogy a „pimasz és nemtörődöm” Hanssen többször megsértette a titkosított iratok kezelésére vonatkozó biztonsági előírásokat. Előbb titkos információkat árult el egy szovjet disszidensnek annak kikérdezése közben, majd már a 90-es években egy alkalommal meghekkelte az FBI számítógépes rendszerét.

Később a brit hírszerzésnek is átadott adatokat egy titkos FBI-nyomozásról. Ennek ellenére, az FBI „kulturális és szervezeti” hiányosságai miatt nem léptek fel ellene a kellő eréllyel. A legfontosabb talán azonban az, a szervezet tagjainak körében elterjedt hiedelem volt, amely szerint az FBI-ban egyszerűen nem lehet tégla, annak ellenére, hogy többen név szerint is megnevezték Hanssent mint potenciális szovjet kémet.

Hanssen számára az egyik fő motiváló tényező feltehetően a pénz lehetett, mivel a szovjetek közel másfél millió dollárt fizettek neki pénzben és különböző értéktárgyakban. Maga Hanssen letartóztatása után erre hivatkozott az FBI-nak. Egyik szovjeteknek írt levelében kijelentette, hogy 14 évesen határozta el, hogy kettős ügynök lesz, miután olvasta a szovjeteknek kémkedő MI6-ügynök, Kim Philby könyvét. Állítása azonban aligha lehet helytálló, tekintve, hogy Philby önéletrajza 1968-ban jött ki, amikor Hanssen már 24 éves volt.

Máskor így fogalmazott az őt kikérdező nyomozóknak azzal kapcsolatban, mit vitte rá a kémkedésre: „Félelem és düh. (…) Félelem a kudarctól, és attól, hogy nem tudom eltartani a családomat.” Dühöt az FBI-jal szemben érzett, amely folyamatosan megakadályozta az előléptetését. Kettős ügynökként fontosnak érezhette magát, nem süppedt bele az unalmas hétköznapokba, sőt, egyenesen felvillanyozta, hogy – mint mondta – olyan lehetett, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu

Címkék: