Havasi Katalin: a meggyógyított gyermekek mosolya bearanyozza a mindennapjaimat

A felelősen gondolkodó szülők előtt nem lehet kérdés, beoltassák-e a gyermeküket. Egyedül a vakcina adhat védelmet a Covid következményeivel szemben – mondta el lapunknak Havasi Katalin, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke. A doktornővel a pandémia kihívásai mellett országos szakmai feladatvállalásáról, a praxisközösségek fontosságáról, az egészségügy és a politika kapcsolatáról, valamint a gyermekorvosi hivatás szépségeiről is beszélgettünk.

Tavaly év végén egy magas presztízsű országos szervezet élén vállalt fontos tisztséget: a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökévé választották. Miért döntött úgy, hogy belevág ebbe a nem kevés kihívással járó új feladatba, és mik az első hónapok tapasztalatai?

A több mint 25 éve működő egyesületünk mottója: „A gyermekekért, a gyermekorvosokért”, ennek megfelelően a gyermek-alapellátásban dolgozó mintegy 1200 kolléga és az általuk ellátott, több mint másfél millió gyermek érdekeit képviseli. Ami a kollégáknak szakmai támogatás, az a gyerekeknek gyorsabb, könnyebb gyógyulás. Az alapellátásban szerepet vállaló gyermekorvosok többsége egyedül dolgozik, ezért nagy szükségük van a szervezetünk által nyújtott szakmai támogatásra akár továbbképzés, praxisműködtetés, akár az aktuális egészségügyi, egészségvédelmi, járványügyi, vagy éppen jogi, gazdasági kérdések terén. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete szakmai és érdekvédelmi feladatokat is ellát, vezetése rengeteg kötelezettséggel jár, ugyanakkor számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy felkértek és megválasztottak a tisztségre. A jelenlegi időszak különösen sok kihívást rejt, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a koronavírus-járvány önmagában is megváltoztatta a gyógyítás mindennapjait, emellett gőzerővel zajlik az egészségügy átalakítása, terítékre került a praxisközösségek kialakítása, és egyre nagyobb hangsúllyal érvényesül a mindennapokban a prevenció, a megelőzés szerepe. Kiemelt célunk, hogy a szakmai és szakmapolitikai döntéshozatalban képviseljük a kollégák, a többnyire elszigetelten működő gyermekorvosi praxisok érdekeit, álláspontját, véleményét.

Miután megválasztották a HGYE elnökének, befejezte orvosigazgatói munkáját a vásárhelyi kórházban, a gyermekorvosi alapellátásban viszont továbbra is aktív maradt. Hogyan egészítik ki egymást ezek a tevékenységek?

Az egyesület vezetése kifejezetten az alapellátásra vonatkozó feladat, míg az orvosigazgatói szerepkör a fekvő- és járóbeteg-ellátással függött össze. A Covid-helyzetet, a Covid-specifikus feladatokat és az egészségügy átalakításával járó kihívásokat ismerve mindkét tisztség egész embert kíván, én pedig kizárólag úgy vállalok valamit, ha a lehető legjobb tudomásom szerint vagyok képes ellátni, ezért köszöntem le az orvosigazgatóságról. Különösen a járványhelyzet alatt komoly kihívás és szép feladat volt, a vásárhelyi kórházban rengeteg a hivatásáért és a betegekért elkötelezetten dolgozó kollégával dolgozhattam együtt. A HGYE elnökeként ugyanakkor csak akkor lehetek hiteles, és hatékony, ha saját, napi tapasztalatom van a házi gyermekorvosi alapellátásban, ahogyan 1995 óta folyamatosan. A korábbi kórházi munkámat is úgy igyekeztem szervezni, hogy soha egy pillanatra se szakadjak el a gyermekorvosi praxistól.

Ahogy ön is említette, a mindennapjainkat az elmúlt bő másfél évben a pandémia határozza meg. Magyarországon a napokban megkezdődött az új tanév, ennek kapcsán külön oltási kampányt szerveztek a 12 éven felüli gyermekeknek. A szakemberek azt sürgetik, minél több diák vegye fel a vakcinát, mégis, mintha – részben talán a szülői aggodalmak miatt – a reméltnél lassabban haladna az érintett korosztályok vakcinálása. Ön hogy látja ezt, illetve egyáltalán: hogyan érinti a gyermekeket a koronavírus-járvány?

A pandémia kitöréskor azt a megnyugtató információt kaptuk, hogy a gyermekek kevésbé vannak veszélyben a fertőzés miatt. Azóta kiderült, ez így nem teljesen igaz, bár kevésbé érintettek, mint a felnőttek, az idősek, de néhányan közülük súlyosan megbetegedhetnek. 2020-ban 10 gyermek vesztette életét, és egy korábban egészséges kiskamasz életét csak szív transzplantációval lehetett megmenteni. Sajnos azt is megtapasztaltuk, hogy akadnak olyan gyermekek, akik néhány héttel az akár enyhe lefolyású fertőzés után súlyos, életveszélyes állapotba kerülnek az úgynevezett sokszervi gyulladás miatt. Több tucat ilyen gyermeket kezeltünk a hazai kórházakban is. S ha még mindez nem lenne elég, az elmúlt hónapok során több százas nagyságrendben jelentkezett a magyar gyermekeknél is az úgynevezett hosszú-Covid-szindróma, ami azt jelenti, hogy három hónappal a koronavírus-fertőzésből való felgyógyulás után sem szabadulnak a mindennapi életet nehezítő maradványtünetektől, amelyeket az egészségügynek kezelnie kell. Mindezeket figyelembe véve Ezt egyetlen szülő sem kívánja gyermekének, ezért vallom, hogy a felelősen gondolkodó szülők előtt nem lehet kérdés, beoltassák-e a gyermeküket. A COVID okozta betegségtől, a karantén ártalmaktól és a járvány terjesztésétől is egyedül a vakcina adhat védelmet! a Covid következményeivel szemben!

Minden 12 éven felüli gyermek számára javasolja a védőoltást, mindenkinél hatásos és biztonságos a jelenleg hazánkban is elérhető vakcina?

Ha azt a kérdést teszik fel nekem, hogy kit oltassunk, azt szoktam felelni: mindenkit, aki nincs beoltva, és akit lehet oltatni. Ha mindenki felvette a vakcinát, akinek erre adott a lehetősége, akkor a nagy átoltottság megvédheti azokat is, akiket valamilyen okból nem lehet oltatni, vagy akiknek olyan gyenge az immunrendszerük, hogy a vakcina ellenére sem alakult ki a védettségük. Való igaz, a 12 év feletti fiataloknál, a 20-as, 30-as korosztálynál ritkábban fordul elő súlyos megbetegedés és halálozás, de egyrészt ennek nem nulla az esélye, másrészt miután ők komoly társasági életet élnek, rendkívül mozgékonyak, ezért a járvány terjedésének gyorsaságát nagyban befolyásolja az oltottságuk. Harmadrészt a vírus folyamatosan változik, és ez így is marad, amíg elég védtelen embert talál. A most a negyedik hullámot berobbantó delta variáns az esetek többségében talán nem okoz annyira súlyos tüneteket, de nem tudhatjuk, holnap vagy holnapután milyen mutáció tör utat magának. A delta variáns egyébként rendkívül fertőzőképes, borzasztó gyorsan terjed, s elkerülhetetlen, hogy mindenki találkozzon vele. Azok közül, akik felvették a vakcinát, csak nagyon kevesen fognak megbetegedni, súlyos állapotba kerülni, a negyedik hullám az oltatlanok járványa lesz, vagyis komoly kockázatnak teszi ki magát, aki elutasítja a védőoltást.

Hogyan lehet megvédeni a kisebb gyermekeket, a 12 év alattiakat, akik számára egyelőre még nem érhető el az oltás? És mikorra várható, hogy ők is felvehetik majd a koronavírus elleni vakcinát?

Jelenleg azzal tudjuk védeni a kisebb gyermekeket, hogy a környezetükben lévők felelősségtudatos szülők, pedagógusok, felnőttek mind beoltatják magukat. Egyébként pedig folyamatosan zajlanak a féléves kor feletti gyermekek számára beadható oltóanyagok vizsgálatai. Azt már tudjuk, hogy ezek a vakcinák a kicsik esetében is hatékonyak és biztonságosak, a gyógyszervizsgálatok arra keresik a választ, mi a legkisebb hatásos dózis, amit – életkortól függően – érdemes nekik beadni. Úgy gondolom, hónapokon belül véget érhetnek a kutatások, és a 12 év alatti gyermekek is felvehetik majd a vakcinát. Addig viszont valóban a mi kötelességünk, hogy beoltassunk magunkat, és ezzel megvédjük a kicsiket is.

Jelenléti oktatással, gyakorlatilag komolyabb korlátozások nélkül indult el szeptember 1-jén az oktatás, a diákoknak és a tanároknak most nem kell maszkot hordaniuk, illetve egyelőre testhőmérséklet-ellenőrzést sem végeznek az oktatási-nevelési intézményekben, miközben a szakértők azért arra figyelmeztetnek: a negyedik hullám itt kopogtat az ajtónkon. Mit tanácsol a pedagógusoknak, a szülőknek és a gyermekeknek, mit tudnak tenni a biztonságukért, hogyan tudják lassítani a járvány terjedését?

Nem győzöm ismételni: a legfontosabb, hogy a felnőttek, a szülők, a pedagógusok mind vegyék fel az oltást, ezzel védjék gyermekeket a fertőzéstől. Emellett továbbra is kiemelten oda kell figyelni a higiénés szabályokra. Már az egészen kicsi gyermekeknek is el lehet magyarázni, hogy most az átlagosnál is nagyobb szerepe van az alapos, rendszeres kézmosásnak, kézfertőtlenítésnek, s meg lehet velük értetni, nem harapunk egymás uzsonnájába, illetve mosdóhasználat után és evés előtt mindig tisztítsuk meg a kezünket. Ugyanígy biztosítani kell minden gyermek számára a saját törölköző, törlő, illetve evőeszköz, pohár használatát az egyes intézményekben. Gyermekorvosként nap mint nap megtapasztalom, Magyarországon él egy rossz szokás, miszerint a gyermekek a levegőbe tüsszentenek, köhögnek, vagy azt tanítják nekik, hogy tegyék a tenyerüket ilyenkor a szájuk elé. Ez sajnos egy rossz beidegződés, mert ez által még könnyebben terjednek tovább a különféle kórokozók. Fontos, hogy arra szoktassuk őket: ha tüsszentenek vagy köhögnek, azt mindig zsebkendőbe vagy a ruhakönyökbe tegyék, így máris lassíthatjuk a vírusok, baktériumok továbbadását. Végül, de nem utolsósorban aranyszabály, hogy aki bármilyen hurutos tünetet tapasztal, maradjon otthon. Kérem a szülőket, felejtsék el azokat az érveket, hogy a gyermek biztos csak meghűlt, kijött az allergiája, megcsapta a légkondi – a koronavírus éppen olyan tüneteket mutat, mint az allergia vagy a nátha. Tünetes gyermek semmiképpen se menjen közösségbe, iskolába, óvodába és bölcsődébe, várjuk ki, míg teljesen meggyógyul, tünetmentessé válik, egészséges lesz, csakis akkor vigyük újra intézménybe!

Kicsit elkanyarodva a pandémiás helyzettől, az interjú elején szóba került, hogy a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökeként kiemelt figyelmet fordít a gyermekorvosi praxisközösségek ügyére, melyben – programja szerint – az egészségügy színvonal-emelkedésének zálogát látja. Miért?

Egy éve sokan, kollégák is, a házi gyermekorvosi ellátási forma gyors elsorvadását, megszűnését jósolták. Mindenképp szakmatörténeti szerepet vállaltam: vagy a megszűnése, vagy a megmentése fog ehhez a ciklushoz kötődni. A szülők is és mi is fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeket lehetőleg már az első viziten gyermekorvos lássa. A megmaradás sarokköve, egyben az első nagy szakmapolitikai feladat volt, hogy a gyermekpraxisok önálló praxisközösséget létesíthessenek, ne csak vegyes praxisok részeként vehessenek részt a munkában. Szakmai szövetségeseket kellett keresnem, és találtam is gyermekgyógyász szakmai vezetők személyében a gyermek-alapellátás megerősítéséhez, jövőjének biztosításához. Ma már ez a kérdés eldőlt. A gyermekorvosi praxisok együttműködése, közös munkája lehetőséget nyújt új szűrővizsgálatok, szolgáltatások biztosítására, olyan feladatok ellátására, amelyekre egy-egy praxis önállóan nem képes. Hazai és külföldi példák alapján is két fő irányba lehet továbblépni. Az egyik, hogy a gyermek háziorvosoknál is elérhetővé tegyünk olyan vizsgálatokat, szolgáltatásokat, amelyeket eddig a szakrendelők, kórházak végeztek (például bizonyos tájékozódó jellegű ultrahang-vizsgálatokat). Ez csökkentené a szakellátások terhelését, valamint a várakozási időt is. Legalább ilyen fontos, hogy ha a praxisközösségek több szűrő- és diagnosztikus feladatok végeznek el, az a betegségek korai felismerésében is segít. Ez konkrétan életeket menthet. A kettőtől együtt azt reméljük és várjuk, hogy egészségesebbé válik a lakosság, korábban derülnek ki a betegségek, és hamarabb gyógyulnak meg pácienseink.

Mennyiben segítik ezt a törekvést és munkát a vásárhelyi előzmények és tapasztalatok?

Rengeteget jelent, hogy részt vehettem a Hódmezővásárhelyi Védőháló Praxisközösség munkájában, amely jó néhány éve sikeresen és eredményesen szolgálja a város és a kistérség lakosságának egészségét. Az itt és persze máshol az országban is szerzett jó tapasztalatok megalapozzák a gyermekorvosi praxisközösségek megalakításának lehetőségét is. Egészségügyi tanácsnokként, orvosigazgatóként, EFOP, TAMOP projektek részvevőként, és tudományos munkásságom során szerzett tapasztalatok egyaránt szükségesek és hasznosak abban, hogy gyakorlatias, hasznos és megvalósítható lehetőségek szülessenek. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, a gyermek-alapellátásban ugyanúgy gyermekgyógyász szakorvosok dolgoznak, mint a kórházi gyermekosztályokon; megvan a szükséges tudásuk, képzettségük és tapasztalatuk ahhoz, hogy a megfelelő felszereltség és jogosítványok birtokában sokkal több diagnosztikus és szűrővizsgálatot végezzenek, illetve még hatékonyabb terápiát folytassanak. Ebben szeretnénk a közeljövőben úttörő munkát kifejteni.

Hogy látja, mennyire népszerű egyébként ma a gyermekorvosi szakma, mekkora a presztízse, milyen a megítélése?

Az az igazság, hogy ezen a téren is bőven akad tennivalónk. A megszűnés még ma is fenyegető oka a korfa. Meg kell mutatni a szakterület szépségét a fiatal kollégáknak, és komoly figyelmet kell fordítani a következő nemzedékek képzésére is. Ami a szakma presztízsét illeti, a kollégák világszerte hajlamosak néha „gyermeknek tekinteni” a gyermekorvosokat, pedig gyermeket gyógyító szakorvosok vagyunk komoly és speciális, egyedülálló szakmai tudással, felkészültséggel és képesítéssel. Ezt ellensúlyozza azonban a szülők bizalma, részükről óriási az igény a gyermek-alapellátásra. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az első orvos-beteg találkozás jelentőségét. A szülők számára megnyugvást és biztonságot jelent, hogy az első orvos, aki egy betegségben megnézi, megvizsgálja a gyermeket, tanácsot ad, az gyermekgyógyász szakorvos legyen. És ez jól is van így. A régi reklámok analógiájára: a gyermeknek gyermekcipőt, gyermekruhát, gyermekorvost!

A magyar egészségügy sajnos parttalan politikai viták kereszttüzébe került az elmúlt években, hovatovább kampánytémává vált. Az egyes pártok és politikusok mindenféle szakmai tudás és mélység nélkül azt harsogják: „rendbe kell tenni” a magyar egészségügyet. Ön, mint egy meghatározó országos egyesület vezetője és mint gyakorló gyermekorvos, hogy értékeli a magyar egészségügy mostani helyzetét? Tényleg rendbe kell tenni?

A vírusok, baktériumok és a betegségek nem válogatnak politikai hovatartozás szerint, a megelőzés és a gyógyítás szintén teljesen független a politikától. A józan gondolkodású ember szét tudja választani a kettőt.
Nagyon káros tendenciák jelentek meg az elmúlt időszakban az egészségügyet érintően. Abban például egyetértünk, hogy hatalmasat hibázik, aki politikai nézetekre, irányultságra, és nem a szakmára, a szaktudásra bízza a saját, vagy a családja egészségét. Napjainkban mégis azt éljük meg, hogy hirtelen mindenki virológussá, immunológussá vált az országban, és sokan valamiféle politikai meggyőződés alapján veszélyeztetik az egészségüket, az életüket, és környezetüket. Mindenkitől higgadt belátást, bölcs megfontolást kérek!
Ami az egészségügy környezetét, működési feltételeit illeti, tagadhatatlan, hogy vannak még feladatok a korszerűsítésben, a dolgozók megbecsülésében, az ellátás színvonalának emelésében. De az is kétségbevonhatatlan tény, hogy a rendszerváltás óta (de előtte sem!) nem volt ekkora mértékű jövedelememelkedés az orvosok, az ápolónők és a védőnők esetében, mint most. A hálapénz kivezetése is jelentős lépés. Az infrastruktúra rohamléptekben fejlődik, nagy volumenű beruházásokat, fejlesztéseket hajtottunk végre az elmúlt években, és jelenleg is komoly korszerűsítések, bővítések vannak folyamatban. Talán nem tűnök szakbarbárnak, ha azt mondom, nagy öröm, nap mint nap az új mentőautókat, mentőhelikoptereket, diagnosztikus blokkokat, digitalizált radiológiát, korszerű műtőket, tiszta, modern, tágas osztályokat látni, mert ezek mind a betegellátást segítik. A mai körülmények nyomokban sem emlékeztetnek már arra, milyen állapotok uralkodtak tíz vagy húsz évvel ezelőtt a magyar egészségügyben. A fejlődés bámulatos! Ez még akkor is igaz, ha sok megoldásra váró probléma is van még. Akadnak kisebb kórtermek, fel nem újított kórházi osztályok az országban, a felszereltség pedig mindig lehetne még jobb és bővebb. Napi szinten újabb és újabb, modernebbnél modernebb eszközökre van szükségünk, de ez velejárója a hivatásunknak és az életünknek. Méltatlannak és kicsinyesnek tartom a magyar egészségügyet egészében érő támadásokat, ahogyan azt is méltatlannak tartom, ha egy nem megfelelő bánásmód, vagy egy elhibázott kezelés kellően kiszínezve megjelenik a sajtóban, és egyszerre mindenki az egészségügyben uralkodó embertelen állapotokról beszél, miközben orvosok, ápolók, szakdolgozók ezrei tettek meg aznap is mindent a betegek gyógyulásáért. Tiszteletben tartva mindenkinek a politikai nézeteit, véleményét, de néha higgyünk a szemünknek is, vegyük észre az objektív valóságot.
Kétségtelen, hogy a munka nincs még kész, tovább kell menni fejlesztésekben, a dolgozók elismerésében és a működési feltételek javításában egyaránt, de jelentős, elismerésre méltó közös eredményeink vannak!

Önről közismert a jobboldali, konzervatív értékrendje. Mit gondol, mindez inkább segíti, vagy nehezíti a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnökeként végzett munkáját?

Sokat tanultam a közéletben és a kórház menedzsmentben töltött évek során a közigazgatásról, tárgyalási stratégiákról, emberekről. Ez sokat segít abban, hogy hatékonyabban tudjam érvényesíteni a gyermekek, a kollégák és az egyesület érdekeit. Fel tudom mérni, milyen témában kiknek a támogatására van szükség, igyekszem megszerezni, hogy a kollégák, más szakmai vezetők, illetve az irányító hatóságok közötti konszenzusos egyeztetések révén olyan változtatásoknak teremtsünk esélyt, amelyek hasznosak a gyermekek és a gyermekorvosok számára. A szakmai célok politikai oldaltól függetlenek. A szakmai döntéshozók számára is fontos, hogy a végeken szerzett jó és rossz tapasztalatokról pontos információt kapjanak. A következő fontos szakmapolitikai döntések a praxisok felszereltségének javításáról, új képzési lehetőségek megteremtéséről, a praxisközösségek támogatásáról, és az iskolaorvosi tevékenység hatékonyságának javításáról fognak szólni. Ezekben képviseljük a gyermekeket és a gyermekorvosokat.
Bár értek támadások, de napi szintű munkámban szigorúan távol tartom a szakmát és a politikát, ahogy a kollégák többsége is teszi. A gyógyítás és a szakma érdeke is, hogy kellő bölcsességgel el tudjuk különíteni a kettőt.

Mit jelent ön számára gyermekorvosnak lenni?

Mindent! Minden nap jó érzéssel lépek be a rendelőbe, a gyermekek mosolya azonnal elfeledteti a napi gondokat, és végtelen öröm, hogy segíteni tudok a kisebb-nagyobb problémáikban. Gyermekkori álmom valósult meg: négyéves koromból már vannak emlékeim, azóta gyermekorvos akartam lenni.
Semmihez sem hasonlítható boldogságot érzek, ha egy síró gyermeket meg tudok vigasztalni, és meg tudom gyógyítani. 25 év után is, minden egyes alkalommal. Anyaként és nagymamaként átérzem a szülők aggodalmát, értem és ismerem a szeretetet és féltést, amelyet a beteg gyermek iránt éreznek. A velük való együttműködés és az apróságok mosolya olyan ajándék, amely bearanyozza a mindennapjaimat. Gyermeket gyógyítani a legszebb hivatás!

Havasi Katalinnal mint a vásárhelyi Fidesz elnökével a helyi és országos politikáról, közéletről, a vásárhelyi Fideszről és persze a 2022-es országgyűlési választásról is beszélgettünk, interjúnk második részét hamarosan közöljük.

Fotó: Gémes Sándor