Maroslele polgármestere hivatástudatról, bűn és drogmegelőzői szerepkörről, tapasztalatokról és reményről

Irigylésre méltó Drimba Tibor polgármester hivatástudata: Maroslele vezetőjeként számos terven dolgozik, és eközben a drogellenes küzdelemből is kiveszi a részét. Hatalmas humanitással végzi a polgármesteri teendőket, de nem áll meg a kötelező elemeknél. Ő maga teremti meg a lehetőségeket, és több úton is elindul, hogy minél több módon segítse és fejlessze a települését. Drogmegelőző munkájáról kérdezte őt a drogmegelozes.hu szerkesztősége. Közvetlen, emberi stílusa végig érződött a beszélgetés során.

A kezdéshez rögtön visszaugranék egy kicsit az időben. Mikor és hogyan indult a drogprevenciós, bűnmegelőző tevékenységed?

Drimba Tibor: 2013-ban volt egy baráti beszélgetésem pedagógusokkal, aminek során elhangzott, hogy egyre jobban jelen vannak az iskolákban is az erőszakos cselekedetek. Ötletként felvetődött, hogy jó lenne, ha valaki felvilágosítaná a gyerekeket arról, hogy mi mindennel jár ez. Mert az erőszaknak vannak következményei, amelyekkel számolni kell. Mi lenne, ha én elmondanám nekik? Így indultam el az előadással az egyik szakközépiskolában. Elmentem egy osztályfőnöki órára beszélgetni a gyerekekkel. Nyilván ez még kezdetleges volt, semmi nem állt rendelkezésemre, csak a fejemben lévő dolgok. Korábbi munkám során rengeteg fogvatartottal kerültem kapcsolatba, akiknek már volt dolguk kábítószerrel (az alkoholt is ide számítom). Szerintem legalább a 70%-uk így került be. Kísértem a fogvatartottakat, és akkor jöttem rá, mennyire kevés elegendő az elcsúszáshoz. És bennük is csak ott tudatosult: te jó isten, mit tettem? Ezt mindenképp el akartam mondani a gyerekeknek.

„Korábbi munkám során rengeteg fogvatartottal kerültem kapcsolatba, akiknek már volt dolguk kábítószerrel”

Időközben polgármester lettél. A fiatalok oktatása pedig ugyanúgy az életed része maradt. Hogyan viszonyulnak ehhez az emberek, hogy a polgármesterüket kicsit másfajta szerepkörben is láthatják?

Nem szeretném szétválasztani ezeket a szerepköröket. Úgy gondolom, hogy akkor tudok hiteles lenni az emberek előtt, ha megmaradok annak, aki voltam. Hiteles akarok lenni a gondolataimban és a tetteimben is. Az emberek körülöttem nagyon pozitívan viszonyulnak ahhoz, amit próbálok ebből kihozni. Amikor polgármester lettem, az első teendőim között volt, hogy a saját településünkön is tartsunk egy drogmegelőzési előadást, és nem csak az iskolások számára, hanem a teljes lakosság bevonásával.

Hogyan zajlott ez az előadás?

Emlékszem, az emberek kíváncsian várták, hogy miről fog ez az egész szólni. Mivel 18 éven át a büntetés-végrehajtásban dolgoztam, számomra nyilvánvaló volt, hogy be fogom vonni a volt kollégáimat. A beszélgetésre eljöttek a Szegedi Fegyház és Börtön dolgozói, akik egyúttal a szakmájukat is be tudták mutatni. Nem a megijesztés volt a célunk, hanem a felvilágosítás, az oktatás.

Hogyan állítottad össze az előadásod, miből tudtál dolgozni?

Elkezdtem kutatni a neten a téma kapcsán, így találtam rá a Drogmentes Világért Alapítványra is. Nagyon tetszett egy videó a weboldalon, mert rövid volt, de jól összefoglalta a lényeget. Írtam egy e-mailt az Alapítványnak, hogy szeretném felhasználni, és így kezdődött a közös munkánk. Ugyanígy megkerestem magyar filmrendezőket, hogy az ő kisfilmjeiket is felhasználhassam, és azonnal igent mondtak. Sajtóorgánumoktól is kértem anyagokat, képeket, és így állítottam össze az előadást. Később már Az igazság a drogokról füzeteket is el tudtam vinni ezekre az előadásokra.

A karitatív munkában figyelemre méltóak lehetnek a visszajelzések. Te kaptál visszajelzést ebben a korai időszakban?

Különös hatása van annak, amikor több száz gyerek síri csendben hallgatja meg a mondandódat. Olyan is volt, hogy 1-2 fiatal sírva fakadt, annyira megérintették őket az elhangzottak. Amikor az ember kendőzetlenül beszél egy súlyos problémáról, és saját maga által megélt dolgokat mesél el, az a leghatásosabb. Egyébként mindig kértem visszajelzést a pedagógusoktól, a szervezőktől, hogy lássuk, az előadás után két héttel mi jut eszükbe a gyerekeknek.

A történeted nagyon jól kirajzol egy képet azt illetően, hogy a drogproblémán az oktatáson keresztül tudunk változtatni.

Nyilván az iskolákat kell megkeresni. A 8 év alatt volt olyan iskola, ahova 9-szer mentem vissza. Ők is felismerték a probléma súlyát. Azt is belátták: ha a gyökereinél fogjuk meg, akkor van esély arra, hogy a kábítószer-ellenes harcot meg tudjuk nyerni. Ehhez kellenek a gyerekek, és kellenek a szülők is, akiknek a mai rohanó világban egyre kevesebb idejük van. Magában az oktatásban ott kell lennie annak a szemléletnek, hogy idejében kell elkezdeni. Lehet tenni lépéseket, hogy ne egy beteg társadalom legyünk.

Megfogott, amikor említetted, hogy a börtönökben az elítéltek 70%-a valamilyen droggal összefüggésben került oda.

Ez egy érdekes dolog. Pontosan ezért gondolom azt, amit a beszélgetés elején már mondtam: egy élhető települést csak úgy lehet létrehozni, ha az ember ilyen téren is próbál tenni. Ez hozzátartozik ahhoz, hogy a település hosszú távon fenn tudjon maradni. Ha viszont hagyjuk, hogy lezülljön a káros szenvedélyek miatt, az a település el fog tűnni.

 forrás és teljes cikk: ITT olvasható

fotó: drogmegelozes.hu