Egy szavazó: Anyám halálára – az elbizonytalanított áldozatokért

Egy olvasónk „Egy szavazó” néven ezúttal rendkívül megdöbbentő és szomorú levelet küldött szerkesztőségünknek. Változtatás nélkül közöljük írását.

„Anyám halálára – az elbizonytalanított áldozatokért

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e róla, mert a politikai érzelmei magánügy lenne, és nem biztos, hogy boldog, hogy „kiadom”. Név nélkül teszem, talán így tompább a bűnöm, és talán néhány ember megmenekül, ha már neki nem sikerült.

Sajnos sokat veszekedtünk. Nagyon sokat. Ő úgy érezte, hogy Márki-Zay Péter, mint keresztény, többgyermekes családapa egyfajta érték, amit védelmezni kell. Az én anyám katolikus volt, és mint ilyen nagyon szívébe zárta a kereszténységét az elején úton útfélen hirdető Márki-Zay Pétert, akire az első visszatámadásnál (ő kezdte ugye a migránsszámlálóval) mártírként tekintett.

Hozzá kell tennem, hogy szinte egészen addig Lázár János munkásságát éltette, de a mellére tűzött kereszttel Márki-Zay egyfajta védelem alá került sokak szívében, és valahol itt lehet a kutya elásva, valahol ez a kereszténység-hirdetés volt talán az első és legfontosabb vonzereje. Azt is tegyük hozzá gyorsan, hogy ő az első olyan polgármester, aki lesöpört minden, a kereszténységet illető támogatást az asztalról. De ez már egy másik tragédia.

Szóval az én drága anyám halála, amit, ha már kiadok, legyen annak tanulság, aki hasonló cipőben jár. Ő ugyanis sokszor nézte a vasárnapi szeánszait a polgármesternek, és így ronggyá mosták az agyát a következőkkel:

Kórház:

„Minden borzalmas ott, az ott dolgozók, a felszereltség, ja és egyébként is, a kórházi vezetők bántanak engem, szóval be ne kerülj oda, mert biztos, hogy meghalsz” – sajnos a szeánszok hatására így is kezelte az én anyám a kórházat.

Oltás:

„Orbán Viktor tesztelni akarja rajtunk a vakcináit, kísérleti nyulak vagyunk számára, mind meghalunk” – így is érezte. Ha jön az oltás, ő biztosan nem kér belőle, nem lesz a politikusok áldozata.

Nos, mégis az lett. A baloldali narratíva, a baloldali elbizonytalanítás áldozata. Az üzenetet, melyet Márki-Zay Péter minden héten sulykolt az emberekbe, ő teljesen bevette. Aztán persze mindenki mossa a kezét, mert ők nem „oltásellenesek”, csak figyelmeztetnek, hogy mire érdemes figyelni.

Hát kedves Péter és mindenki, aki abból akar hasznot húzni, hogy elbizonytalanítják a választókat, ezt nem tudjátok lemosni magatokról. Egyértelmű, legalább erkölcsi bűnötök van sok ember halálát illetően. El nem fognak ítélni benneteket, mert megfoghatatlan bűn, amit vétettetek, és vétetek ma is. Elbizonytalanítani az embereket, s ezzel kitolni a védtelenségre kárhoztatott időt, bizony bűn, mert ez alatt az idő alatt emberek halnak meg, akik először nemet mondtak az oltásra, akik először nem jelentkeztek az oltásra.

Csak gondolják végig, kedves baloldali szavazók, mi lenne akkor, ha égne a házatok és valaki azt mondaná, „hé, biztos ki akarod hívni a tűzoltókat? Tele lesz a házad mindenféle anyaggal, vízzel. Biztos, hogy ezt akarod?„ És akkor elkezdesz gondolkodni, hogy talán igaza van, hiszen még annyira nem is ég, de ha itt lefújnak mindent, akkor tönkremehetnek az elektronikai dolgok. Aztán, míg ezen morfondírozol a tűz „megfertőz” mindent, és mire a telefonért kapsz, már késő. Menthetetlen minden!

Mert cselekvés helyett azon gondolkodtál, oltass, vagy ne oltass. És utána hiába mennél a szomszédhoz, hogy „te oltásellenes vagy és ezért leégett a házam”, ő, ahogy most a baloldali politikusok széttárná a kezét és azt mondaná: „Én nem vagyok oltásellenes, én csak azt mondtam, hogy gondolkodj el, hogy biztos jó-e, ha oltanak. Ne mondd, hogy miattam veszett oda, én csak elbizonytalanítottalak.”

Így „veszett oda” az én anyám. Elbizonytalanították! Nem ment kórházba, még a teszteléstől is félt, mert arról is rosszakat olvasott. Mire bekerült abba a kórházba, amit Márki-Zay Péter folyamatosan szidott, már késő volt. Ha nem vitetjük be, otthon halt volna meg a párnái között, elbizonytalanítottan, félelemben.

Az én elbizonytalanított édesanyám halálát arra szeretném áldozni, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ne dőljenek be a polgármesterünk és a többi baloldali politikus szavainak. Az sem baj, ha az ő szimpatizánsaik, de akkor is fontos, hogy oltassák be magukat, és ha baj van, azonnal lépjenek, ne késlekedjenek.

Most született gyermekem, aki már nem fogja ismerni a mamáját. Nem foghatja meg a kezét, a mama nem tud neki főzni finomat. Talán lett volna esély rá, ha nem bizonytalanítják el. Lehet, hogy legyűrte volna a vírus, talán így van, de így viszont esélye sem volt ellene, mire már bekerült a kórházba, majdnem megfulladt, így már nem tudtak rajta segíteni.

Kedves mindenki! Vigyázzatok a nagyszülőkre, vigyázzatok a szülőkre és vigyázzatok egymásra. A politika az politika, ne legyünk az áldozatai, a vírus az ellenségünk, bárhová is tennénk szívünk szerint az ikszet, hagyjuk, hogy a jelenlegi kormány segíthessen rajtunk, mert az élet fontosabb a gyűlölködésnél. Ha Márki-Zay ebből remél politikai hasznot, ebből ne legyen neki, mert ez sok temetéssel jár és sok megtört szívvel. Én úgy fekszem le minden nap, hogy meghalt, aki életet adott nekem, és megszakad a szívem, hogy nem élvezheti az unokája első lépteit, nem viheti óvodába, iskolába.

Lett volna még neki nagyon sok szép élménye, de elbizonytalanodva védtelenül ment a halálba.

Nagyon hiányzol, drága anya, drága nagymama!”