Régi idők hangja – Béres Benedek a rádiózás múltját is őrzi Vásárhelyen
A legutóbbi beszélgetésünk során a régi kerékpárokról és a hozzájuk fűződő viszonyodról tudtunk meg többet. Akkor azt is elmondtad, hogy a rádiók is érdekelnek. Persze nem a modern hangtechnikára kell gondolni. Pontosan melyik korszakról van szó?
Igen, régi rádiók is érdekelnek, ez pedig onnan ered, hogy amikor elkezdtem kerékpárokkal foglalkozni sokszor kaptam melléjük rádiókat is és elkezdett érdekelni a téma. Én nem mondom magam nagy rádiógyűjtőnek, inkább azok felújításával, restaurálásával foglalkozok, de azért van egy kisebb gyűjteményem. Igazából nincs konkrét korszak, amit gyűjtök, vannak rádióim a ’30-as évekből és a ’60-as évekből is. Talán azt tudom mondani, hogy az 1945 előtti darabok érdekesebbek számomra. A legidősebb rádióm egy 1933-34 körül készült Telefongyár Akció rádió, ami szintén a mai napig működik.
Mi olyan különleges ezekben a rádiókban és honnan jött, hogy a kerékpárok mellett ezekkel is foglalkozz? Korábban mesélted, hogy a kerékpárműszerészek anno rádiót is árultak és javítottak. Itt van a kapocs?
Pontosan, ez is egy nagyon érdekes dolog, a kerékpárok és műszerészek utáni kutatásban sokszor találkozunk a rádiózásra vonatkozó érdekességekkel is.
Hol tudsz régi rádiókat beszerezni és a javítás során mi ad támpontot? Ha jól sejtem, nincs megadva a műszaki rajz, ami segíthetne.
A beszerzés sokszor meglehetősen nehézkes, egyre ritkábbak maguk a rádiók és alkatrészeik is. Régebben még a használtcikkpiacokon szereztem be a legtöbbjüket, most ott is már csak ritkábban kerülnek elő jobb darabok, így sokszor csak a gyűjtő barátokkal való csereberélés marad. Sokszor komoly gondot okozhat egy-egy elektroncső beszerzése is, de szerencsére nagyon jó és baráti a gyűjtői közösség, így mindig megpróbálunk segíteni egymásnak.
Érdekesség, hogy ebben a témában szerencsére meglehetősen sok szakirodalom áll rendelkezésre, sok a fennmaradt gyári dokumentáció és ott van még Kádár Géza könyvsorozata is, amiben évekre bontva megtalálhatóak a Magyarországon gyártott rádiók kapcsolási rajzai egészen a ’30-as évektől.
Mi lesz a megjavított, felújított rádiók sorsa? Néhány múzeum vagy lelkes gyűjtő biztosan örömmel fogadna ilyen darabokat. Vagy esetleg a hétköznapok során is lehet használni őket?
Mint ahogy a kerékpároknál, itt is komoly gond a rádiók elhelyezése. Ezek még politúrozottak, tehát nem mindegy, milyen körülmények között tárolom őket és ápolni is kell időként a fa részeket. Általában ha valamelyik darabból kerül hozzám még egy, azt elcserélem, vagy eladom, de többet is adományoztam már kiállításokra. Ezek a rádiók természetesen használhatóak, annyi a gond csupán, hogy gyárilag csak AM (középhullám) és hosszúhullám vételére alkalmasak. De így is van mit hallgatni rajtuk, esténként, amikor kisebb az elektroszmog mérete, még egészen távoli adókat is be lehet fogni. Én szinte napi szinte hallgatom valamelyiket, a kedvencem egyébként egy 1936-ban gyártott Orion 56A.
December elseje a Magyar rádiózás napja. Mint a téma szakértője, fogsz erre az alaklomra készülni valamivel?
Igen, minden évben próbálok egy kis összeállítást készíteni erre az alkalomra az éppen elkészült rádióimból és rádiós dokumentumokból. Fontosnak tartom bemutatni, hogy régen mennyire értékes volt egy rádió, mivel csak azon keresztül lehetett gyorsan információkhoz jutni. Illetve azt sem tudják sokan, hogy régen például külön engedély kellett egy rádió megvásárlásához és üzemeltetéséhez is.
Immár egy weboldalad is van, ami rengeteg képet és információt tartalmaz, persze néhány rész még feltöltés alatt áll. Az érdeklődők mit találhatnak itt?
Igen, elindult a weboldalam, ahol eddig még csak a kerékpárjaim közül mutattam be párat, de tervezem a rádiógyűjteményem dokumentálását is hamarosan.
(Fotók forrása: Béres Benedek)