Vásárhely Hortobágya a Kéktói Ménes

Mielőtt a Rárósi úton megközelíthető Kéktói Méneshez érkeztünk pár helyen megálltunk az út mentén. Egyrészt mert a város szélétől alig 10 km-re található méneshez vezető út mentén akadt néhány látnivaló, másfelől elszörnyülködtünk mások trehányságán, az út szélére kidobott műanyag alkatrészeken. Miután túltettük magunkat kirándulásunk egyetlen szomorú látványán a méltán híres rossz minőségű Rárósi úton megérkeztünk a Kéktói Ménesbe ahol Kucsora Péter kalauzolt el a 700-800 ha kiterjedésű Kéktói pusztába. Szavakkal nehéz leírni élményeinket. A szabadban tartott lovak, a mezei virágok, kunhalmok, különböző vadállatok, emlékhelyek és a nyugalmat árasztó puszta látképének együttese olyan élményt nyújthat a városi embereknek, amit bűn lenne kihagyni.

Ne szaladjunk ennyire előre, nézzük miben volt részünk az egész délutános kirándulásunk alkalmával. Igen nagy mennyiségű fotó és videó anyag készült, amelyet egy csokorba szedtünk és leírjuk, illetve megmutatjuk azokat, amelyet Vásárhely egyik csodája rejt. Somogyi József kis filmje.

A tartalmas videó után fotós, írásos beszámolónkat is tekintsék meg. Pár kilométerre a város szélétől a Rárósi út bal oldalán egy festményszerűen szép fasornál álltunk meg és mielőtt tovább haladtunk volna egy közeli tsz-hez is látogatást tettünk.

Itt úgy érezhettük magunkat mintha visszacsöppentünk volna az időben, az egyik épület tetején kissé megviselten, de mégis büszkén áll vörös csillag, talán megállt az idő.

Mi viszont tovább haladtunk, a célunk megérkezése előtt már csak egy vízzel teli csatornát vettünk szemügyre, amely egy tőkés récének szolgált otthonául.

A Kéktói Ménesben már várt minket Kucsora Péter és az egyik házőrző, egy bartáságos komondor. A kaland itt kezdődött, nekivágtunk a végelláthatatlanul hatalmas pusztának.

Az elkülönített mén izgága, ideges volt, könnyen lehet nem miattunk.

Nekünk egy élmény volt végre meglátni a 700-800 ha kiterjedésű Kéktói pusztát, pár perc múlva pedig máris látótérbe kerültek a szabadon tartok lovak.

Talán nem is gondolnánk, a puszta nem csak mezei virágokat tartogat, hanem édes, finom ízű, kis termésű sziki szamócát, természetesen mi is megkóstoltuk.

A szabadon tartott lovak olyannyira elvarázsoltak, hogy az egyik kultikus kunhalmot, a Zöld halmot csak távolabbról örökítettem meg.

A Zöld halom (a lenti fotón háttérben) egy határjelző halom. Katonai térkép szerint HPO (háromszögelési pont trigonometrikus vagy barometrikus magassága topográfiai térképről) 89 m. Itt két különböző néven kezelt halom topográfiai egyezéséről van szó. Hol Vörös, hol meg Zöld halomnak írják ugyanazt a topográfiai helyet. A videóban részletesen bemutatásra került.

A közelben nyuszik vívtak csatát, egyikőjük közel engedett magához, talán azt gondolta nem látom, tévedett.

Utunk ezután a derekegyházi erdőbe vezetett, itt egy vadlesnél is megálltunk ahonnan éppen egy őz futott be a fák közé.

Kucsora Péter ezt követően a területen fellelhető ártézi kutakból megmutatott nekünk egyet. Megtudtuk, hogy ezek az alföldi ártézi kutak rendkívül jó minőségűek, talpmélységük gyakran 300 m alatti, túlnyomórészt lúgos PH-val rendelkeznek. A meleg időben nem kellett biztatás, hogy igyunk a hideg, frissítő vízből. A közelben egy búbos banka volt az őrszemünk.

Eközben egy másik őzet pillantottuk meg. Rövid időre pózolt kameránknak, majd tova szaladt.

Az immáron 20 éve elhagyatott Varga tanya mellett elhaladva érkeztünk meg Tompahátra.

Ha távolabbról érkeznénk vagy több időt szeretnénk eltölteni Tompaháton és a pusztában itt lehetőség van a Bagoly Szálláson néhány éjszakát megpihennünk.

Megtekintettük a Furioso Emlékparkot és a 2004-ben nemzeti kinccsé nyilvánított Furioso-North Star Lófajtának állított emlékművet. Igen nagy múlttal rendelkezik ez a lófajta, a fajta alakító mén gróf Károlyi György ezen birtokán 1836-ban született. A kis filmben szintén részletes bemutatásra került a hely és annak története. 

Körutunk utolsó szakaszán a kék túra útonalát is érintettük, majd megtekintettük az egykori Rárósi iskola és egy avarkori település emlékművét. A mai napi embernek nehéz elhinni, hogy itt a 14-15. századik éltek, lakott településként említik a leírások.

A 2,5 órás idegenvezetés végén nem tudtunk betelni a lovakkal, ezért egy kicsit még elidőztünk a tanya körül.

Videó: Somogyi József

Fotók: Bodrogi Attila

Külön köszönet Kucsora Péternek a készséges és tartalmas idegenvezetésért!