Márki-Zay amerikai roncsderbije: ciki és égő

Nemcsak magát járatta le az amerikai kamukörúttal a celeb pártelnök-polgármester, de városa számára is rendkívül kínos lett a legendaépítésnek szánt, végül csúnya lebukásokba torkolló tengerentúli nagyotmondásokkal, csúsztatásokkal.

Ez volt az a hét, amikor végleg politikai pojácát csinált magából Márki-Zay Péter. Akadtak már jelek arra nézvést, hogy az országos ellenzéki, balliberális sajtó is kezdi észrevenni percemberségét (az ATV-ben idén tavasszal Rónai Egon és Krúg Emília is sarokba szorította élő adásban mellébeszélései, nagyotmondásai, alaptalan vádaskodásai kapcsán), de a súlytalan megbeszélésekből álló, enyhén kirándulásra hajazó, egyúttal Soros-pénz-tarháló, mesterségesen felhájpolt amerikai kalanddal a vásárhelyi celeb pártelnök-polgármesternek saját magát sikerült leterítenie.

Márki-Zay Péter arról álmodott, hogy Orbán Viktor ellensúlyának, ellenpólusának tekinti őt a közvélemény, és ha már erre ébredt, meg is próbálta előadni a sztorit.

A kormánykritikus sajtó először harapott a történetre, hiszen kapóra jött, hogy Donald Trump és Orbán Viktor csúcstalálkozójának az élét azzal vegyék el: lám-lám az amerikaiak a honi ellenzéket is megemelik, kínos helyzetbe hozva ezzel a magyar miniszterelnököt. Vásárhely látszatvezetője végül a saját csapdájába esett, és szénné égette magát nemcsak a net népe előtt, de az országos sajtóban, valamint az országos politikai elit szemében is.

Mert ahogy az Origo tökéletesen megfogalmazta: Márki-Zay saját maga indította útjára „a jelentéktelenségét ellensúlyozandó hazugságáradatot”. A vásárhelyiek számára persze ismert a recept: lényegében konkrétumok nélküli utalgatásokkal, sugallásokkal, célozgatásokkal, sejtetésekkel olyan valóságot kreálni, felépíteni, melyet a hívek kritika nélkül bevesznek (vö. korábbi munkahelyi elbocsátása, az utcájába telepített térfigyelő kamera, a felesége munkájának megszűnése, bizonyos városházi szakemberek „felmondása” vagy éppen a vásárhelyi TAO-háború ügye). Ezeknek a konteóknak és kontextusnak az a lényegük, hogy a dicstelen főhős ide-oda sasszézhat korábbi mondatai között: „nem pontosan ezt mondtam, nem így mondtam, nem is én mondtam, csak úgy hallottam, nem én mondtam, hanem ön kérdezte” stb.

A nap végén persze az egész nem más, mint – most már stílszerűen szólva – kész (Kész) átverés show, az emberek félrevezetése, ha tetszik: hülyének nézése.

Idézzük fel, mi is történt!

Márki-Zay Péter a Soros-közeli blog 444-en keresztül maga ágyazott meg a legendának, miszerint Orbán Viktor washingtoni látogatásának napján (május 13-án) Kész Zoltánnal ők is „hivatalosak” az amerikai külügyminisztériumba, mégpedig „tájékoztatni az amerikai külügyet a magyar politikai fejleményekről”. Ez alapján az Index is öles betűkkel közölte: „magyar ellenzéki politikusokat is fogadnak Washingtonban”, nem csak a „Zorbánt”. A Klubrádiónak nyilatkozva Márki-Zay már azt vizionálta, „nem valószínű, hogy ok nélkül esik egy napra amerikai útja” a magyar kormányfőével.

Hétfőn aztán az ATV telefonon, élőben kapcsolta a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökét. Rónai Egon műsorvezető két volt külügyminiszterrel, Balázs Péterrel és Jeszenszky Gézával elemezte, milyen jelentőséggel, üzenetértékkel bír, hogy az amerikai külügy (azaz az amerikai kormány külügyi képviselőgárdája) a Trump–Orbán-csúcstalálkozó napján, de időben még az előtt(!) két magyar ellenzéki politikust fogadott az MMM vezetői személyében. Márki-Zay ekkor többek között azt adta elő, látogatásuk magyarázata, hogy „az amerikai republikánus és demokrata közszereplők, politikusok aggódnak Orbán politikája miatt”, és tulajdonképpen azért hívták meg őt, mert kíváncsiak a magyarországi ellenzékre. Az MMM-vezér önhőskölteményéből – miszerint az orbáni irány miatt aggódó, vérprofi külügyi diplomatákkal tárgyalt, akik többek között orosz kémbankról és arab terroristákról kérdezték – olyan következtetést vont le a műsorvezető, hogy világosan „látszik az irány”, vagyis az amerikai külügy (mint olyan) érzékeli az állítólagos magyarországi problémákat.

A balliberális sajtó – HVG, Index, 444, 168 Óra stb. – ezt követően dicshimnuszt zengett Márki-Zay külügyi sikereiről, miszerint felmutatta az amerikai külügyminisztérium számára: van alternatívája az Orbán-kormánynak, amúgy pedig az amerikaiak tőle (Hódmezővásárhely polgármesterétől) érdeklődtek, megbízhatnak-e Orbánban, amit ő „nem tudott garantálni”.

A washingtoni kiruccanást óráról órára a Facebookon tolmácsoló Márki-Zay és Kész számára a pár perc hírnév után a csúfos bukás következett. Már a 444-nek is különös és gyanús lett, hogy ha annyira jelentőségteljes megbeszéléseket folytatnak, miért nem árulják el tárgyalópartnereik nevét, titulusát. Majd a két politikus posztjaiból, fotóiból végleg világossá vált: azért, mert valójában teljességgel súlytalan tárgyalásokon vettek részt valakikkel, háttéremberekkel. Igaz, a külügyminisztérium épületében (is), de nem a külügyminisztérium szervezésében.

A részleteket és a körülményeket számos sajtótermék tárta fel, illetve mutatta be, kitérvén egy Soros-közeli NGO, az AFSA nevű szerveződés vélhető szerepére is. A lényeg a következő:

az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának hivatalos honlapján egyetlen találat sincs(!) sem Márki-Zay Péterre, sem Kész Zoltánra, sem a Mindenki Magyarországa Mozgalomra május 12. és 15. között. Vagyis a hencegő Márki-Zayék csúnyán lebuktak: nem az amerikai külügy meghívására érkeztek, és ilyen tekintetben nem is hivatalos tárgyalásokat folytattak a külügyben.

Értelemszerűen nem is tájékoztathatták semmiről érdemben, hivatalosan az amerikai felet, sem – utaljunk vissza a vásárhelyi vezető korábbi megnyilvánulásaira – a magyar politikai fejleményekről, sem Orbán „megbízhatóságáról”.

Miután Márki-Zayt és Készt hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát, előbb gúnyos mémek tucatjaival árazta be őket a net népe, majd egyfajta mozgalom is alakult a Münchhausen báróra hajazó, ordas kamuzás másolására #márkizaying mottóval. (Ami nemcsak Márki-Zay, de városa, Vásárhely számára is rendkívül kétes dicsőség.) Böcskei Balázs balliberális politológus, az IDEA Intézet vezetője egyenesen „komikusnak” minősítette Márki-Zayék amerikai bohóckodását. A balliberális hírportálok kínos hallgatásba burkolóztak, nem tolták tovább a páratlan páros tengerentúli sikerpropagandáját.

Rónai Egon pedig a csütörtökön este újra előrántotta az ATV Egyenes beszédében a materialista keresztény önjelölt Messiást, egyúttal profi módon állította a szőnyeg szélére. Hangsúlyozta, „a műsor presztízse szempontjából is fontos” tisztázni, mit és miért állított (vagy mire és miért célozgatott) az amerikai hakniturné előtt, majd a hétfői napon Márki-Zay, azaz „ki hívta meg önöket, milyen szervezet neve szerepel a papíron, ez nagyjából eldönti, hogy hová mentek”.

A celeb pártelnök-polgármester politikailag megsemmisülve hátrálgatott korábbi kamuzásából, és elismerte: kinti magyarok szervezésében „nem olyan magas presztízsű emberekkel (értsd: továbbra sem megnevezett állítólagos külügyi szakemberekkel – a szerk.) találkoztunk természetesen, hiszen mi nem is abban a pozícióban lévő országos politikusok vagyunk, hanem egy mozgalomnak a képviselői”. Kibukott belőle, még komolyan vehető amerikai politikusok sem fogadták őket, mindössze a képviselőházi demokrata Steny Hoyer és a republikánus szenátor Marco Rubio irodájáig(!) jutottak, ahol persze nem velük, hanem (állítólag) az ő „embereikkel” beszélgettek (ha még hihetünk Márki-Zaynak). Reméljük, egy kávéval legalább megkínálta őket Hoyer vagy Rubio titkárnője, és a névtáblákkal való szelfizgetések után nem ebrudalták ki azonnal a két turistát…

Avagy végérvényesen egyértelművé vált: súlytalan szereplőkkel súlytalan beszélgetéseken vett részt a vásárhelyi kamukirály. Nem az amerikai külügyminisztérium hívta meg, és természetesen nem tőle kíván tájékozódni az amerikai diplomácia sem a magyar politikai fejleményekről, sem Orbán Viktorról (pláne nem orosz kémügyekről vagy arab terroristákról).

„Tudja, ez szőrszálhasogatásnak, pitiáner ügynek és kérdéseknek tűnik, de annyiból nem az, hogy a hitelességük a kérdés igazából: nem is az, hogy hol voltak és kivel találkoztak, hanem hogy úgy van-e minden, ahogy azt közölték a sajtóval”

– forrázta le Márki-Zayt a rutinos Rónai, és bontotta is a vonalat.

Eddig tartott tehát Márki-Zay hitelessége az ellenzéki térfélen is, annak utolsó morzsáit is sikerült eljátszania a túltolt és túlhencegett USA-bulival. Ahogy mondani szokás: a kevesebb több lett volna. Még inkább: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.

Arról már nem is beszélve, hogy – egy régi mondást idézve – mit érdemel az a „bűnös”, aki 1) hazája háromszor is kétharmaddal megválasztott kormánya vezető politikusainak, tisztviselőinek amerikai kitiltása mellett lobbizik, kvázi azért könyörög egy idegen országban, 2) külföldön kalapoz külföldi pénzt a magyar kormány elleni magyarországi politikai tevékenységre.

Vajon milyen érdekek mentén, milyen érdekeket szolgálva építgeti majd országos politikai karrierjét, vajon hogyan számol el a külföldi forrásokkal és lelkiismeretével? Hiszen – vásárhelyiek, figyelem – a hazaáruló júdáspénznek bizony megkérik az árát.