Még él az emlékezetekben a ciánszennyezés

17 évvel ezelőtt egy halász elsírta magát, miközben napokig a cianid-szennyezésben elpusztult halakat gyűjtötte a szolnoki Tiszáról. A folyó felső- és középső szakaszának felszínét több tíz kilogrammos busák, amúrok és süllők tetemei borították. A halak néhány óra alatt pusztultak el a szennyezett vízben.

2000. január 30-án szakadt át a romániai Nagybánya aranybányájának gátja és mintegy 100 ezer köbméter cianiddal és nehézfémekkel szennyezett víz ömlött a patakokon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába. A közel 40 kilométer hosszúságú ciánfolt hét nap alatt érte el a Tisza-tavat.

A vízügyi szakemberek védekezésként a zsilipek elzárásával a megszokottnál 55 millió köbméterrel több vizet tároltak tóban, majd a szennyhullám megérkezésekor a szelepek kinyitásával felhígították és gyorsították annak levonulását.

A két hét alatt levonuló szennyezésben 1300 tonna hal pusztult el, a mérgezés az élővilág és a halászatból élők mellett a folyóparti települések ivóvízellátását is veszélyeztette. A megyeszékhelyen zacskós- és termálvizet osztottak, a csapvizet pedig napokig csak tisztálkodásra javasolták, idézte fel az akkor történteket szolnoki polgármester.

„A Tisza mentén a legnagyobb fenyegetettséggel Szolnok városa bírt, hiszen az ivóvize került veszélybe, hiszen 140 ezer ember kap ivóvizet a Tiszából kivéve. Az emberek kellőképpen megijedtek az elején, hiszen nem lehetett tudni, hogy mi történik” – emlékezett vissza Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere.

2000. június 16-án az Országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. A folyó egyébként a vártnál gyorsabban regenerálódott, négy év alatt a vízi élővilág 95 százaléka újra megjelent az érintett szakaszokon. Magyarországot csaknem 30 milliárd forintos kár érte, amit azonban sosem tudott behajtani a felelősökön.

Forrás: hirado.hu