Kádár János szelleme él tovább a megyerendszerben

Új megyehatárok és megyeszékhelyek címmel közölt rövid tudósítást a Szabad Nép, a kommunista párt lapja 1949. december 14-én — közvetlenül a `Hatalmas csúcseredmények az öntők szocialista versenyében` címmű riport után — a történelmi vármegyerendszer megszüntetéséről, és a mai napig létező megyerendszer kialakításáról. A korabeli címlap fontosabb témákról, például Trausznitz Ferenc lakatos Rákosi elvtárshoz intézett leveléről szólt.

A megyerendszer átalakításáról és több történelmi megyeszékhely átminősítéséről minisztertanácsi rendelet döntött, amely 1950. január elsejétől lépett életbe. Ekkor veszítette el megyeszékhelyi rangját Gyula, és lett új központ Békéscsaba, illetve ekkor nyerte el mai arculatát Békés megye.

Az új rendszer kialakítása nem kis nehézséget okozott. A megyei tanács 1950. június 15-én alakult meg. Békéscsabán azonban nem volt elegendő középület, ahol elfértek volna, így egy darabig a városi infrastruktúrát vették igénybe. A megyei tanácsok a Viharsarok Népe korabeli beszámolója szerint `a legszélesebb dolgozó tömegek, az egész dolgozó nép érdekeinek szószólói lesznek, a világ összes közigazgatási rendszerének legdemokratikusabb formái`.

A tanácsrendszer 1990. szeptember 20-án ért véget, a Népújság beszámolója szerint `az alkalomhoz illő, emelkedett hangulatban`. A megyerendszer azonban túlélte a rendszerváltást, tanácsok helyett pedig 1990 októberétől demokratikusan választott önkormányzatok működnek.

Hosszú távon is számolni kell a jelenlegi megyerendszerrel. Bár a rendszerváltás és az uniós belépő óta éles viták folynak arról, hogy a jövőt a régió vagy a megye jelenti, a hatvanéves fennállását ünneplő megyerendszer eddig mindent túlélt.
Forrás: Beol.hu