Doni hőseinkre emlékeztek

A rendezvényen verset mondott Benkő László, emlékező szavakkal tisztelgett a hősök előtt Kovács Ferenc és Nagy-György János, egy dallal köszöntötte a jelenlévőket Csáki Zoltánné, Nagy Zoltán lelkipásztor pedig imádsággal tisztelgett az elhunytak előtt.
A rendezvény ünnepélyes zászlóösszehajtással és az utolsó percekben díszőrséget álló megemlékezők kivonulással ért végett.

Mérai János kifejtette: a doni áttörés évfordulójára mint civil szerveződés emlékeznek, a rendezvény pártpolitikától mentes, nem köthető párthoz, vagy más szervezethez. A díszőrségben bárki részt vehetett, aki így szeretett volna megemlékezni a háborúk hőseire. Általában 30 percet vállaltak a jelenlévők, de volt, aki egy teljes órát állt a szobor mellett mondta. A rendezvénnyel azokra a halottakra emlékeztek, akik ott maradtak a világháborúban. Az őrségben huszonnégyen vették ki a szerepüket.
Dr. Vas István nyugdíjas, aki a kórház laborjában dolgozott, azért jött el a megemlékezésre, mert fontosnak tartja a hősök előtti tisztelgést. Ő kétszer vette ki a szerepét a díszőrségben, kedd este és szerda délelőtt.

Csáki Lajos pálinkafőző kedden vállalt el fél órát. Ezzel a tettel a doni áttörésben hősi halált halt nagybátyja emléke előtt tisztelgett.

Láda Lajos civilként érkezett a rendezvényre. Mint azt portálunknak elmondta, sok hódmezővásárhelyi katona harcolt, köztük a nagybátyja is ott esett el.

Dr. Szabó András is civilként vett részt a rendezvényen, habár ő jelentkezett a díszőrségbe, de nem került sorra. Sokat hallott a Donnál történtekről apósától, aki aki hazatért a háborúból.

A nyolcvanhét éves Bányai István doni túlélő úgy érezte, hogy meg kell jelennie a megemlékezésen.
Portálunkkal megosztotta, hogy díszvendégként részt vett az október 31-i szegedi szoboravatáson, amelyet a doni harcosok tiszteletére állítottak fel.
Kérésünkre mesélt az 1943. január 12-i történtekről is. Mint mondta, 1943. január 12-én a oroszok áttörték a frontot, őket ekkor riadóztatták. A harcok helyszínére vasúttal illetve gyalog érkeztek. Ahogy közeledtek a harctér felé, visszavonuló katonákkal arról beszélgettek, hogy hogyan sikerült azoknak túlélni az ütközetet.

Január 12-én még tartották a frontot, egészen 13-án délig, ekkor ugyanis az oroszok erősítést kaptak. A következő napon harckocsik jelentek meg a területen, akik behatoltak a magyar oldalra.
Bányai István, aki rádiótávírászként tevékenykedett, portálunkkal közölte, hogy az oroszok óriási többségben voltak, ezt a túlerőt magyar haderő nem bírta. Ezt követően megkapták a visszavonulási parancsot.

A délvidéki bevonulásukkor a Városháza előtt három diadalkaput építettek a tiszteletükre.