`Állták, mert így rendelték el`
Balogh Mihály 90 éves, ő vissza tudott jönni a Don-kanyarból. 1942-ben ment ki a Don-kanyarba, és 1945. szeptemberében jött haza. Lesebesült, aknaszilánkot kapott a mellkasába és a nyakába.
Horváth József elmondta, valahányszor katonai szobrot lát, vagy részt vesz egy ehhez hasonló megemlékezésen, újra átéli az ott történteket.
Gancsa Lajos is túlélte, elmondta, valahányszor a Don-kanyarra gondol, eszébe jut a sok bajtársa, aki megfagyott. Hiszen a legnagyobb ellenség nem a fegyver, hanem a természet volt tette hozzá.
A Csongrád Megyei Önkormányzat által szervezett ünnepségen megemlékező beszédet mondott dr. Zakar Péter történész, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke. Beszédében elmondta, a II. Világháborúban az oroszok 1943. január 12-14. között törték át a doni magyar harcvonalat. A veszteség hatalmas volt: a 200 ezres seregből több mint 100 ezren soha nem tértek haza. Csongrád megyének az embervesztesége pedig megközelíti a 20 ezer főt, amelynek mintegy fele a Don-kanyarban esett el.
A hősi halottak lelki üdvéért dr. Alácsi Ervin János százados, hódmezővásárhelyi tábori lelkész mondott el egy imát.
Közreműködtek Sövény Tibor és Mátyás előadóművészek. Előadásukban elszavalták Ady Endre Nótázó, vén bakák című költeményét.
Az ünnepség végén megkoszorúzták Kligl Sándor Háború című szobrát. Az első koszorút a megjelent négy doni túlélő és Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke helyezte el.
Kodácz Csengele
