quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2022. 08. 13. szombat
  -  Ipoly
Promenad.hu archívum

Hangfelvételt is készített

2010. január 12.

Tanúmeghallgatással folytatta a tárgyalást a Szegedi Itélőtábla dr. Maráz Vilmosné vezette büntető tanácsa a W. László ellen vesztegetés és befolyással üzérkedés bűntette miatt indult bűntető ügyben. Ezt követően a tárgyalást elnapolták, mert nem érkeztek meg azok, a vádlott korábbi tevékenységére vonatkozó iratok, amelyek áttekintését a bizonyítás során elengedhetetlennek tartja a táblabíróság, mert ezek nélkül nem lehet állást foglalni bizonyos, az ügy minősítését befolyásoló kérdésekben.
Az újabb tárgyalást a bíróság 2010. március 16-ára tűzte ki.

Vesztegetés és befolyással üzérkedés bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009. február 5-én W. László (1977 kiskunhalasi lakos) vádlottat. Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 5 év börtönre ítélte, és 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosbítása érdekében nyújtott be fellebbezést, a vádlott nem indokolta fellebbezését, míg ügyvédje elsődlegesen az I. fokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan védence felmentését, harmadlagosan a büntetés enyhítését kérve fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

Az édesanyjával közös vállalkozás keretében ügynöki tevékenységet folytató, nőtlen, gyermektelen, érettségivel rendelkező, büntetlen előéletű vádlott 2002. szeptember 1-jétől megbízási szerződés alapján Kiskunhalas kistérségi illetékességgel térségfejlesztési megbízottként dolgozott a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatalánál. Fő feladata a területfejlesztési önkormányzati társulások tevékenységének segítése, különösen a kistérség-fejlesztési programok előkészítésének szervezése, értékelése, megvalósításának figyelemmel kísérése, támogatása, a nemzetközi, hazai és kistérségi területfejlesztési források felkutatása, a kitűzött területfejlesztési célok hasznosításának előmozdítása volt.
A vádlott 2004. október 1-jétől, munkaviszony keretében, kistérségi megbízottként dolgozott a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalnál, majd később a kistérségi hálózat átszervezései folytán 2005. január 1-jétől a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál. 2007. március 1-jétől ekkor már önkormányzati és térségi koordinátori munkakörben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál állt munkaviszonyban, ami a jelen üggyel összefüggésben 2007. szeptember 27-én rendkívüli felmondással megszűnt.
W. László térségfejlesztési megbízottként és kistérségi megbízottként hivatalos személynek minősült.
A vádlott térségfejlesztési megbízottként eljárva 2003 tavaszán (közelebbről nem meghatározható időpontban) javasolta ismerősének, F. Károly tanúnak, aki a kunfehértói Rózsa Motel bérlője volt, hogy nyújtson be pályázatot vissza nem térítendő állami támogatást kérve a motel melletti terület fejlesztésére. A vádlott tájékoztatta F.-t arról, hogyan lehet igénybe venni a 2003. évi térség- és település-felzárkóztatási célirányzat program nyújtotta pályázati lehetőséget. A vádlott azt is F. tudomására hozta, hogy a pályázat sikerét akkor tudja garantálni, ha F. vállalja, hogy a megnyert támogatás egy bizonyos százalékát visszaadja. Ezt a kérését a vádlott azzal indokolta, hogy a kedvező döntés fejében az összeget az általa név szerint meg nem nevezett minisztériumi döntéshozók részére `vissza kell osztani`.
F. Károly egyetértett azzal, hogy a vádlott által támasztott követelmények szerint benyújtsák a pályázatot, de közölte a vádlottal, hogy nem ő, hanem K. János tanú van olyan helyzetben, hogy a pályázat benyújtásával kapcsolatos döntést meghozza, ezért vele is egyeztetni kell. A vádlott és F. László tanú közötti megbeszéléseken eleinte még nem egyeztek meg a visszaosztandó pénz nagyságában, de később W. ezt az összeget 5 millió forintban jelölte meg.
Mivel K. János tanú érdekelt volt a Rózsa Motel melletti terület fejlesztésében, és cége, az Exist Kft. révén pályázatot tudott benyújtani, a vádlott és F. Károly tanú kapcsolatba lépett vele. A három férfi 2003 nyarán közelebbről nem meghatározható időpontban a pályázattal kapcsolatban megbeszélésre ült össze K. János kiskunhalasi lakásán, azonban ennek a tárgyalásának tartalma minden kétséget kizáró módon nem volt megállapítható az eljárás során.
A megbeszélés eredményeként K. János cége a cége útján megvette a Rózsa Motel melletti területet, majd 2003. augusztus 29-én pályázatot nyújtott be pihenőpark és sportpálya kialakításának tervével a 2003. évi térség- és település-felzárkóztatási célirányzat (TTFC) program támogatásának elnyerése érdekében. A fejlesztés értéke 31, 2 millió forint volt, amelynek 55 százalékát igényelte az Exist Kft. vissza nem térítendő támogatásként a kunfehértói beruházáshoz. Az Exist Kft. pályázata eredményes lett, a cég elnyert 17 millió 182 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. A beruházás megvalósulásának igazolását követően, utófinanszírozás keretében 2004 júniusában és júliusában, két részletben folyósították a pénzt a kft.-nek.
Ezt követően a vádlott először öt millió forintra tartott igényt, majd arra hivatkozva, hogy K. János tanútól már kapott 2,5 millió forintot F. Károly tanútól 2,5 millió forintot követelt. A vádlott követelésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a minisztériumi döntéshozóknak a saját pénzéből fizette ki az 5 millió forintot, így F. Károly tanú személyesen neki tartozik. A követelés biztosítására a vádlott aláíratott F. Károly tanúval egy 2004. szeptember 1-jei keltezésű tartozáselismerő nyilatkozatot, amelyen a 2,5 millió forintos követelés kamattal megnövelt mértékben, összesen 2,75 millió forint összegben szerepelt. A nyilatkozatra hivatkozva a vádlott 2004 szeptemberében kétszer is írásos fizetési felszólítást küldött F. Károlynak, illetve többször szóban is követelte a `tartozás` kiegyenlítését, de F. Károly nem volt hajlandó a pénzt kifizetni.
2005. április 6-án F. Károly a Rózsa Motelben lévő irodájában találkozott M. István tanúval és a vádlottal. A beszélgetés során F. `megbeszéltette` a vádlottat az Exist Kft. pályázatával kapcsolatos szerepéről, és arról is szó esett, hogy W. vádlott M. István tanú részére ellenérték fejében vissza nem térítendő állami támogatást tud intézni. F. Károly tanú a beszélgetésről titokban kép- és hangfelvételt készített, majd utóbb erre hivatkozva a fizetést végleg megtagadta.
A jelen eljárás során nem volt megállapítható, hogy a vádlott rendelkezett-e olyan minisztériumi kapcsolatokkal, melyekre hivatkozott, illetve az sem derült ki, hogy ténylegesen jutott-e valamilyen anyagi előnyhöz. A vádlottat személyes anyagi haszonszerzés motiválta a cselekményében mondta ki ítéletében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság.

A II. fokon eljáró Szegedi Ítélőtábla Dr. Maráz Vilmosné vezette büntető tanácsa korábban, 2009. szeptember 15-én felfüggesztette az eljárást a vesztegetés és befolyással üzérkedés miatt I. fokon 5 év börtönre ítélt W. László ellen indult perben a Legfelsőbb Bíróság döntéséig.
A felfüggesztés indoka a következő:
A Szegedi Ítélőtábla azért függesztette fel az eljárást, mert a vádlott védője szerint az ítélőtáblának ki kellene zárni azt a bírót az eljárásból, aki az ítéletet hozta. Ez a bíró nem fogadta el az ügyész és a vádlott között létrejött, vádalkuhoz hasonló megállapodást, hanem tárgyalásra utalta az ügyet, és a vádlott védekezését megcáfoló bizonyítást folytatott le.
A védő szerint ez az eljárás alkotmánysértő, a Büntető eljárási törvény hiányossága miatt a kérdésben az Alkotmánybíróságnak kellene állást foglalnia. Az ítélőtábla ezzel nem értett egyet, ezért az ügyvédi indítványt elutasította, de a táblabíróság határozatát a védő megfellebbezte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság döntött abban, hogy a Szegedi Ítélőtábla folytassa-e az eljárást, vagy az Alkotmánybíróság döntését kezdeményezze. A Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Ítélőtábla álláspontját osztotta, így az eljárás folytatható.
Forrás: Bátyi Zoltán